Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

bek iránti tiszteleltei össze nem egyeztethető. Különösen 2 egyház az iskolákra való ker. adományokat határozottan megtagadta, pedig az egyiknek számadó-könyvében a mult évi aratási áldomásért ment kiadás 56 o. é. frt van bejegyezve. Hasonlóan nem teljesité ker. tisztét 8 egyház. Majd egyben a templomépítés számadását a biró kezeli, másikban a tavali gondnok most sem adta be önhatalmúlag kezelt számadását. Szomorú képe van az egyházi életnek kül- és belmunkásság hiánya, majd szánandó cgyetnemértés s emésztő versenygés dúlása miatt 6 egyházban. S ezeknek mintegy fejéül emelte föl magát (hajdani mintaegyház s esperesi székhelyül tündöklésének hirét porba tiporva) egy előkelő egyház, mely több év óta minden közrnegrovás nélkül (!) veszélyes példaadólag gyakorolja a Krisztus egyházáróli fogalom és várakozással ellenkező cselekedeteket, függetlenséget mutató eljárást tanúsítván nemcsak az egyházkormányzati s iskolai terhek viselésében, mennyiben ezekre több év óta egy fillért sem adott, hanem saját egyh. szolgáinak kötelezett pénzfizetést is megtagadván. — A nevelésügyről jelentve van, hogy az iskolák közül még egybe sincs teljesen bevive a főt. egyházkerület áhal megállapított s rendelt tanrendszer. I)e lássuk a főjegyző által 15 egyházban végzett látogatásról szóló másik jelentést is; tán sugárzani fog innen némi enyhe fénye a vigasznak. Bocsáss meg tisztelt olvasó, ha a keserű pohárt itt is ki kell velem ürítened! E jelentésből feltűnő, hogy mig amott az egyházak, itt ezek életgyökere, az iskolák vizsgálatára fordíttatott kiválóbb figyelem. A nyavalya forrását eredeti kútfejében ügyekvék a látogató fölkeresni, hogy az ellen aztán gyökeres orvoslást javallhasson a beteg felett tanácskozó consiliumnak. S a nyavalya fészkét, ugylátszik, föl is fedezte; mert kimondja ö is, hogy az összes superintendentiák által elfogadott népiskolai szervezet sehol sincs életbeléptetve teljesen, a legtöbb helyen pedig nem is tudnak róla. Vannak ugyan iskolák, melyekben ahoz némi közeledés tapasztalható : de a többiek, úgymond, mit sem érnek, s azon atyafiak, kik címzetesen mint tanítók működnek, több hasznot tennének mind maguknak mind a társadalomnak, ha akár önként, akár az egyházmegye által elutasítva, más pályára lépnének ; s ezzel zárja be észleletét. Hogy a népnevelés ily állása miatt egyházmegyénkben van-e az erély- s buzgósághiány ? vagy pedig a tanitó uraknak kellene még egy kicsit gondolkodni, egy kicsit tanulmányozni, egy kicsit ügyszeretet s jó akarattal dologhoz látni, határozottan meg nem mondhatom : de azt kimondom mint szükségességet, hogy iskoláink igy nem maradhatnak, s ha igy maradnak, a felelősség értté mindenesetre egyházmegyénket terhelendi stb. Ez ugyan elég értelmesen van mondva, de az a baj, hogy máskor is mondtak már ilyet és mégis csak ott vagyunk, a hol vagyunk, t. i. hogy az uj szervezet nálunk 60-j-15=75 iskola közül egyben sincs még ma is életbeléptetve. Mikor lesz hát? Zsinat kell-e ide is, vagyad graccas calendas halaszszuk az uj tanrendszert is, mint az 1815-kit ? mert hogy ez sem lett életbeléptetve soha, ennek megítéléséhez népünk műveltségi állásának fokozatából kellő mértéket vehetünk. Mire várunk hát? Ugyanazon oknak ugyanazon okozata, hasonló eljárásnak hasonló eredménye leend, leszámítva azt, hogy a tudomány s vele a világ műveltsége óriási léptekkel halad, melynek utján ki nem halad, vagy elmarad, vagy eltiportatik. Miután 48 után az 58-on is jóval túljárunk már, semmi reactio sem képes többé a népet \ isszanegyvennyolcelöttesitni; az általános haladással pedig együtt nem tartó, söt azt gátoló vagy épen ellene dolgozó tanítók nem valóságos szolgái-e a megcsonlosult reactionak ? Nem lehel-e észrevenni s avagy az elébb ismertetelt, habár kezdetlegességében ferde irány felé hajló állása a föntebb jelölt egyházaknak nem azt mutatja-e, hogy a nép természeti józan eszénél fogva, mit félreismerni nem lehet, már vizsgál, eszmél, kezdi ismerni hiányait, érezni szükségeit, s csak kevés hija még, hogy az iskolák belsejébe is bepillantson, s kérdem : tűrni fogja-e azon tanítókat, kikről fölismerendi, hogy nem egyebek voltak eddig hamis prófétáknál, ámitóknál, kiknek iskoláiról állátaridja, hogy azok nem egyebek a reaclio ármányszövő műhelyeinél, az isteni talentomokat elásó, a nép fiainak eszét bilincsekre verő, lelki tehetségeit az elbulitás kősziklájához láncoló sötét barlangoknál ? ! Az egyházak közül keltöt ró meg a jelentés; egyiket azért, mert lelkésze határozottan kimondá, hogy az iskolákra sem maga, sem gyülekezete nem fog adni egy krajcárt sem, másikat azért, mert a segélyezés kérdésében Csurgóra nézve alkudozott, Pápára nézve pedig kijelenté, hogy jövőre kötelezvényét is visszaveszi; a presbyterialis kasszába amellett, a lelkész beleegyezésével is, valamint a segélyezendő egyházak részére egy krajcárt sem adott. Mindezek ulán nem igy kell-e sóhajtanunk: Uram! maradj velünk, mert i m e beesteledik. V i k á r János. (A SZATMÁRI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE) tavaszi képviseleti gyűlését, Csekében meg nem tarthatván febr. 27-én az árviz miatt, egyházmegyénk egyik kisded, de központ körül levő egyházában Vátnos-Orosziban tarlá meg n. t. Kis s Áron esperes és tek. V á 11 y i János segédgondnok urak iker elnöklete alatt március hó 27-én és 28-án. Buzgó imával megnyitván n. t. esperes űr a gyűlést, felolvastatott főt. Balogh Péter superintendens űr hivatalos köszönő és felhivó szózala a debreceni anyaiskola épülete ügyében, melynek folytán elhatároztatott mindent megkísérteni és tenni, hogy az egyházmegyére eső összeg az iskolai pénztárba jövő évi egyházlátogatáskor beszolgáltassék. Ily részvéttel karolá fel a képviseleti gyűlés a Szatmár és Németi testvér egyházak felkérő nyilatkozatát is a Szatmárt felállítandó leánynövelde ügyében; — lelkes egyének neveztettek ki, kik a szatmárnémetiekkel értekezve közös erővel mindent megtegyenek a szükséges intézet felállítása körül ; — egyházmegyeileg megkerestetni határoztattak a szomszéd egyházmegyék c fonlos ügyben, és egyházmegyénk minden egyes egyházai, hogy tettleges pártfogásukat nyilvánítsák, ha lehet, nyíltan meghatározzák 30*