Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

kínálást s keresztül mentem a háló s tanuló teremeken. A képezde bútorzatának minden része a legegyszerűbb, legszerényebb volt. Az ágybelik durvák, székek és asztalok egyszerű fenyőből; hanem a könyvek a tanleremekben, a közelebbi mértani lecke diagonálisai a fekete táblákra krétázva, a tanulók rajzai, a zenekönyvek, mutatták a látogatónak, hogy tanintézetben van, hol a tanítóknak adott tanítás, az ö házi életök egyszerűségével erős ellentétet képezett. Rövid időn Vherli megjelent. Durva könnyű köntösbe volt öltözve, régi, megviselt kalapban, vastag mezei dolgozó saruban ; keze és arca kibarnult, mint a földmivesé; de fényes szemei s erősen jelzett vonásai beszélték, hogy gyakorlati Ügyességű s munkásságu férfiú s nem puszta elméi ö az emberi nemzet javításán. Midőn közelebb meglátogalám, a tanulókkal szorgalmasan a képezde famüszereinek kijavításában foglalkozott. Legelső szavai hozzám ezek voltak: „Ne várjon ön valami nagyságot házamban; az én fiaim mind földmivesek közé szegődnek, velők élnek, társakoznak, őket tanácsolják, barátaik és gyermekeik tanítói lesznek. Nehéz dolog növelt embernek ezeket tenni, ha csak szokásai, nevelési ideje alatt ezekhez sajátlag fegyelmezve nincsenek ; s az én munkámnak célja, ugy fegyelmezni tanulóimat, hogy mindezt tenni képesek legyenek akkor is, ha tanult emberek. ,.Szükség, hogy a szegények tanulják és szokják meg a munkát; a munka ád alázatosságot, ez tanít meg, hogyan kell tisztelni a munkát. „Mind gazdagok, mind szegények gyermekei tanításában tett hosszas tapasztalat után az nekem erős véleményem, hogy minden gyermeket szoktatni kell saját kezeivel való dolgozáshoz bizonyos ideig minden nap. Egy iskolát sem kell városba helyezni. Mind a vidékbe kell lenni; s minden gyermek, bárki fija legyen, szükségesképen köteles földmunkál végezni. A munka a gyermeket egészségessé, fáradságbiróvá és izmossá leszi s megtanítja a gazdag gyermekeit megszabadulni mindazon fogalmaktól, melyek a gazdagokat ösztönözni szokták ; megtanítja a szegénynek érzelmeit jobban érteni, vele jobban bánni, vele inkább társakozni; e szerint szükiti az osztályok közötti mesterséges nyílást s e mesterséges hézag fölismerésével gyengíti az irigy érzelmeket, miket ál-modorosság a gazdagok részéről gyakran teremt. De ha fontos a munka véleményem szerint, mint minden ifjú növelés egy része, teljességgel szükséges a szegények tanítói növelésénél. ,,A tanítóképezde célja embereket képezni, kik képrsek lesznek a szegényt növelni, azaz, a vallás tudományára, az erkölcsiség törvényeire, a tudományok ismeretére megtanítani, elvezérelni, hogy az élet különböző utain mik a kisegítő eszközök, mily nagy fontosságú az okosság és előrelátás, ha helyzetüket a földön javitni — s olynemü függetlenségre szert tenni akarnak, hogy a társadalom különböző osztályainak egymástól való belső függése ne háboritlassék. Hogy képesek legyünk ily növelést adni a szegénynek, oly tanítói osztályt kell létesíteni, mely egyszerre tanítója, barátja és társa legyen a szegénynek. Hogy érhetjük el ezen célt ? Elég lesz-e jó növelést adni az ifjaknak, előkelő és fényűző módon növelni őket, körülvéve az elegantia és kényelem bizonyos nemével, melylyel a középosztály van körülvéve ? Eveken keresztül tágas és kényelmes épületben, nagy szobákban és jó ruhákban növeljük, mint a gazdagok gyermekei növelteinek? Vau valami egy szegény, távol eső falubeli, minden tudományos társaságtól elkülönzött tanítónak életében, a mi egy ily tanuló életével egészen összevág, vagy a mi képesítené a falusi tanítót, hogy egy ily képezdében szerzett ízléseit kielégítse? Ha nincs, megütközzünk-e rajta, ha az ifjú, ki egy ily intézetet elhagyott, falusi iskolába lepett s nehéz iskolai kötelességeihez fogott, elégületlen lesz a változással s más helyzet elérésén törekszik, mely inkább találkozik azon szokásokkal, miket ő az intézetben szerzett? Ez az okszerű és elkerül— hetlen következménye egy ily növelésnek. A pénz, melyet valamely kormány a szegények tanítóinak ily módon való növelésére ád, általában némely kereskedőházak számára való irodai egyén növelésére vesztegettetik, midőn az iskolát elhagyják s tanító szűkében vagyunk. „Önöknek, ha e következményeket el akarják kerülni, a tanuló képezdei életéi oly egyszerűvé, sőt alacsonyabbá s munkásabbá kell tenni, mint a falusi tanító élete; a tanítót földmivesi élethez és sanyarusághoz kell szoktatniok. A képezdei életet nagyobb munkáju életté kell tenniök, mint az ő falusi életök, s ekkor bár magas oktatást nyertek, tanultakká lettek midőn falujokban megtelepülnek, életökben kisebb fáradalmat, nagyobb élvezetet fognak tapasztalni, mint a milyenhez három esztendő alatt szoktak. ,,Azt hiszem, hogy minden képezdének vidéken kell helyezve lennie, hozzá egy darab földnek csatoltatnia, mely elegendő terjedelmű legyen, hogy az ifjakat naponként 4 órán földmiveléssel foglalkoztassa. Az én képezdémhez kötött majorság elég nagy, hogy ezt lehessen tenni s ugy találom, hogy a háztartáshoz szükséges növények mivelésével s a feleslegnek eladásával háztartásunk évi kiadását egy ötöddel kevesbíthetem ; ugy hogy a kül munka, a mellett hogy a képezdei növelést erkölcsi tekintetben hatályosabbá teszi, a cantoni kormánynak az intézet fentartásában jelentékeny évi kiadását menti meg, s a falusi tanítókat helyzetökkel megelégedökké tevén, a tanítói hivatalbeli évi üresedéseket, miket más cantonokban a tanítók elégületlensége szül, csökkenti, következésképen az uj tanítók, tehát a tanulók számát, kiknek különben a képezdében kellene neveltetniük, hogy az évi üresedések betöltethessenek, — kevesbíti. ,,A szobáknak, étkeknek, minden kényelemnek s az életmódnak a képezdében alábbvalónak s nem felebbvalónak kell lenni annál, melyet a tanító azután falusi életében élvez. A mi intézetünkben tanulóink mindent maguk tesznek maguknak. Maguk seprik szobáikat, kefélik csizmáikat, tisztítják késeiket és villáikat, mivelnek minden veteményt, azokat főzéshez előkészítik, az ebédet megcsinálják. Mind