Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-04-06 / 14. szám
mindent ugy tett, mintha Kuzmányi ur az árvái esperesség superintendense volna. Ilyen körülmények közt jött egybe az esperességi gyűlés jelen hó 19-én. A nt. esperes űr által mondott rövid ima után Kubinyi Mihály esperesi felügyelő űr emelt szót, hogy constatirozza az esperesség szomorú helyzetét. Beszéde a vita tárgyát képezé, mely is a következő pontok körül folyt: 1) Az árvái esperesség felhagyott a pátenssel, a mint ez a tavali esp. gyűlés jegyzőkönyvéből kitetszik. 2) Ennélfogva az illető papoknak nem állott jogukban Szent-Mártonban Kuzmányi urnák a hűségi esküt letenni. 3) Ez tehát sem rájok, legkevésbbé pedig az illetők egyházaira nézve, — melyek ezen lépésükről nem birlak tudomással, lehet kötelező. Az ellenpárt ennek ellenében állitá : 1) A senioralis gyűlés a pátens ügyébén nem határozott semmit, mert aj sehol sem mondatik a jegyzőkönyvben : az árvái esperesség visszatér az autonómiához; b) azon urak, kik a szavazatok feltörésében részt vettek, mint magán személyek mentek mltgs Szentiványi Márton űrhöz. 2) Az illető papoknak jogukban állott Kuzmányinak hűségi esküt letenni, mert a) K. űr a szavazatok többségével választatott superintendensnek ; b) az ő egyházaik maga idejében Kuzmányinak adták szavazatukat, következőleg öt akarták superintendensnek. 3) Az ö esküjök bir az egyházakra is kötelező erővel, mert az ö egyházaik annak idejében Kuzmányi űrra szavaztak. 4) Ok, a lelkész urak — azért akarják Kuzmányit, mert öt a nép akarja, ő az Isten és a nép választott férfia, a nép énekeli a templomban az ö dalait, énekeli a temetőn, — bűban és örömben, — ellenben Gedulyt a nép mint a szent-háromság tagadóját és a symbolikus könyvek, következőleg a lutheránus hit ellenségét ismeri. — Az ellenvélemény megjegyzé: 1) hogy a szavazatok feltörésére kiküldött tagok nem mehettek oda mint magán, hanem mint hivatalos személyek, mert a) a senioralis gyűlés határozata folytán tették meg ezt az utat; b) nem is azt irta a kerületi felügyelő űr, hogy Cochius és Nóvák űr jöjenek nézni, miként fogják a szavazatokat feltörni, hanem a kerületi felügyelő űr azt irta, hogy küldjön ki a seniorátus követeket hozzá, kik tanúskodjanak, hogy a beérkezett szavazatokkal semminemű tilos manipulatió nem történik. Cochius és Nóvák urak tehát a senioratus megbízottjaiként vettek részt a szavazatok feltörésében és nem mint magán személyek. A miből világos, hogy ők akkor az autonomiához ragaszkodtak, mert különben hogyan fogadhattak volna el ily megbízást. 2) Hogy a lelkészeknek nem volt szabad Kuzmányinak hódol ni, azt az ellenvélemány igy bizonyitá : Kuzmányi úr superintendenssé választása oly időben történt, midőn egyházon kivül álló hatalom avatkozott az egyház dolgaiba. Valamint a politikai téren oly választás, melyre más arra lel nem jogosított befolyás hatott, nem érvényes, ugy az egyházi téren sem lehet érvényes az akként létrejött választás ; b) megszűnvén azon hatalom befolyása, az egyházak többsége főt. Geduly urat emelé a sup. hivatalra. Valamint csak az alispán, ki utoljára lett azzá, ugy csak az super., ki utoljára választatott meg ; c) az egyházi törvények értelmében azon egyházak is kötelesek a törvényesen választott superintendensnek engedelmeskedni, melyek rá nem szavazlak, — s ha ezt nem teszik, eltérnek a törvényesség útjától. Miután tehát főt. Kuzmányi úr sohasem volt a dunáninneni a. hv. superintendentia törvényes superintendense, és miután a fenálló egyházi törvények értelmében a törvényesen megválasztott superintendensnek, mig törvényes hatáskörében marad, minden egyház és pap engedelmességei tartozik : ennélfogva az illető lelkész uraknak nem állott jogukban Kuzmányi urnák esküt tenni, söt ezen esküvel főt. Geduly urnák tartoztak volna. Hogy pedig minden 10 — 20 egyháznak külön superintendenst választani nem lehet, azt bizonyítani szükségfelettinek tartatott és csak arra figyelmeztetett az ellenpárt, hogy mi volna a hazai protestantismusból, ha minden 10—20 egyház mondaná : nekünk ez jobban tetszik, tehát ezt választjuk a magunk superintendensének. Concordia res parvae crescunt etc. 3) Mily argumentumok hozattak fel arra nézve, hogy a lelkész urak esküje nem lehet kötelező egyházaikra, azt megmondani szükségfelettinek tartom. A 4-ik pontot illetőleg az ellenvélemény elismeré, hogy Kuzmányi tanár úr tudományosan mivelt férfiú, ámbár ilyen több is van, de tagadá, hogy ezen tulajdonság elqgendö volna egy superintendensnél, söt mások is szükségeltelnek, hogy valaki megfeleljen egy jeles superintendens eszméjének. Már azon kürülmény, hogy Kuzmányi úr a pátens keresztülvitelében azon kormánypárttal karöltve járt, mely a concordatumot Rómával megkötötte, arra látszik mutatni, hogy Kuzmányi ur a tudományosságon kivül nem birja egy jeles superintendens többi kellékeit. — Hogy pedig főt. Geduly úr a szentháromságot tagadná, az nem áll, valamint az sem, hogy ö a symbolikus könyvekre ugy nem esküdött volna, a mint kellene ; a mi pedig a helvét hitvallású hitfeleinkkel való egyesülést illeti, itt csak helyeslendö főt. Geduly úr és a kerületi gyűlés eljárása. Nem dicsérhető ugyan, hogy a főt. superintendens úr esküje eltér a szokásosoktól, hanem, ki az „egy igaz Istenre" esküszik, az nem tagadja a szentháromságot, mivel az egy igaz Isten nem lehet más mint a szenthármas Isten. Hogy a szent irásra nem esküdött volna a super. úr, ezt senki sem mondhatja, az sem, a ki annak ellentmond, hogy ö a symbolikus könyvekre esküdött volna. Már pedig nem a symbolikus könyvek, hanem az uj testamenlom hitünk egyedüli forrása. A symb. könyvek pedig mást nem tartalmazván, mint a szent irás: hogyan állíthatják Geduly sup. úr ellenei, hogy ö megrontani akarja az ág. h. protestáns hitet? A mi pedig az egyesülést helvét hitv. testvéreinkkel illeti, azt az ellenzék igen óhajtandónak tartja, mert csak igy fog teljesülhetni üdvezítönk jövendölése! Egy akol és egy pásztor. Vagy, — ha a cél, melyet magának főt, Geduly úr és a kerületi gyűlés kitűztek, üdvezitönk ezen mondatánál fogva csakugyan igazán keresztyén üt: tán roszak azon eszközök, melyekkel ezen cél elérendő ? Épen nem ! Mert a kerületi gyűlés jegyzökönyve sehol sem mondja, hogy főt. Geduly úr akárcsak oly eszközökhöz folyamodjék, a minők Kuzmányi urnák rendelkezésére állottak a pátens keresztülvitelében (Célzás Thun miniszter úr büntetéseket szabó rendeletére). A két 28*