Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 14. szám

protestáns egyház nem oly úton akarja az uniót létesíteni, a minőn a pátens keresztülvitele megkísértetett, hanem oly úton, a minőn maga a reformatio jött létre, t. i. oktatás, okulás és meggyőződés utján. Ha igy nem jön az unió létre, akkor hadd maradjon meg a dualismus, meri jobb ez, mint a ráerőszakolt egység. — Idáig jővén a vita, a jelenlevők ecrv része elhagyá a termet. Szükség megemlíteni, hogy a parlamentarismus ellen már elébb többször vétkezlek a avülés egyes tagjai. Egy szónok azok közül, kik főt. Geduly urat védelmezték, egy lelkész urat agilatióról vádolt, mondván, hogy az rút agitalio, ha a lelkész úr mindig azt mondja: ezt akarja a mi kedves tót népünk, a mi kedves tót népünk nem akar semmit sem tudni az egyházi unióról. Később egy egyházi szónok bebizonyítani akará, hogy azon időben, mikor ez esperesség tavali gyűlését tartá, Kuzmán\i ur magát mintegy superinlendensnek sem tekinté, s hogy akkor a pátenspárt egy időre mintegy megszűnt lenni • kélfélekép — mondá a szónok — lehet egy hivatalról leköszönni, vagy nyíltan, szokás szerint, — vagy hallgatva. — Ha egy pap, anélkül hogy szólna valakinek, mindenestül elhagyja a paplakot s vissza nem jő, ezen tette állal azt mutatja, hogy lelépett. Igy Kuzmányi úrról is, mivel superintendentiáját elhagyta s abba vissza sem tért, mindenki — maga az 5 lelkész is — azt gondolta, hogy ö csalódását belátva, felhagyott a hivataloskodással. Erre egy másik lelkész úr azt mondta, és pedig nagy felhevüléssel, hogy Kuzmányi úr csak azért hagyta el superintendentiáját, mivel méltán attól tarthatott, hogy ellenségei fel fogják akasztani. Ez igen nagy ingerültséget okozott és ezen pillanattól fogva a rend teljesen vissza nem állíttatott. Az elöbbeni állításra az ellenvélemény azt mondá, hogy Kuzmányi úr nem martyrtermészet, ha a képzelt veszélytől is megijed és szökik; azt is mondták, hogy volt, a ki védelmezte volna. Később egy világi szónok azt mondá, hogy az 5 lelkész úr megszentségteleníti a szenlháromságróli tant, ha róla „itt (a gyűlésen) oly ingerült hangon beszél. Mire a senior úr, a helyett, hogy a szólót rendre utasította volna, felkelt és mondá: Micsoda? Mi megszentségtelenítjük a szentet? Ezt én nem tűröm és feloszlatom a gyűlést. A támadt zavar könnyen elgondolható. 3 lelkész és vagy 10 képviselő a földrnives osztályból elhagyá a termet. A senior úr azonban csakhamar visszatért következő szavakkal: Mit csinálnak önök itt? Mire a világi elnök feleié; hogy mivel nem egyedül a seniortól függ a gyűlés feloszlatása, mi hierarchia, és mivel nincs elegendő ok a gyűlés feloszlatására, — hiszen a senior urnák jogában állott, ha sértve érzi magát, sértőjét megfeddni: azért ö (a világi elnök) folytatni fogja a gyűlést. Elmenvén a senior úr, a gyűlés még vagy % óráig tartott, hol is ez halároztatott: 1) A kerületi és egyetemes felügyelőség utján intéztessék a magas kormányhoz azon kérdés: Elismeri-e a magas kormány Kuzmányit is ezen kerület superintendensének ? És ha igen, hogy van az, hogy a magas kormány Kuzmányit is Gedulyt is ugyanazon egy superintendentiában — a pátens visszavéve lévén—superintendenseknek ismeri el ? 2) A válasz megérkezte után esperességi gyűlés fog tartatni. Teljes lehetetlen mindent kellő rendben visszaadni, mi ezen gyűlésen tárgyaltatott; azért még egyszer vissza kell mennem a vita azon pontjára, hol arról volt szó, hogy a pátens visszavétetett. A n. t. senior úr és társai ekkor igy nyilatkoztak: Mi — mondák — az árvái esperességet, mint a melynek 4 egyháza Kuzmányit vallja superintendensének és csak 2 Gedulyt, a ,,pozsonyi" és nem a „dunáninneni" superintendentiához tartozónak tekintjük ugyan,: tó mindemellett nekünk semmi közünk nincs a pátenssel, mint kegyajándékkal; a mi seniorunk nem húz az államtól 300 frtot s nem is óhajtja húzni. Mi csak azért szegődtünk Kuzmányihoz, mivel benne azt a férfiút látjuk, ki egyházunkat boldogítani képes, a pátensből ellenben csak azt tartjuk meg a mit jónak ismerünk el benne. A zsolnai zsinat nem látott abban semmi veszélyt, hogy ebben a dunáninneni kerületben 2 superintendens legyen. Mire megjegyeztetett, hogy az a fübaj az úgynevezett pozsonyi superinlendentiánál, hogy az nem zsinati határozat folytán, hanem a pátens által jött létre. Azon valék, hogy a leghívebben adjam vissza, a mi ezen gyűlésen tárgyaltatott. Sikerült-e ez ? nem akarom magam elhatározni. Ki azonban jobban emlékszik rá, mint én, vagy a ki azt hisz;

, hogy pártérdektől vezettettem, ezen sorokat írván: az igazítson meg keresztyén szeretetben és lépjen fel ugy a nyilvánosság elé nevével, a mint azt én tettem. Akkor én vagy elismerendem hibámat, vagy pedig, ha erre okom nem lesz, védelmezni fogom jelen soraimat. Ori Steltzer Frigyes, papjelölt. TÁRCA. GYŐRI PERSELY. Ám legyen, — ha mások is igy tesznek, alkalmasint a persely érdekében, —csakhogy mégse erőltessük a dolgot, aztán ne rontsunk azzal a sok perselylyel minden utca szegletén, — mert én is olyan persely mellett álló ember vagyok, s vajmi sokat vesződöm a perselylyel, — „Dávidnak fia! könyörülj rajtam !" már meg is unják, annyiszor és annyi érdekben szoktam kiáltani, — ha egyszer benn vagyunk, — hadd mondjak el én is egyet mást, a — persely füstje alatt. Azért is ide csak azzal a győri perselylyel. Lássuk, mit is vetettek bele, egy egész év, az 1861-ik év tartama alatt? — tán megjárja már egyszer az erszény, akarom mondani: persely-ürités is. Kérdés : eszembe jut-e még minden, — össze tudjuk-e még az egész summát számítani ? Először is válogassuk ki a sok lyukas húszast. Mit is mondok ? megteszik most, csak sok legyen, azok a szirmos hatosok is. — Azzal kezdem. Minálunk Győrött a győri evang. gyülekezetben a mult óv csak ugy döntötte az áldást, — áldozatkész fiak