Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 14. szám

zott iskolai kézikönyvek nélkül szűkölködünk, söt nem tudható ok miatt idáig a „Páncél"-féle olvasókönyv birtokába sem juthatunk. Közben legyen mondva : jó volna ezeket az esperesekhez megküldeni. *) Hogy azért, mig a koszorúzott könyvek hozzánk megérkeznek, s a sillabistikus gyűlölt rendszert iskoláinkból kiküszöbölhessük, tanítóinkat legalább az uj tanrendszer előcsarnokába bevezethessük, ágói tanitó Tóth János ur által készített, általunk megrostált s a n. t. esperes ur által teendő meghatározott jegyzetekkel ellátandó munkálatot elfogadtuk, s köröztetés után tanítóinkat annak használatára köteleztük. A kitűzött napon nagy számmal megjelent képviseleti gyűlést n. t. esperes ur a templomban buzgó fohászszal megnyitván, az ülnökök székeik elfoglalására felszólittattak; de két világi, egy papi ülnök és a jegyző, kitelvén hivataloskodási hat évök, hivatalukról lemondtak, s lemondásuk elfogadtatott; de azon régi határozat nyomán: minden hivatalnok köteles székét elfoglalni, mig helyébe nem válaszlaíik, hogy az ügyek folyama föl ne akadjon, — helyeiket elfoglalták, egyszersmind elnöktárs helyettesittetett. Ekkor hangos szózatok emeltettek több oldalról, hogy: a consistorium status in statu, a képviselettel merő ellentét; söt a képviselet teljesen romba is döntötte a consistoriumot — sziinteltesék meg; mert az a zöldasztal, mivel ,,forma dat esse rei" különösen a még ismeretlen képviselő testületet azon meggyőződésre vezetendi, mintha az a mellett ülők volnának egyedül hivatva az egyházak ügyeibeni döntő határozathozásra. Hosszas vita után kimondatott, hogy az ülnökök ott ülhetnek — vagy bárki is — a zöldasztal mellett; de csak ugy szavazhatnak, mint bármely más képviselő, nem tagadtatván meg peres ügyekbeni bíráskodásuk, — bár e helyett is jövőre a képviseleti gyűlés által választandó bíráskodó testület tétetett indítványba, mely azonban mélyebb kidolgozás végett jövő gyűlésig az indítványozónak visszaadatott. Az egyházkerületnek e. megyénkhez intézett azon felhívására : adassék határozott vélemény arról, kívánja-e egyházmegyénk a gradualis promotiot éleiben tartani vagy sem ? nem kevés szóharc után e. megyénk a szabad választás mellett nyilatkozott, ugy azonban, hogy az üresedett egyház a halálnaplói számítandó hat hét alatt okvetlen betöltessék. Jaj nektek e. megyénk véghatáraira helyezett kis egyházak lelkészei, kik a gradualis promntio védszárnyai alatt foglaltátok el állomástokat! — eddig, ha senki nem ismert is, a grad. prom. mint jó barátotok felkeresett, most különvált helyiségtekben küzdhettek az ínség és nyomorral, vagy megunván a szenvedést, vándorbotot vehettek Mekka felé !! A superintendensi fizetést illetőleg nem csak örömteljes készségét nyilvánította e. megyénk, söt keveselvén a kerületen megállapított összeget, 2000 uj frtbani meghatározását inditványkép felterjesztetni elrendelte, — e melleit egyéb főhivatalnokok fizetéséhez szükséges összeghez is arányban szívesen járul. *) Ez megtörtént. S z e r k. Kerültek még szőnyegre tanitói peresügyek is ; de mivel a fülnek roszul hangzottak, a szivet pedig fájdalommal töltötték el: senkinek rosz vért nem csinálok előszámlálásukkal. Végre, egyebeket mellőzve, a körlelkész jogai s kötelességei körvonalozását tárgyazó munkálattal alulirt Sz. P. lelkész társammal levén megbízva, az e. megye munkálatunkat elfogadta s jegyzőkönyvbe iktattatni határozta, — a körlelkészeti tanácskozmány javaslatát teljesen magáévá telte. Molnár Sámuel, ref. lelkész. ALSÓ-KUBIN, mart. 22. (Az árvái ág. senioratus g y ül é s e.) Tegnap tartá az árvái evang. a. hv. senioratus gyűlését A.-Kubinban. A ki az itt mondottakat érteni akarja, szükség, hogy megismerkedjék a senioratus helyzetével. A pátens idejében mind a hat árvái egyház elfogadta azt és a pátens szerint választandó superintendensre küldött is szavazatokat. Két egyház azonban, mihelyt a pátens elvetése büntetést nem vont maga után, ismét visszatért az aulonomiához. Ily körülmények közt jött egybe tavai e sen. gyűlés. Ezen gyűlés jegyzökönyvében nem mondatik ugyan sehol, hogy az egész senioratus elveti a pátenst: hanem, hogy a senioratus magát az autonomiához visszatértnek tekinté, az a körülményekből és a tavali sen. gyűlés jegyzőkönyvéből könnyen megismerhető Ugyanis a jegyzőkönyvben a következő pontok olvashatók : 1) Azon kell lenni, hogy az 1848. törvények szép elvet magában foglaló XX. cikke testté és vérré váljék; 2) az autonom, (vagyis Kuzmányi tanár tír helyébe választandó) superintendensre beküldendők a szavazatok; 3) n. t. Cochius T. senior és t. Nóvák S. lelkész urak küldetnek az esperesség által Liptóba a (autonom) kerületi felügyelő mltgs Szentiványi Márton űrhöz, hogy ott a többi (autonom) esperességek küldöttjeivel a superintendensi hivatalra megérkezett szavazatokat megvizsgálják. Ez meg is történt, — és az emiitett urak részt vettek a szavazatok felbontásában, és az elsők voltak, kik látták, h. ft. Geduly űr az, kit e kerület superintendensnek akar. Hogy a senioratus magát az aulonomiához visszatértnek tekinté, az következik továbbá abból is, mivel különben azon két egyház, mely már helyi gyűlésein kimondá visszatérését az autonomiához, patentális seniort maga seniorának nem ismerhetett volna el. A kit pártszeretet és pártgyülölet el nem vakilott, az kénytelen elismerni, hogy mind a körülmények, mind a jegyzőkönyv szavai azt bizonyítják, miszerint a senioratus tavai tartott gyűlésén elhagyá a pátenst. — Ki is gondolhatta volna akkor, hogy főt. Kuzmányi úrnak kedve lesz 14 egyházzal külön superintendentiát alkotni. A mint azonban hallatszott, hogy n. t. K. űr T.-Sz.-Mártonban magát superintendenssé avattatta föl: az árvái esperesség öt lelkésze, köztök a nt. esperes űr, anélkül hogy egyházaiktól erre engedelmet kértek volna, lementek T.-Sz.-Mártonba, hol is főt. K. űrnak hűségi esküt tettek le. Ezen idő óta az árvái sen. úr. Geduly sup. úrral nem akart többé levelezni, hanem