Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 14. szám

déo- még ugyanazon kérdéseket feszegetve, ugyanazon szappanbuborékokat alkotva és szőrszálhasogatásokat űzve, arra a kérdésre: „mit mívelnek ott az akadémiában ?" azt feleié: „az egyik feji a meddő tehenet, a másik rostát tart alá." Ez szokott bekövetkezni mindenütt, hol a tudományt a szigorún vett szaktudósok monopoliumának nézik. Kevés ember hozott annyi uj eszmét mozgásba a keresztyén theologiai tudományokra nézve, mint Spinoza, ki nemcsak hogy theologus nem, de még csak keresztyén sem volt. Tárgyunkra nézve mindenesetre feltűnő az, hogy a legnagyobb matliematikai elmék tették a hitigazságok evidentiáját különös vizsgálatuk tárgyává. Pascal ésEuler a mathesisben, Haliéra természettudományokban szerzett halliatlan hirnevökhez uj babérokat gyűjtöttek keresztyén apologetikai müveik által. S nézetem szerint Powell tanárnak is szóban lévő Essay-je épen nem homályosítja más tudományok mezején nyert dicsőségét. Igen tanulságos, a miket értekezése bevezetésében az Apologetikai tanulmányozás módjáról felhoz. „A bizonyítékokra hivatkozás — úgymond — a meggyőződés tökéletes szabadságát föltételezi. Kézzelfogható absurditás volna, az ember elibe okokat adni, s a mellett kényszeríteni akarni, hogy fogadja el, vagy átok alá vetni ha azokat meggyőzőknek nem találja; megvetni, őt mint hitetlent, mivel gondja van rá, hogy hitét alaposb okokra fektesse; bevádolni őt, mint skeptikust, mivel hogy az igazsággal tisztába jőni akar; azt állítani, hogy becsületes kételyei erkölcsi fonákságra mutatnak ; szóval hogy nem ura saját lelkének, hanem tanítója az, ki más szavakkal mindentudó és csalhatatlan." ,,Tán legtöbben — így folytatja okoskodását értekező — azok közül, kik e dolgok feletti vitákban valaha részt vettek, megengedik, hogy külömbség van az érzelem és az okosság befolyásai, a lelkiismeret benyomásai s az értelem behozásai közt, az erkölcs és vallásos érzés és az evidentiából való következtetés közt. Külső tények dolgában kétséget nem szenvedő, hogy egyedül a józan okosság és az értelem az illetékes biró; valamint ha a kérdés erkölcsi és vallási tanokat érdekel, az Ítélettételt másnemű alapokra kell fektetni." ,,Az apologeták ezt elismerik, s mégis külső tényekre fektetik a vallásos igazságok evidentiáját. Ha aztán e külső tények igazolására kellő bizonyitékokat követelünk, oda vagyunk utasítva, hogy oly magas kérdések vizsgálásához nem annyira logikai okoskodással, mint jó indulattal kell járulnunk, mert azoknak igazsága csak akkor belátható, ha kellő jó hangulattal fogunk a dologhoz.4

' ,,Ha valami kétely támasztatik, az orthodox theologusok felelete mindég igy hangzik : „Ezek nem oly tárgyak, melyeket demonstrálni lehetne ; meg kell elégedned azon általános bizonyitékkal vagy valószínűséggel, melyet a kérdés természete megenged ; nem szabad e dolgokat felettébb hánytorgatni; elég ha általános erkölcsi bizonyosságunk van e tanokról; szigorún vett bírálat, mindég nehézséget találand, melyekre kielégítő felelet tán nem is adható. A szabatos kételkedő mindég uj ellenvetéseket fog találni, mihelyt az egyiket megcáfoltad. Hiába törekszel meggyőzni eszét, ha lelkiismerete és az akarat nincs ugy hangolva, hogy az igazságot befogadja.4

' Mit mondanánk, kérdi Powell, ha a közönséges história valamely eseményét nem a józan kritika, hanem érdekink és azokhoz képest óhajaink szerint akarnánk megállapítani? Avvagy nem azt teszik-e az apologeták amolyan beszédeikkel? Valóban ők magok ingatják meg a külső tények alapját és magok vallják be, hogy utoljára is az egész a benső érzelem dolga. Hogy ezt annál tökéletesebben bebizonyítsa, fölmutatja az apologetika eddigi fejlődésének rövid vázlatát, különösön a bibliai csodákra nézve. „Positiv külső isteni kijelentés képezte alapját a keresztyén hit minden maiglan elfogadott rendszerének. Azonban „a vallás evidentiája" felett támadt viták a külömböző korokban külömbözők voltak céljuk és jellemükre nézve a szerint, a mint a kijelentésről való nézetek módosultak és az ellenvetések természete változott." A legkorábbi apologeták a keresztyén ügyet csak általában védelmezték; ha az evidentiát illető részletekre mentek, azt természetesen inkább az akkori gondolkodásmód szempotjából tették, mint azon nézetből, hogy a támogatásul felhozott