Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 14. szám

tényeket a mostani philosophiai gondolkodás szerint helytállóknak bizonyítsák." „A következő' korokban, midó'n a csalhatatlan egyház tekintélye elfoglalta a tért, a hit igazságok evidentiáját bizonyítgatni szükségtelenné, veszedelmessé, sőt istentelenséggé vált; miért is az egész közép koron át a theologiai irodalom ez ágában alig mutathatni fel valamit." Csak ujabb időben látjuk az apologetikát a protestantismussal együtt előtérbe lépni, miután ennek szigorúbb geniusa érveket, bizonyítékokat követel ott, hol a régi egyház a tekintély, a parancs igényével hiszi beérhetni. Nevezetesen a 17-dik század theologusai a deisták által támasztott kételyek ellen legfőbbképen az evangyéliomban előadott csodatettekre hivatkoznak, melyeknek hitelességét eléggé bebizonyitottnak lenni tartották, ha megmutathatják, hogy az irók szemtanuk voltak, vagy szemtanuk előadása után irtak. Minden egyéb nehézséget az isteni mindenhatóságra és jóságra való hivatkozással elhárítottnak lenni hitték. Ha itt ott volt is némi tekintet az evangyéliom szelleme és erkölcstanának kitűnő jelességéből vont benső evidentiára, ez a tudománynak csak alárendelt részét képezte. Fő és lényeges oldala a dolognak mindig a külső tények bizonysága maradt, kiindulva a fölvételből, hogy a keresztyénség lényege szerint áll bizonyos kiilsö tényekkel kapcsolatban, ugy, hogy azoknak históriai hitelességétől függ minden. Azonban fejlettebb philosophiai szellem nem sokára uj nehézségeket támasztott a cso latettekből merített bizónyítás ellen. Kiemelték nevezetesén, hogy valamely csodatett hitelessége nem függ kizárólag a tanúk hitelességétől, hanem attól, hogy mi szempontból, micsoda benyomások alatt nézte a szemlélő. Nem az a kérdés, vájjon ugy beszélte e el a dolgot a mint látta, hanem, hogy jól látta-e? Ila napjainkban elfogulatlan, jól nevelt tanult ember valami rendkívüli, megfejthetlen dolgot lát, föltéve, hogy csalás a dologban lehetetlen, az egyetlen gondolat, a mely agyában támad az, hogy olyasvalami van előtte, a mit jelenleg ugyan megfejteni nem bir, de a 'mit a jövendő a felfedezések haladtával minden bizonynyal meg fog tudni fejteni. Kritikai és inductiv tanulmányozása a természeti világnak napról napra felfoghatlanabbá teszi annak felvételét, hogy a természeti rend valaha megbontathatott és, hogy végetlen sora az okozatoknak, melyeknek épen folytonosságán alapszik minden természeti törvény és a világ rend, valaha megszakittathatott volna Ez alapokon nyugszik a jelenkornak meggyőződése a csodálatossal szemben, legyen az akár jelenben, akár múltban történt. Vannak, kik erre nézve Spinoza ismert gondolatára hivatkoznak, mely szerint hiában bélyegezzük a csor'atetteket, mint a természeti törvények megszegését, miután mi a természet egész terjedelmét nem ismerjük, hogy valójában minden megoldatlan tüneméuy miraculum, vagy bizonyos tekintetben mysterium, hogy körül vagyunk véve természeti csodákkal s minden felől találkozunk tüneményekkel, melyek tudományos nyomozásainknak határt vetnek; tünemények, melyeknek okait, természetét megfejteni nem tudjuk, s alkalmasint soha tudni nem fogjuk. Azonban látni való, hogy e gondolatnak semni köze a bibliai csodatettekkel, melyek épen annálfogva csodatettek, mivel ismeretes természeti törvényeknek mondanak ellent. Nagy különbség van ismeretlen, vagy megfejthetlen tünemény és oly tünemény között, mely által ismert természeti törvény függesztetik fel. A Spinoza értelmében vett csoda olyan, a milyennel a históriában folytonosan találkozunk, mert a mint Dean Milman helyesen megjegyezte: a történelemnek, hogy hű legyen, le kell ereszkednie és a legenda nyelvén szólnia; mert az idők hite nagy részét teszi az idők emlékének; és ha van is, a miben nyugodtabb és nyomozóbb philosophiája inkább megütköznék, mégsem szabad megvetnie azt, a mi kezdetleges és egyetemes indokait képezte az emberi életnek. Azt állították, hogy a theismus természeténél fogva kénytelen megengedni a csodák lehetőségét, mert a mint Paley mondja: csak Istenben kell hinni s akkor minden könnyű, — azonban Powell t. szerint ez sem áll, mert mind attól függ, mily fogalmunk van Istenről. Az isteni tökéletesség eszméje épen ellene van a csoda lehetőségének. — avvagy nem csökkentése-e az Isten hat A Ima és bölcseségének. ha felteszszük, hogy a dolgok 27*