Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-16 / 11. szám

gyógyerő is mutatkozott a vizben. De hogy azt csak a babonás köznép tartotta oly csodagyógyerejünek, megtetszik azon gyarló hitből, hogy egyedül annak használt, ki először szállhatott bele, s kit ez a szerencse ért, az meggyógyult vala akárminemü betegs é g e volna, (de ha meg nem gyógyult ? hát akkor valami madár, kacsa, vagy lűd előzte meg). Mert ha oly csodaerejü volt: miért hallgat róla Flavius Josephus akkor, midőn ,,de bello iudaico I. könyv XXI. fej. végén Heródes öldöklő kínait elszámlálja, midőn az magát megkéselni is akará, és azt mondja, hogy a király magát a Jordánon túl a holt tengerbe ömlő C a 11 i r r h o e meleg forrású patakhoz vitette, és nem a minden betegséget gyógyító Bethesdába. Mellőzve most, hogy Ján. V : 4. több régi kéziratokban nincsen meg, s hogy azt a többi evangyélisták sem emiitik ; vegyük ugy, mint azt a solti egyházmegye, ugylálszik, a Bethesdába beleszerelmesedve hasonlatul használja, s legyen meg az alkalmazás egy rövid beszélgetésben az egyetemes egyház és solti egyházmegye közt : Egyetemes egyház: Betegnek tetszik lenni nagyliszteletüségteknek ? Solti egyházmegye: Nem ! vagy igen ! hanem már feltaláltuk a minden betegségek gyógyitó Bethesdáját. E. e. Hát olyan bajban tetszik nyavalyogni, mint azon ember, ki Ján. V : 4. harmincnyolc esztendőtől fogva betegségben fekszik vala ? S. e. Nem egészen , de mégis szükséges szellemi életünknek megelevenitése, sokféle betegségünk, tespedésiink niegorvoslása. E. e. Istennek hála ! mi nem érezünk olyan betegséget. Hanem bátorkodunk kérdezni : magoknak tetszik bele hempergeni abba az izébe? S. c. Nem, hanem az egyházmegye angyala leszállott a tóba, megháboritá annak vizét, és minket egyszerre belerántott abba az újjászületés fertőjébe. E. e. Kedves állandó egészségökre! ugy mi meg sem mozdulunk, mivel már önök megelőztek. Hiában is mennénk. Hát majd csak megállapodunk az Idvezitö által adott példánál, az evangyéliomi és apöstoli vezérigék útmutatásánál. Szivet nyitunk 1. Thess. v. 12,13. elénk irott kötelességnek : „b e c s ii 1 j é t e k, a kik munkálkodnak tiköztetek, és néktek előttetek járók azUrban és intenek titeket, és azokat felette igen szereimeteseknek tartsátok az ö munkáj okért. Békességesek legyetek tiköztetek e g y m á s s a 1," ugy sincsen ennél nagyobb jutalma elöljáróinknak e földön. De ha szükség kívánja, megmondjuk az angyalnak is azt, a mit kell. Jel. III. 15. 16. ,,Valaki gyűlöli az ő atyafiát, gyilkos az; tudjátok, hogy egy gyikosnak is nincsen ő magában megmaradó örök élete. Ezen is mérjük meg a szeretetet, hogy a Krisztus az ő életét adta miérettünk: minekünk is azért adnunk kell a mi életünket a mi atyánkfiaiért." S egy pillanatig sem tévesztjük szem elöl azt is, mit 1. Thess. v. 14. szent vallásunk szelleme követel; legyen bár esperesek esperese, főgondnokok főgondnokay kit, ha rendetlenül járna, értem: ha félelmes szivü volna, vigasztalni s erőtlenségében segélleni kötelességünk; tűrők lévén azonban mindenekhez. Hatunk a lélekre lélek szerint, mely megelevenít; az ige szerint, mely mellettünk, a mi szájunkban és szivünkben van Bőm. X: 8. elhagyva Bethesdában fürösztését a testnek, mely nem használ semmit, — engedvén pedig mindenekben a Krisztusnak, kinek beszéde lélek és élet. Jan. VI: 63. Egyébiránt a mi hivatalnokaink csak is az evangyéliomi közigazgatás szolgái s a közgyűlések evangyéliomi szellemben hozott határozatainak lévén kezelői és végrehajtói, kötelesek időközben végzett dolgaikról az egyháznak számolni; miért nem számoltatják nagytiszteletüségtek? ha félénk szivüek vagy erőtlenek azok: miért nem vigasztalják, segélik nagytiszteletüségtek ? A ki elöl ül és nem akarja követni amaz intést :a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Máté XX. 27. Miért nem tanítják meg rá nagytiszteletüségtek? Ilyen bajban nem használ a Bethesda, s a tisztujitástól várni gyógyulást, igen gyermekies; csaknem olyan mint mikor kiskorunkban a szék lábát kötötték be, hogy fejünk ne fájjon, mit elestünkben megütöttünk, ez nem mutat közeledést azon időhöz, melyben leszünk teljesférfiákká a m e g ö r ö k ö d ö 11 Krisztus állapot jának mértéke szerint, mint lehetnénk, ha követnők Eféz. IV: 14—16. megirott tanácsot. Minek várni babonás hittel, sóvár reménynyel a Bethesda megmozdulását? holott tudjuk, hogy nem hiányzik más, mint engedelmes lélek a parancsolathoz : v e d d fel nyoszolyádat! Értsük meg , mit mond Péter, a jeruzsálemi templomajtóban talált sántának : „a názáretbeli Jézus nevében mondom, kelj fel és járj!" s Pál a lisztrabelihez: állj fel lábaidra e g y e n e s e n ! Csel. III: 10. Nyomjuk be szivünkbe az apostol intését mindnyájan: ugy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek! 1. Kor. XVI: 10. Igy fognak csak elmaradni a tespedésböl származott betegségek. Különben mit ér, hogy az ülőhelyek változnak, de a tétlenség, erőtlenség megmarad a szalmaszálderékban , a porcellán-pipaszárkarokban , az üveglábakon. Mit ér a közjóra, ha a tisztújítás nem három, vagy hat évben az entwurf szerint, hanem egy évben háromszor is ineghempergi a Bethesdát (nti figura 1861 docet), de a nyilaló fájdalom és emésztő kór (még pedig koránsem hypocondria ám, hanem égető mérges kelevény) nőttön nő. Bocsánat nagytiszteletü urak ! hogy a legkisebb azok között, kik e nagy fontosságú egyházi ügyben felszólaltak, az ábrányi egyház lelkipásztora, a legifjabb egyháziszolga Alsó-Borsodban, a legcsekélyebb prófétai állomásból Borsodban merte szavát fölemelni. Ha Bethesda megjárta hasonlatnak: per analogiam Felsö-Abrány is szerepelhet, a mennyiben Betlehem is kisded város vala; mégis az ott születettnek szájából hangzott ki épen a Bethesdát min-