Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-03-09 / 10. szám
külföld. SPANYOLORSZÁG. (A protestánsok üldözése Spanyolországban) ismét oly folyamatot vett föl mely az inquisitio legsötétebb napjaira emlékeztet, noha annak helyét a rendes törvényszékek foglalják el. — Ezelőtt néhány nappal végeztek be ugyanis egy pert Albarna és Matamoros urak ellen, melyben őket „a protestáns Istentisztelet gyakorlása és bibliák terjesztése miatt4 1 hét évi gályarabságra Ítélték. — A ,,Journal des Debats" a következő észrevétellel közli ez ítéletet: „nem akarjuk olvasóinkat azzal meggyalázni, hogy ez Ítélet felett szót vesztegessünk." — SZENTPÉTERVÁR. Az államtanács közlönyében a napokban következő hirdetmény volt közölve: ,,Az izraeliták egyetemi oklevéllel ellátva, mint orvosok és sebészek, minden fokú államszolgálatba léphetnek, mint kereskedők mindenütt lakhatnak s zsidó cselédeket tarthatnak. Az egyetemi ministeriumnál alkalmazott izraeliták, tanárok, iskolafelügyelők és iskolatanitók, adómentesek és diszjelviselésre képesek." — OLASZORSZÁG. (Egyházi refo r-m mozgalom.) A ,,Triester Ztg" az olaszországi egyházi reformmozgalom vezetőinek állítólagos tervét közli, mely két részből áll s az első az egyházi szervezetet, a második pedig a cultust, dogmát és fegyelmet tárgyalja. Az első résznek fövázlatát röviden körülbelül a következőkben lehet összefoglalni : ,,Az egyház lemond minden világi jogairól és ismét azon állapotba tér vissza, melyben politikai tekintetben azon időben volt, mikor még a pápák semmi világi uralommal sem birtak. A választási és képviseleti rendszert az egyházban is alkalmazzák, még pedig következő módon: minden községnek vagy plébániának jogában álland magának lelkészt vagy plébánost valasztarii, természetesen azzal a kötelezettséggel, hogy nemcsak azok és az alattok álló egyház és lelkészség tartásáról gondoskodnak, hanem egyszersmind a felsőbb papság díjazására kiszabott illetéköket is teljesítik. A plébánusok közül választják a püspököket s ezek közül aztán a tartomány prímását, a kinek fentartásáról az összes egyházmegyék és püspökségek gondoskodnak. Minden tartomány, vagy jobban mondva érsekség elküldi követét, kinek bíbornoki rangja leend, a pápa akkori lakhelyére s e követek választják aztán a pápát a különböző érsekek közül. Megjegyzendő itt, hogy a reform vezetői e tervnél azon feltevésből indulnak ki, hogy az ö reformjavaslataikat a kath. államok mindenike, vagy legalább nagy része elfogadja, s e feltevésnek azok megítélésénél nem szabad hiányozni. Azon elvet is kimondják itt, hogy a pápának egyátalában nem szükséges született olasznak vagy rómainak lennie, hanem bármely országbeli érsek pápává választható. — A pápa székhelyének sem egyedül Rómának keli lennie, hanem vagy minden pápa maga választja azt magának, vagy ott lesz, hol az újonnan választott pápa érsek volt. A pápa, udvara és a követek ranghoz illő ellátásáról és díjazásáról a különböző kormányok gondoskodnak. A pápa világi dolgokba vuló befolyása természetesen megszűnik s valamint a pápaság az államtól tökéletesen függetlenné lesz téve s egymagában fenálló egészet képezend, ügy annak is a kormányügyekbe való minden beavatkozással fel kell hagynia." A mi a második részt illeti, e tekintetben következő fő változtatásokat javasolnak : „A misét mindenütt a tartomány nyelvén olvassák. A fülbe gyónást megszüntetik s helyébe egy átalános gyónást hoznak be. Az ünnep- és böjtnapokat revisió alá vetvén, azokat megkevesbítik. A kolostorok közül a nökolostorokat teljesen megszüntetik, s a férfiakéiból csak azokat hagyják meg, melyek bűnbánó rendek és emberiségi célokra állanak fen. — A papság nőtlensége jövőre is megmarad, csakhogy a lelkésznek szabadságában álland rendjét elhagyni s ismét világivá lenni, a mely esetben aztán nőtlenségi kötelezettsége megszűnik. Épen igy a törvényesen elválasztott személyek uj és érvényes házassági frigyre léphetnek." (Prot. Kirchenz.) -"OTÁRCA. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXVIII. Az újév kezdetén vagyunk; a mult és jövendő gondolatai egész erővel nehezedtek lelkemre. Mit tettem, és mit teheték; mint roskadtam volna össze, ha csak egy pillanatra is elhagyom magamat; mily sivatag ez a pálya, sőt maga az élet, ha róla leszedjük hitünk virágait! Nem, nem, a halottnak fehér lepel, az élet szenvedéseinek a hit eltakaró fátyola. Fehér fátyol, égi fátyol: takargasd ez esztendőben is lelkemet. Látod-e, én egy szegény szenvedő vagyok, s szenvedéseimet nem szabad megszüntetnem, mert azok árán másokat kell- boldogítanom. Egy uj esztendei kinos pálya kezdődik, — véghetetlen kínos; egy tövises mező, mely még mindig körül van csapkodó hullámokkal; nincs sehol nyugalom, habokról hajolva tövisek vérzik lelkemet ; nincs semmi, semmi; mégis van, óh már látszik egyegy virág, kössünk belőle koszorút; nem, nem érünk erre sem, menjünk édes hitem először is Istenhez, a szellemvilág, a menny ajtaján mint egy tört sugár bocsátkozzunk be, hogy meggazdagodva térjünk vissza a szomorú földre: imádkozzunk. Olyan jó ez az imádkozás, testvéreim imádkozzunk-Én összekulcsolt kezeimet feléd emelem Isten ! legtisztább szeretet! Kiimádkoztam magamat, most munkához kellene fogni, mert az Istentől reánk bizott munkásság öntudata nélkül nincs ereje a kebelnek, hogy szenvedéseiben egekbe szálló imát sóhajthasson. Alig végzém el imádságomat, vendégem jött, a kit hiűnak mondanak: a Remény. Kedves tekintet, kedves alak, megfogta karjaim, lelkemre lehelte csókjait, elvitt; tövises tájékimon virágbokrokat
