Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-09 / 10. szám

csülése, az egymás iránti kímélet, és az előzékenység. — Ez oka annak, hogy a tanuló előzékenység s tanára iránti kegyeletességböl teljesiti itt kötelességét. — Hallottam rá esetet, hogy az osztály, kebelében találtató hanyag társat minden erővel megjavítani igyekezett, s többeket jó útra is téritett; hallottam esetet, hogy javíthatatlant, kivel mind a tanárok mind a társak mindent elkövetvén, nem boldogullak, az iskolából kinézték. Ilyen szellemet tapasztaltam én most is a pesti helv. hitv. iskolákban. — Ez a közszellem az, mely a pesti helv. iskolát egyszersmind nevelőintézetté avatja fel. Nem elfogultság ez bennem ezen iskola iránt, hanem élő meggyőződés, melyet kimondani s a nyilvánosság elébe példaképen felemlíteni erkölcsi kötelesség. De én a közvizsgélatról akarván szólani, tárgyamhoz térek. Az elemi iskolákban három tárgy vonta különösen magára figyelmemet ; az olvasás, a számvetés és a magyar nyelvtan tanítása. — Az olvasás tanítása már a kezdetében feltűnő. Féléves tanuló oly könnyen irja a szókat s olvassa is mintha legalább is két év óta tanulta volna. — A nagyobb gyermek ha olvasott egy egész cikket,, könyvét betéve saját szavaival felakadás nélkül mondja el a tartalmát. — A számvetésben észből oly nehéz, oly bonyolított kérdésekre felelnek meg a gyermekek, hogy felnőtt embernek is számot tenne. — A magyarnyelvben bármely adott szóból rögtön tudnak egyszerű és bővített mondatokat alkotni; a más állal alkotott mondatokat alkotó részeikre elemezni. — A szókat nyelvtanilag fejtegetni, alakítani, ragozni — saját gondolataikat az idősbek táblára vagy papírra felirni. — Azt hogy a földrajzban, történeti elbeszélések előadásában, természettani feladatok megfejtésében nem kevésbé ügyesek, elhallgatom. Hogy aztán az igy előkészített elemi iskolai tanítókból valóban jó gymnasialisták is lesznek, önkényt következik. — Meg is látszik a gymnásiumi tanulók között a más iskolából jött. — Volt alkalmam látni, már a mult évben néhány ilyen tanulót — kikben látszik, hogy nem hiányzik a jó akarat, de még nem birták helyreütni a mulasztásokat, s nem birnak versenyre kelni a jól előkészített tanulótárssal. Az egész gymnásíumon keresztül vonul az elemi-iskolában megkezdett anyai nyelvtanítás üdvös iránya. — Az alsóbb gymnasiasták leginkább a mondat és nyelvtan gyakorlatával foglalkoznak, főleg azok kedveért is, kik más iskolákból lépnek ez intézetbe; — de már itt nagyban törekesznek arra, hogy saját tapasztalataikat papírra tudják tenni. — A magyarnyelvtanár is ád fel egyszerűbb feladatok kidolgozását, de emellett a természetrajzi tapasztalatokat, a történelmi elbeszéléseket hallomás után saját eszükből kell fogalmazniok. — Mily megbecsülhetetlen gyakorlás ez, azt csak a negyedik, ötödik s hatodik osztályokban lehet világosan látni, hol a tanulók között már olyan kitűnő stilisták vannak, mint egy felnőtt ifjú lehet, ha jól volt vezetve ! — Saját dolgozataikat e mellett szónokilag élőszóval is elő tudják adni. A felsőbb osztályokban ezekben nemcsak gyakorlatilag vannak vezetve, hanem, a legpontosabban tudják mind a szónoklat, mind a költészet elméletét is. Ezen tanulmányt nagyban mozdítja elő a latin és görög classicai nyelv valóban alapos tudása — tudása ennek oly mérvben, a mennyire ilyen korú gyermekek ezen irodalomba behatolhatnak. — Magyarázzák a classicusokat nyelv- és mondattanilag egyirá«t s mi több, azokat melyeket fordítani megtanulnak, megtanulják könyv nélkül is, és hangzatosan elszavalják. A németnyelvben is kellő elöhalladást tesznek — tanúsítja azt az is, hogy ha kívánja a hallgatóság, az idősbek németül azonnal fogalmaznak; magyarból németre rögtön fordítnak. Földrajzi, történelmi, mennyiség, iermészettani s természetrajzi ismeretök kellő arányban van tartva azon emiitett philologicumokkal, s mindenik iránt épen olyan kedvet tanúsítanak mint a humanitasi tárgyak iránt. Nem hallgathatom el itt azon kitűnő eredményt, melyet mind a szabadkézi, mind kiváltképeu a mértani rajzban tanúsítottak. — Mértani rajzaik, némelyeknek oly kitűnőek, hogy egy reáliskolai kitűnő növendéknek is becsületére válnék. De legyen elég ez most — jövő alkalommal ismét figyelni fogok ezen szépen fejlő intézetre — s nem mulasztom el tapasztalatomat e lapok hasábjain a nagyközönség tudomására eljuttatni. könyvismertetés. Észrevétel azon ismertetésre, melyet az én ,,a keresztségnek és az Úrvacsorájának jelentőségéről" cimü munkámra vonatkozólag Peti József hittanár űr, a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" jelen évi folyama 3—6. számaiban közzétett. A Peti űr imént jelölt ismertetésére cáfolatot írni teljességgel nem szándékom. Cáfolatul magát ama könyvemet ajánlom ; de nem a Peti űr felmutatása szerint, hanem igazi mivoltában tekintve azt. Nekem ezen észrevételtétellel egyedül az a célom, hogy e becses lap tisztelt olvasói közül azok is, kik amaz én művemet még nem olvasták, bírjanak némi ismerettel arról, hogy Peli űr amaz én müvemet, minő hűséggel, lelkiismeretességgel és igazságszeretettel ismertette. E célomhoz képest elégnek tartom, a Peti űr ismertetéséből egy-két állitmányt vagy tételt, azon én előadásimmal , melyekre azok vonatkoznak vagy a melyeket azok ignorálnak, együvé állítva mutatni fel. Ismertetése közben igy ir egy helyen Peti űr. Azt mondja (t. i. a könyvszerző), hogy a tanítványokká tevésnek e két momentuma volt: elébb bemerités, azután pedig tanítás." Ezen előadásra azt kérdem én Peti űrtól : ugyan hol mondtam én azt ? Igaz-e ama beszéd ? En igy szóltam : ,,h o g y