Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-09 / 10. szám

az emberiség fejlődését csak egymásutáni oldaláról tünteti fel, holott mind azou stádiumok, melyeket ő évezres időközökben felmutat, az emberiségnek a földön egy időben élő tömegei közt is felmutathatók. Avvagy nem kell-e a míveltség mind megannyi fokozatain keresztül mennünk, mig a mostankori emberevő Hottentotától oly társaságig emelkedünk, melyben Széchenyik, Humboldok fejlődhettek ? Vagy csak az úgynevezett Culturvölker számitnak az emberiségben? En részemről nem birok elég aristokraticus gőggel, hogy e fölvételben megnyugodhassam. Ha Dr. Temple el nem mulasztja ezen általam most érintett tapasztalatot érvényesiteni, sokkal alaposabb okokkal támogathatja, mi teszi az elébbi korszakok intézményeinek tiszteletben tartását korunkban is annyira szükségessé és mi ád a históriai igazságoknak örök érvényt. Általában nagy baj, hogy tudományos vizsgálódásinkban rendesen megfeledkezünk azokról, kiknek számára különösen hirdette Urunk az evangyéliumot, megfeledkezünk a lelki szegények nagy tömegéről. Ily tévesztések ellen hatalmas óvószert bírunk a könyvek könyvében, mely épen azért drága kincsünk marad mind örökre; semper honos nomenque tuum laudesque manebunt. iskolaügy. A PESTI HELYÉT HITVALLÁSUAK ISKOLÁJA. Ezen iskolában február hó Utolsó hetében tartattak meg a nyilvános vizsgálatok. — Más iskolák mellett érdekes — legalább reám nézve, — ezen iskola, azért, mert ez a protestáns buzgóság egyik legifjabb gyermeke. — Épen ezen ok vezérel el engemet ez iskolába mindannyiszor, valahányszor alkalom van csendességben folyó mozgalmáról némi tapasztalatot szerezni. — És mikor lehetne ezen tapasztalatot inkább szerezni, mint a nyilvános vizsgálatok alkalmával? Tudva levő dolog, hogy ezen iskola 1859-dik év őszén keletkezett. Ekkor állított fel az egyház, régibb leány, és három osztályú elemi iskolája mellé még egy negyedik elemi osztályt is. A leányiskolában egy tanitó vezetése alatt jelenleg van 46 leány. A négy osztályú elemiiskolában, négy tanitó vezetése alatt, jelenleg 123 tanulófiu van. Ugyancsak 1859-ben, állíttatta fel, hívei számára kevés, de a buzgóságában ritka nagyságú pesti helvét hitv. egyház, akkor négy, jelenleg már hat osztályú gymnáziumát. Ezen hat osztályú gymnáziumban jelenleg van 191 tanuló, hét rendes, egy szépírás-, egy ének- és két rajztanár vezetése alatt. Ha végig gondolok azon tapasztalatokon, melyeket ezen iskolában újból szereztem, lehetetlen, hogy fel ne éledjen lelkemben ismét azon öróm, mely azt egész ottlétem alatt folytonos kellemes rezgésben tartotta. Valami olyan természetes rendet látok én ezen iskolában, melyet nem egy könnyen lehet mindenütt feltalálni. — Mily egyszerű és természetes gondolat már maga az, hogy ezen egész iskola egy igazgató vezetésére van bízva. — Épen nem lehet csodálni ennélfogva, ha az elemi első osztálytól fel a gymnásium hatodik osztályáig végig nézünk, ha látjuk az egészen az egyöntetűséget, ha érezzük, hogy itt egy szellem leng át az egészen. Mily lélekemelő azon fokozatos elöhaladás szemlélése, hogy a gagyogni alig tudó gyermek, kora képessége szerint épen ugy van az önálló godolkodás ösvényére vezetve, mint a hogy igyekszik e célra a fejlettebb s érettebb eszű gymnásiumi tanuló. — Nem lehet itt az iskola egy osztályában sem tapasztalni, hogy a tanúlót majomi mutogatásokra, monstrantiákra csiszolgatnák, examentre praeparálgatnák; itt minden tanuló, — még a gyengébb felfogással biró is öntudattal szól — az elébe tett kérdéshez. Gyengébb tehetséggel biró gyermek itt ís találtatik, de átalános hanyagot alig vagy igen keveset vettem észre. Hogy ezen iskolába a tanulási kedv átalános, azt a gyermekek bizalmasan mosolygó s bátorságot tükröző arcairól lelehet olvasni. Vannak ezen iskolában egyes gyermekek, egész osztályok, melyekről ezelőtt egy pár évvel világosan megjegyeztem, hogy értetlenek, nehezen taníthatók voltak, és most! — nem ismeri meg a hallgató őket, annyira előhaladtak, annyira tökéletesedtek. Ha már most vizsgáijuk honnan van mindez ? honnan van kivált jelen korunkban, melyben csaknem mindenki más után sovárog inkább, mint a jelent használni kívánná, melyben a tanuló is a jövőre tolja a munkát, s éretlen képzelgéssel tölti be a jelent; — bizonynyal nem lehet az okot másban találni, s keresni nem is kell, mint abban, hogy az egyházi elöljáróság, a tanáritestülettel együvé hatva, nagy buzgalomtól lelkesittetik szentügye, nagy vállalata iránt; — abban, hogy a tanár nem erőlködik a másik tanár felelt ugy ragyogni, hogy társa személyét és tanítási tárgyát lecsepülve, a maga tárgyával saját személyét kívánná előtérbe tolni. — Sőt saját fülem hallása után mondhatom, hogy egyik tanár a másik tanártársa tantárgyát még többre kívánja becsültetni, mint a magáét, s ez által mintegy emeli a tárgygyal együtt társa tekintélyét is. — Onnan van ez továbbá, mert a tanárok a gyermekek irányában a kellő szigort s a méltányos szeretetet egyenlően gyakorolják s mondhatni a gyermekek csaknem mindnyájok iránt egyenlő bizalom és szeretettel viseltetnek. — A hol a méltányosság és igazságérzet, a kölcsönös bizalom és szeretet honosak, hogy ne fejlenék ott ki az egymás be-