Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-02 / 9. szám

211 265 jelenése a földön. Az úr jelenlétének kevés éve fölér mindennel, mi előtte volt és utána következett. Szentek éltek C) előtte és voltak azóta is; nagy és jó férfiak léteztek a pogányok közt; nem volt idő, egészen fogyatkozó jó példákban. De minden példák példája „az idők teljességével" jelent meg, épen midőn az emberiség legalkalmasb volt arra, bogy jelenlétének hatalmát megérezze. Ha az Ur megjelenése máig halasztatik, bizonyosan nagy nehézségekkel járna isteni voltát felismerhetnünk ; mert a hitbeli tehetség most bensőkre lévén irányozva, az isteni igazságok külsőleges manifestióit befogadni nem igen volna képes. Ha az Ur később jelenik meg, mikor az emberiség férfikorra érve szellemi önállóságra fejlődött : akkor földi életének hatása korán sem nyomul oly mélyen a világ szivébe. Másfelől, ha elébb jelenik meg az Ur, a világ épenséggel nem lett volna kész arra, hogy befogadja, és az evangyéliom, a helyett, hogy az emberi nem vallásává válnék, egyedül a zsidóknak lett volna vallásává. A többi rendszereket sokkal erősebbeknek találta volna, mintsem, hogy megdönthesse. Nem érezték volna szükségét magasb és tisztább tanításnak és a pogányok Krisztusban a zsidó messiást látják, nem pedig az ember fiát.'4 Kifejti azután mikép hatott az Ur példája^ és hogy e példaadás nem állott elkülönözve más befolyásoktól ; hanem Görögország és Róma közreműködtek az egyházzal az emberiség nevelésében. „Az ősegyház oly példaképen áll, mely vallásos életünkre gyakorlotta a legnagyobb befolyást, épen ugy mint Görögország és Róma politikai életünkre. Nem azért olvassuk az uj szövetséget, hogy abban az áhitatoskodás- formáit találjuk, mert ilyenek abban nem találhatók ; sem azért hogy az egyházkormányzat szabályait tanuljuk belőle, mert ilyenekre alig akadni benne; sem hogy hitelveket merítsünk onnan, mert azok sincsenek; sem végre logikailag megállapított tanok végett, mert a logikai szabatosság abban megkísértve sem lett. Az uj szövetségit majdnem egészen elfoglalja két élet — az Ur élete és az ős egyház élete. Csak két levélről lehetne első tekintetre azt mondani, hogy inkább értekezések azok a jövö számára, mint valóságos levelek az akkori időre; de ezek is közelebbről megnézve, épen ugy mint a töbebbi, nem egyek a folyó történelem gyümölcseinél. Az ős egvház tehát nem ád tanításokat, hanem példát. Azt mondja; legyetek az én követőim, a mint én vagyok követője a Krisztusnak." E pont jeles fejtegetéséből kiemelendő különösen e finom észrevétel: „Követni az ősegyházat nem annyit tesz, mint szolgailag másolni annak cselekedeteit; mert ez annyi volna mint cselekedni a mint ők cselekedtek, de nem a mit cselekedtek.'4 Nem itt a helye, nem is szándékom azon roppant következések fejtegetésébe bocsátkozni, melyek a keresztyénség ily szellembeni felfogásából mind a tudományra, mind a gyakorlati életre hárulnak; csak azt mondom, hogy az, az. egyház legkitűnőbb embereinek nézetét fejezi ki Ke mpis Tamás, ama fényes szövétneke az emberiségnek, munkáját: „De imitatione Christi," evvel kezdi: A ki engem követ, nem jár sötétségben, úgymond az Ur (Ján. 8. 12.). Ezek Krisztus szavai, melyek intenek, hogy életét és erkölcseit utánozzuk, ha igazán megvilágittatni és a szívnek minden vakságától megszabadulni kívánunk. — — Mit használ a szentháromságról fellengzően vitatkoznod; ha nem lévén benned alázatosság, nem tetszel a Szentháromságnak ? Valóban a fellengzö szavak nem teszik az embert szentté és igazzá; hanem az erényes élet teszi őt Isten előtt kedvessé. Inkább kívánom a tőredelmességet érezni, mint annak meghatározását tudni."— Mennyi hiábavaló könyv marad íratlan, mennyi vérfa gylalo tett marad elkövetetlen, ha az emberek mind elejétől fogva e szempontból nézik a keresztyénséget ? De térjünk vissza Dr. Templehez. .,A fiatalságnak — folytalja értekezönk — a társadalom benyomásai iránti fogékonysága végre elfogy. A reflexió kora kezdődik, s az ember fiatalkori tapasztalatínak tárházából kezdi megalkotni életelveit. A lelkiismeret szelleme erősödvén, elfoglalja az őt illető első helyet a lélekben. Mint hites teljhatalmú bíró a benső birodalomnak törvényszékébe ül, határoz a múlt, felett, törvényeket alkot a jövőnek és nincs felebbezés csak önmagához. Nem a szerint határoz, a mint valami szép, nemes, lelkesitő, hanem mily igazságos. Fokonként kíkerekiti törvénykönyvét tör-17*