Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-02 / 9. szám

211 264 pontja nem egyezik is a Lessingével és látnivaló, hogy Hegel „történelem bölcseletét'1

is tanulmányozta, de az alapgondolat, a történelemnek alkalmazása a kijelentésre mindenesetre Lessingé. „Az erő — mondja Dr. Temple — mely által a jelen a múltnak eredményeit magában fölveszi, az emberi nemet óriási emberré alakítja, kinek élete tart a teremtés napjától az utolsó Ítélet napjáig. A találmányok, melyek a világtörténelem különböző korszakait jellemzik, az ő művei. Az egymásra következő időszakok vallástételei, dogmái, véleményei és elvei az ő gondolatai. A társadalom mindenkori állapota az ő modorai. Ismeretei, önuralma, látható szelleme növekszik mint mi. Nevelése is e szerint tökéletesen olyan, mint a mienk." ,,Mint az egyesnél, ugy az egész emberiségnél is meg kell különköztetnünk gyermek-, ifju-és férfikort. A gyermekkorban tényleges szabályok vezérlik lépteinket, a gyermek azokat nem érti, de kötelessége engedelmeskedni. Az ifjúkor vakon többé nem engedelmeskedik, s az elébe irott szabály okát kívánja tudni, de enged a példa befolyásának, attól ragadtatik. A férfikor az elébbiekkel hasonlítva külső kényszertől szabad, s ha tanulni akar, magamagának lesz oktatója. Először jönnek tehát szabályok, aztán példák, aztán elvek. A világ is először gyermek volt nevelők gyámsága alatt az Atya által kitűzött időig. Midőn az idők teljessége eljött, megjelent a példa, hogy tanítsa az emberi nemet, mit míveljen. Ezután az embeii nem magára hagyatott, hogy vezettessék benseje lelkének tanítása által. Először volt tehát a törvény, aztán az ember fia, aztán a szent lélek ajándéka." Ez az egész értekezésnek alap váza, melynek szép arányosságát a gyönyörű kivitel csak emeli. Megkísértjük azt itt töredékesen bár, de a főbb eszméket kiemelve ismertetni. Az első időszakot festve kimutatja, mikép ment az emberiség fejlődése az úgynevezett ó-világban előbbre. A zsidók közt a vallási törvény fejtette ki a monotheismust mint hitet és a lelki tisztaságot mint erényt, mely kettő összehatásából született meg a lelkiismeret. Róma alkotó geniusa teremtette a polgárzat szervezetét és kifejtette az emberi akaratot. Görögországnak az ész és izlés mivelése, tökélyre fejtése jutott osztályrészül, Ázsiában pedig, hol az egymást felváltó dynastiák alatt a társadalom állapota mindig a régi marad, az emberek megtanulták másvilágon keresni, a mit e nyomor völgyében hiába áhítottak. Ez uton lett Ázsia bölcsője a spiritualismusnak. „Igy — folytatja Dr. Temple — mondhatni, hogy a héberek fegyelmezték az emberi lelkiismeretet, Róma az emberi akaratot, Görögország az észt és az ízlést, Ázsia a szellemiekre irányzott képzeletet. De az Úr megjelenésekor a földön a világ gyermekkora letűnt. A gyámatyák, és nevelők megtették kötelességüket és elérkezett az idő, hol az emberiség második tanítója vala megkezdendő munkáját. E második tanitó a példa." „Az ifjúkor kinőve a fegyelem alól nem elég erős még, hogy életét megállapított elvekhez szabja, most indulatok és ösztönök veszik vezetésük alá; csodál és szeret, kárhoztat és gyűlöl elragadtatással s szeretetét éscsodálását, kárhoztatását és gyűlöletét nem magából meríti, hanem azoktól kölcsönzi, a kikkel társalkodik. Képes becsét fölvetni a jellemnek, de nem képes megítélni egy elvet. Nem birja követni, a mit szive nem szeret, valamint azt nem, a mi pasztán esze helyeslésével találkozik; nem birja szeretni, a mi az életnek elvont szabályaként adatik elibe, hanem élő egyéniséget kiván. Az erényt elébb concret alakjában kell látnia, mintsem mint isteni eszmét észlelné. Ösztönszerűleg utánozza azokat, kiket csodál, s elsajátítja azt, a mi jellemük külszinén tapasztalható. Ezúton jut oly szokások birtokába, melyek első tekintetre csekély következésüeknek látszanak, de ezer uj indulatnak szolgálnak vezetékül lelkében." „A példa hatása nem szűnik meg ugyan az egész életen keresztül s befolyása azon képen múlik észrevétlenül a mint növekedett; valamint lehetetlen pontosan kijelölni a határt, mikor kezdődik, ugy szintén lehetetlen megmondani, hol végződik. A gyermeket szülei hata'ma kormányozza; a férfit saját elvei és szokásai. De egyik sem fogékonytalan a társaság befolyása iránt, csakhogy itt e befolyás nem túlnyomó. A világtörténelemben az ifjúkor időszaka akkorára esik, midőn a törvény érintkezésbe jött az evangyéliommal. A második korszakot tehát az emberiség neveltetésében képezi LT

runknak meg-