Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-06 / 1. szám

nr szájából, ki nemcsak ismeri ügyünket, hanem annak idejében maga is a harcosok közt elsó' sorban állott, oly beszéd a leggyöngédebben kifejezve : megfőghatlan. Zs. ur igen jól tudja, hogy a pátens iránt — tartalmát tekintve, meglehetett volna a hatalommal alkudni; de az egyház maga lételét épen az által látta veszélyeztetve, hogyha bár a legjobb alkotmány is octroyiroztatik neki pátens által, a mit a kegyelem ád, azt el is veheti s azért hivatkozott az 1790. 26. t. cikkre, mint a prot. egyház oly alaptörvényére, mely alkotmányozó és önkormányzati jogát biztosítja. Az egyház önkormányzása alapjáról lévén tehát a kérdés, az akkori körülmények közt az 1790-ki törvény helyett a felekezetek egyenjogúságát megállapító 1848-kiekre hivatkozni szerintünk annyi lett volna, mint mikor valakinek adósságkövetelési pöre levén, igényét bebizonyítandó, nem az eredeti kötelezvényt, hanem részletfizetésről szóló nyugtát mutatna eló'. — Az egészből csak annyit tanultunk , mennyire igaz Terentius mondása: „Nihil est, quin male narrando possit deprevari." EGYHÁZI ÉNEKEINK TÖRTÉNETE, ISMERTETÉSE, ÁTNÉZÉSE. AZ ÉNEK FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA. JAVALLATOK AZ ÉNEKESKÖNYV MEGJOBBITÁSÁRA. Különös játéka a sorsnak. Ha megtekintjük nemzeti irodalmunk történetét, azt találjuk, hogy két nevezetes korszakában, ugy mint a közép és újkorban, melyek közül az első Szent István király megkoronáztatásától a mohácsi veszedelmes ütközetig, 1000-töl 1526-ig terjed; mig az utolsó a mohácsi vésztől 1526-tól a mult század közepén is túl nyúló időt 1772-ig foglalja magában, — ha megtekintjük, ismétlem, azt találjuk, hogy a magyar nemzeti irodalomnak csak nem egyedüli képviselője a vallás, az egyház volt. Ki ne emlékeznék p. ama Pray-codexben előforduló halotti beszéd és könyörgésre, melynek keletkeztét tudósaink szent István korára teszik; s az első Károly királysága alatt szerzett sziiz szent Márgit legendára a nemzeti muzeum codexében; valamint azon bibliai forditásokra: Ruth, Eszter, Judit, Dániel, a zsoltárok, Jób és énekek éneke ó testamentomi könyveknek, az uj szövetségből a négy evangyélistának forditásaira, melyeknek magyarosítását Tamás és Bálint magyar hussita papoknak tulajdonítják. Továbbá szinte ezen korra esők szent Bernátnak a Czechcodexben feltalált hymnusa a megfeszített Krisztushoz, melytől nem tagadhatni meg, hogy költői ihletséggel íratott. Megemlítem még szent Katalin legendáját, s Bátori paulinus barátnak a 15-dik század első felében szerzett bibliafordítását, sat. sat. Hogy az újkorból is, mely gazdagságával nem csak az előző, de a mai kort is felülmúlja, megemlítsek néhányat : p. Dévai Bíró Mátyás legelső reformátorunk hittani munkája; Melius vagy Juhász Péternek szinte több hittanra vonatkozó mukái; Heltai Gáspár és Károli Gáspár bibliai fordításai. A költészeti nemből Szegedi Gergely és Sztáray Mihály énekei, Székely István szikszói ref. pap, s későbben, de ugyancsak ezen korszakban Molnár Albart szent Dávid zsoltáraink fordítása, amazé 1548-ra, emezé 1607-re esvén. A katholikusok közül Telegdi Miklós pécsi püspöknek egyházi beszédei; Pesti Gábor kanonoknak, négy evangyéliomot tartalmazó fordítása és végre Pázmán Péternek erős s velős magyarsággal írott munkái, sat. sat. Igaz hogy ezen korra esik ama Zrínyi Miklósnak, a lant és kard egyenlően nagymesterének, valamint az áradozó Liszti és Gyöngyösinek élete, továbbá Koháry István volt országbíró és Amadé Lászlónak lyrai munkássága is; de ezeknek müvei a nagyszámú egyházi munkákhoz mérve még is aránylag oly kevesek, hogy bátran el lehet mondani, miszerint nemzeti irodalmunk uj korszakában is a túlsúly, a szerepvivés csakugyan az egyházi irodalomra esik. Még igazabbnak bizonyul ez pedig akkor, ha azt is beszámítjuk, hogy e kor költői közül többnek, például Rimái és Balassa költeményeinek alapanyagját nagyobb részben vallásos dolgok teszik; a mint hogy Rimái és Balassa több vallásosénekeket is szerzettek. Hát ha még azt is, a kinek bölcsőjét Mars és Apolló oly kiválló szeretettel rengették, Zrínyi Miklóst is, a költőt ide szorozzuk? Pedig ez így van. Mert ki ne tudná azt, miszerint a Zriniásnak, e faragatlan de igazi gyémántnak legfőbb alkotó elemét mageszmeileg szinte a vallás teszi ? ki ne tudná azt, hogy épen a reformatióval támadt vallási mozgalmak szolgáltatják neki azon kiindulási pontot, a melyből, s csak is a mely által lehetett oly nagyszerűvé a minő, lehetett valódi epossá, ugy tüntetvén fel a reformáltaknak a római egyházból kiszakadását mint Istentől való elpártolást, s ennek következtében a török pusztítást mint Istentől küldött büntetést, és csapást. De szóljon a költemény maga idézvén belőle ide vonatkozólag: A nagy mindenható a földre tekinte, Egy szemfordulásból világot megnéze; De leginkább magyarokat észbe vette, Nem járnak az úton, kit fia rendelte. Mihály archanygyalnak mondottakból: Nézd ama kemény nyakú és kevély sciták Jó magyaroktól mely igen elfajzottak, Szép keresztyén hitet lábak alá nyomták, Gyönyörködnek különb-különb vallásoknak. Eredj azért, Archangyal, szállj le pokolba; Válassz egyet a haragos furiákba, És küldjed el aztat szultán Szulimanba, Juttassd magyarokra való haragba, sat.