Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-17 / 46. szám

oria volt, most már valóság: Austrália rövid nap múlva aranytermő vidéknek fog ismertetni. — Három évvel később érkezett a gyarmati kormány azon tudósítása : hogy Austráliában az aranyt rejtő rétegeket csakugyan fölfödözték." Dr. Cumming tehát nem jól értette, mit neki Sir R. beszélgetés közben monda, hogy t. i. a sz. irás egyes helyei csudálatosan alkalmazhatók legfontosb tudományos fölfedezéseinkre! E — y. MISSIOI LEVELEK Dr. BALLAGI MÓRHOZ. XVIII. Midőn e sorokat irom, lelkem szintén elridegulve van azon fájdalmak miá, melyek ma lelkemen átzajlottanak. Nem minden baj nélkül, melyhez tartozik, hogy a szekér felfordulván, jobb lábamat sérelmesen megütöttem : Szászkuton vagyok, a nyomor és inség e megtestesült helyén. Tegnap estve értem ide s hallván még Foksányban, hogy a szegény szászkuti papnak a helybeli uraság adott helyet, hová lehajthatja fejét: az urasághoz mentem, gondolván, az udvarban húzza meg magát valahol szegény társunk. Csalatkozám. 0 a faluban egy zsellérházban lakik. Menni akartam hozzá, de az uraság megmarasztott, mondván, hogy mig itt leszek, szállással szívesen lát. Megköszöntem ezen vendégszeretetet e nem igen biztos országban, hol, mig ide jöttem, már is ellopták utazó táskámat, ruhával, élelemmel. Ma szokásom szerint korán keltem fel, s még nap feljötte előtt elindultam, felkeresni a szegény Márk Mózest. Megtaláltam szállását egy szegény zsellérházban, milyenben hogy egy ref. pap lakhatik: soha nem gondolám. Három esztendeje, hogy földig leégett, melyről én semmit sem tudtam ; azóta e nyomorúságos helyen lakik, melynél a betlehemi istáló tízszer különb lehetett. Vasárnapi nap volt, s Márk Mózes, a szétszórt nyáj megvert pásztora a szomszéd mezővárosba ment egy levél után, melyet Bukarestből Koos Ferenctől várt. — Bár itt maga beszélt a nyomor : neje Mark Mózesnek, a szegény öreg papné, sirva beszélt egy és más szomorúságot életükből, különösen azóta, hogy megégtek. Nem Írhatom le mai napi érzéseimet. — Vártam a megvert pásztort, nem jött; s én egy a papné által hívott hallgatónkkal elindultam felkeresni a többieket , hogy templomot tarthassunk. Alig láttak meg: könnyes szemekkel gyűltek körültem a még hitükben megmaradtak. -— De gyűltek más hitre tértek, vagy téríttettek is, arcukról olvasható szégyen és bánat érzetével. — Megkerestük mindegyik házát, s mindennemű árvaságuk valami szívszaggató. Minden beszédjök panasz és siralom volt. Evek óta a templom is épülő félben lévén, csak sátoros ünnepeken hallhatták a szegénység elkeseredett ajkáról az evangyéliom szent igéit. Elpusztultak, elárvultak egészen, s lelkem előtt, mint a meghalt vallásos élet rémképei tüntenek fel. — Pásztoruk távol s templomuk készületlen levén : prédikáltam nekik a temető hantjai mellett; — maga a keserű alkalom adván ajkamra a vezérigét: megverem a pásztort, és elszéledeznek a nyájnak juhai. (Mat. 26. 31.)— Sok fájdalmat éltem át már; sok lelki árvaságnak valék szemtanuja: de ily benső keserűséggel soha nem imádkoztam és nem prédikáltam. — Ezt a fájó benyomást soha nem fogom feledhetni. S lennék bár egykoron boldog tájain a lelkek mezejének; felejtenék el minden szenvedést, mely nehéz pályámon lelkemet érdekelte: ezt a szívszaggató szomorú képet s csak emlékezetben s halványan élő prédikációmat fájó lelkemből az örömnek semmi fénye el ki nem moshatandja. Ha a vándor egy tövises kietlen tájról virulóbb és szebb tájékra siet, hogy felvidítsa elszomorodott lelkét: ki kárhoztatná ? Es ha én e szomorú helyről, ennek fájdalmát magamba zárva — midőn alig segíthetek — tovább za^ndokolnék : ki venné rosz néven?—Nem;—de én e sirai.fíat még sem hagyhatom itt. — E szomorú kietlenség és pusztaság közt maradnom és bolyongnom kell, mig valami jót eszközölhettem , mig a kietlen lelkek szívszaggató könyeit felszáríthattam. — Most este van, mély bőrű ül tekintetem előtt; ragyogj fel lelkem szivárványa égi hit,— hadd lássak virulni vallásos életet, kies mezőt, égi sugáraidnál. — Holnap, holnap tennünk kell — bár nem tudom mit — még rom sincs, a miből valamit összekereshetnék. — Isten! benned bizva hajtom álomra fejemet, tanits meg: holnap mit tegyen szegény szolgád e puszta és kietlenség földén. — Jó éjszakát bánatos érzelmeim! — ne szövődjetek álmaim közé, ha megvirad, ugy is tudom, többen lesztek, vendégetek jő; most hagyjatok békét lelkemnek, aludjatok.. Moldva, Szászkut oct. 20-án 1861. Czelder Márton. XIX. Oly szép a reggel a természet e kies vidékén, mint a fél álomból felköltött gyermek: piros arccal támadt fel a nap, talán hogy derűt hintsen lelkem borult tájékaira. — Be jó vagy te Isten! Ha bennünk hervadás van, körültünk virágos rnezö díszeleg; ha szivünkön bánat ül, mint tört csolnakot játszi habok, vidámító fényességgel fogsz körül. — Mint váltogassák egymást éltünkben bánat és öröm: te tudod legjobban; s ha a gyarló ember keserűségeiben olykor mégis panaszra nyitja ajkait: egy-egy szálat szakaszt el hite sugaraiból, mely öt Istenéhez kötötte. — Oh nem, ha tettem is volna valaha — ezt, ezentúl megkímélem hitem szálait; ha minden bűsít is, én vidám leszek ; — ha mindent vesztek is, földi örömim hervadása nem fog lesújtani, — kipótolod azt örök szellem a természet és hit sugárainak gazdag fenségével. — Tegnap borult valék, — ma nem akarom látni borúimat. Hitem vidámságával kelek fel; mint mindig, első sohajtásom most is tied legyen. — Isten ! jó reggel keres sokat szenvedett gyermeked; ma me-