Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-06 / 1. szám

ha a munka kiadathatott, lett édesnek látszó vadalma, mint szegény sajnálom Tóth Ferencnek egyházhistoriai törekvése ; másrészről azon még ma is 'divatozó irkafirka az iskolában, mely ifjainknak minden idejét elrabolván, midőn a tudományt megkellett volna tanulni, megunták a tanulást, s az iskolát nem Isten házának hanem robot és dologháznak tekinté, hol a tanár mint felügyelő hajdú sétálgat vala kedvére; vagy ha lelkiismeretes volt a tanár remegnie kellett, hogy szabadelvű tanításait még a falak is elárulhatják, sat. Ennyi és ily különbféle súlyos okoknál fogva nem csodálkozom, hogy egyházi irodalmunk hanyatlásnak indult, megbomlott; sőt elképedve igy kell felkiáltanunk: Isten csodája, hogy még áll hazánk! Most ezzel is készen levén közeledjünk a kitűzött cél felé. Midőn e rövid áttekintését adtam egyházi irodalmunknak, tudom, hogy lesznek olyanok, kik azt fölöslegesnek és a kitűzött céltól eltérőnek látva, még haszontalannak, magamat pedig phantasticnsnak fognak tartani. De ezzel nem sokat törődöm, mert bizonyos, hogy lesznek olyanok is, kik átlátva hova célozó szándékomat, megértenek. Egyébiránt hogy mindenki megérthessen, im álljanak e sorok magyarázatul. Az öregeknél a tanács, az ifjaknál az erő; s ha e kettő egyesül, nincs tér sem idő, körülmény akadályozó a cél elerésében. Ez nézetből, elvből kiindulva midőn a jövőt, multat, és jelent összefoglaltam, s a magyart Isten választottt népének, és a protestantismust e választott nép jövő dicsősége eszközének mutattam fel, célom nem volt más, mint az, hogy az öregeket tanácsadásra, az Ujakat munkálkodásra szólítsam fel. Mert Isten ellen való bün a heverés. Azért felszólítlak titeket ti tisztes öregek, kik a haza és vallástok iránti szent szereteteket már fényesen bebizonyítottátok, kérlek benneteket, tanítsatok meg minket is ifjakat a hazát és vallást szeretni. Nyissátok meg tapasztalataitok gazdag tárházát, oktassatok és vezéreljetek bennünket. Ti pedig ifjak, pályatársaim, ismertek és ismeretlenek, ti kiken függ a haza, a vallás jövő sorsa, ha tétlenség hitvány bűne által a hazán és Istent nem akarjátok megsérteni, éj és nap összetevése által vállvetve munkálkodjatok. Vegyétek elő a multat, emésszétek meg, tegyétek jelenné, mert csak a jelenben fundamentomul letett múltra tétethetik a vallá», a haza jövő dicsőségének temploma. Ezen elv vezérlett engem is, midőn elhatároztam, hogy csekély tehetségem szerint én is valamivel járuljak, a dicsőtemplom felépítéséhez, választva énekeink múltját és jelenét kidolgazásom tárgyául oly tudattal, mely erősen meggyőződött az emberi művelődésben örök érvényűnek bizonyult azon törvényiről, mely a költészetet mindig előre szokta bocsátani. Most nem levén több mondani valóm, még csak annyit mondok: A jövö hi, mult biztat, ti ifjak előre, előre! (Folytatása következik.) O KÖNYVISMERTETÉS Az „Egyházi könyvtáriról. Jelmondat: Lészen éneklésem az igazságról Solt. 101. Hogy ezen irodalmi vállalat ügye minden jóknál a legszívesebb figyelem tárgya, nem szükség vitatni; ezt mint tényt, csak egyszerűen elismernünk és jóvá hagynunk lehet. Bármely armalisnál díszesebb oklevele az „Alapszabályok/4 melyekre közhitelesség-szentesítette pecsétet nyom az I-ső évfolyamról megjelent érdemleges bírálat (lásd Prot. E. és Isk. Lap második évf. 43, 44, 48, 49, 50, 52. számaiban). Épen azon reformált nép köréből nem hangzott még illetékes vélemény, melynek számára létesült. Ki tudja ? nem célosabb-e ily felszólalás, mint az I-ső évf. I-ső füzet tanitmányairól támadott szaktudomány-érdekű vitály. — Bocsássuk meg egymásnak kölcsönösen jó előre, az őszinteséget: — az ügy érdeme minden előtt! Nem szándokunk elébe kertelni a tudományos itészetnek; azon kiYül is — a nép nevében — némely elmondani valónk van. Elismert életszükség, mert ugy köznemzeti értelmesedés, mint sajátlag hitfelekezeti vallásos tudat ébresztése egyiránt szent célok, s ezekre szolgál hatalmas eszközül; — tehát szolgáljon, és hatalmasan — az „E. könyvtár." De fájdalom! leverő hír szállong felőle, mintha kérdésbe tétetnék: kövesse, követheti-e és követhetendi-e ? ? ? harmadik évfolyam az elsőt és másodikat. Nemcsak bepanaszolni kívánjuk azonban — gyermekileg — hogy vernek; de szintoly őszinteséggel kívánunk a lehető vagy létező okok iránt tudakozódni, és a mi szivünkön fekszik, azt nyíltan bemondani. Ez a mi népünk legalább, melyhez nagyon hasonlók lehetnek másokéi is, még ekkorig sem fogta fel valódi becsét, s nem kiséri oly részvéttel—mint kellene, ez ily fontos vállalat sorsát. Mégis—ez szolgáljon dicséretünkre—a befizetést megtenni sein vonakodunk, sem késlekedünk, mit bizonyít az, hogy mindjárt kezdetleg a két évfolyamot megrendeltük. Illő volna tehát valakinek számadolni arról: hova lett a másodévi illeték ? hogy annak is értelmét vehetnők, miképen kapjuk tehát ez utóbbinak is példányait ? Bárcsak mi, egykét igénytelen e. közönség hiányzanának a gyámolitás nagy munkájából és senki több más 1 De már egész e.megyének el nem foglalt helyén bizonyosan nagy hézag támad; pedig annyival megfoghatlanabb, ha ugyanazon megyének egyes e. közönségei, mint jelenlevők, csodálkoznak az absentián. Ha a látszat nem csal, még az is történnék, hogy ezúttal „Consules desunt." Mert nálunk ugyan napi renden van: a programm szerinti gyámolitás^ í