Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-06 / 1. szám

anyagi vagy bár szellemi segélyezés, általában „E. könyvtár felöl tudni sem méltózkodni egy némely világi főbbjeink, e.-megyei tanácsbiráink részéről. — Az itt fönakadhatott kereket uj lendületre hozni nem levén feladatunk és tehetségünk, egyenesen a főt. superintendentiára hivatkozni elég lesz. Midőn aztán, hanem igen sürgetöleg és nyomatékosan segitve lett e bajon, akkor egy másik kérdés merül fel, — mely fontosságára nézve elöl is állhatna : Hát váljon a t. t. reformált papság mennyiben nézi sajátjának ez ügyet ? És mivel ide legkevésbbé illenék a doctrinair-hang, és mert ez is az ügy érdeméhez válhatlan kapcsolatban áll: édesmindnyájunk tanulságára — szóljon az irodalmi tekintély, bár nem bibliai, de szintén bölcs Salamon (József „Commentatio"ja 84. s több lapjain): „Munus Evangelii Praeconum — in idea excelsum, in praxi gravissimiiin, societati etiam civili perutile ac necessarium semper fuisse, vix quisquam sano judicio negare unquam ausus est. Ministri enim Verbi Divini, organa religionis, vehicula vitae religioso-moralis, et hoc ipso adminicula etiam virtutum socialium constituerunt, hodieque constituunt. ,,Sunt sane doctores ac ductores populi." Quantum in primis rei literariae inter Hungaros — situ ac lingva a Cultiore Európa avulsos — haec classis hominum inde a sacris restauratis praestiterit, aequus quilibet rerum aestimator grato animo fateri tenetur. Sicut apes laboriosae longe excurrentes, aeque diversis floribus caelestem rorem depastae, quidquid indefesso laboré, et arte suum fecere, ad propria deducunt alvearia, mellaque conflant, favos fingunt, examina deinde emmittunt, hominum causa pariter genita, eorumque usui inservitura : ita Ministerii Candidati diversa Europae Cultioris regna peragrantes, ex universitatibus scientiarum salutares cognitiones, alimenta animae, elegantiores móres, ornamenta humanitatis, secuin in pátriám reduces attulerunt, vivaque voce et libris editis semina multifariae eiuditionis spargendo , et successive novas semper generationes in templo scholisque informando, ac velut examina in vitám emittendo, verae popularium suorum culturae ac felicitati prorsus inservierunt. — Nec defuit auctoritas el dignatio muneris, fructusque laborum Miorum seduli in vinea Domini operarii svavissimos uberrimosque coliegerunt At nimis mutatam rerum faciem hodie cernimus. Querelae enim undinque percellunt aures: ipsum officium sacrum vilescere, auctoritatemque et dignationem V. D. Ministrorum in dies magis imminui. Nec sane vilescentis officii causae penilus latent. Indiil'erentismum religiosum vacua templa testantur, maxima pars hominum materia'ia sectatur invitamenta, et quamvis ingenua pectora ideis humanitatis, ac pietatis incalescant; mutata est tamen de ritibus sacris, de cultu externo hominum cogitandi ratio, et quae ad religionem referri solent, aJ) ipsa religione quae animis inest, acrius quam olim discernuntur, externaque illa a viris etiam distinctioribus negligunlur. In omnibus praeterea Scientiae hinnanae partibus eximii sunt facti progressus, Instituta literaria et plura, et ampliora, veliit totidem lumina, diversas Ch ium classes radiis suis intus collustrant; ab exteris vero cognitiones veri ac per plures alveos hodie patriae etiam nostrae infunduntur. Hinc opera Ministrorum in administrandis sacris non adeo necessaria a nonnullis aestimatur, merita autem in collustrandis civibus non sicut olim explendescunt; nec „doctorum titulis prae viris secularibus tam praeferenter insigniri merentur." Méltó lesz a következő sorokat is tovább olvasgatni, otthon és magánépülésre, és aztán jelen tárgyunkra vonatkozólag azt hozni ki belőle, hogy az „E. könyvtár" egy díszesen fölszerelt és megnyitott küzdtér, melyen pályabérért versenyezni első és utolsó, ifjú és agg, segédvagy rendes lelkipásztoroknak ünnepélyes feladat, — becsületbeli kötelesség. Bizonynyal, ha ugyan itt lesz a főhiány, és ez okon találna megszűnni a reménylett és óhajtott harmadik évfolyam : ellenetek emelendi legsúlyosabb vádját a közvélemény; — ,,az ö vére tirajtatok és a ti maradékaitokon !" De ilyesmit vaktában elhinnünk sem szabad. Nem sokáig keressük, önként vetődik fel a harmadik kérdés ; ha mindkét előbbi nem lészen, mi baj lehet még ? Ez, — bárki és bármit véljen, alig lehetne más, mint a vállalat népszerűtlensége (?). Ily nagy szót egy lélekzetre ám nem is könnyű dolog kiejteni. Annyi magán és hivatalos biztosítékkal ellátott, statisticai számításon épített, és mintegy csalhatlanság előnyével kérkedhető valamely vállalat — mint a szóban levő is — ha ingadozóvá és biztalanná lesz, az eszmetársitás utján eszünkbe juttatja ama kis termetű, nagy bátorságú Dávidot, ki a filiszteus Góliát ellenébeni párbajra indultában, Saul királytól reá tukmált nehéz fegyverzetben mozogni nem képes. Mit tesz a hősíi ? Elhányja azokat, és könnyüded pásztorbottal, és egyszerű parittyával áll elő; de nem; — siet — a győzelemre. — Az „E. könyvtár"nál oly igen szakértő és minden kifogás nélküli „jó szerkesztés" mellett, — ha nem tévednénk, — talán a „szerkezetben volna hiány ? Bocsánat ez ily evös beszédért, mely iránt azonnal igazolni sietünk magunkat Ugyanis, az „Egyházi és „Könyvtár" és „reform, vallású" mellett, nekünk mostan, im ezen jogcím a legjelentősebb : „Nép számára !" Emeljünk kalapot ily nagyság előtt! „Népszerűség" a hóditó elem, melyet már ekkorig annyiféle irodalmi, és kivált folyóiratbeli vállalat, mintegy rendjelül kitűzve mutogatnak programmjaikon, — bár utóbb nagyon kevéssé tartják s érdemlik is azont. Még most volna tán, készülőben csak, nálunk az igazi népirodalom, — melynek többrendbeli elökisérleteit nagy várakozások közt szemléljük. Nem is egyházi téren kell azt legkönnyebbnek hinnünk, — habár annak legtisztább és nemesebb öseredeti példányképe a Sz.-Iratokban letéve van. Eszmét, és ezzel együtt, mint tapasztaljuk, annak legbiztosabb sürgönyét — az árt, egyháziasság szempontjából is, jól eltalálta az „E. könyvtár" és előbb „Lelki"-, majd ebből átalakult „Házi Kincstár" ; hanem ugy látszik, hogy ezeken kivül egyéb is kell még a népszerűséghez: — irmodor, és szerkezet. — Elgondolva azt, hogy itt mindenkor uj olvasó közönség nyerhetése a feladat, mely épen csak most szerzi még hz olvasmánynak elöizletét: nagy lelkiismeretességgel és igazán