Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-10 / 6. szám

folyamodásában, sok nevezetes közt azt is mondja: „Hogy az utókor alig fogja elhinni, hogy a magas kormány a menyország számára (fürs Himmelreich) annyi rendeleteket bocsáthatott ki." Fájdalom, hogy mi még mindég ezen szenvedőleges csodálkozok közé tartozunk. S azért esdekelve kérjük Istenünket, hogy közelgő országgyűlésünk a menyei és földi érdekeket és a vallási és egyházi ügyeket többé egybezavartatni meg ne engedje, hanem minden búvó ajtócskát elzárván, a vegyes-házasságok ügyében ugy rendelkezzék, hogy a 48-diki törvényes viszonyosság határozottan testté legyen; s legalább azt adják meg nekünk ís, mit a tulbuzgónak hitt concordatuinos bajorok adtak a protestánsoknak. Mennyiből áll az, azt a következő levél befogja mutatni, melylyel a hires Bomhard, ágostai lelkész és egyházi tanácsnok, egy e tárgyban hozzá intézett levelemre válaszolt : Augsburg, jul. 28. 1859. Tisztelt hivataltárs. Önnek becses levelére van szerencsém válaszolhatni, hogy a bajor törvények szerint „egészen a szülék tetszésétől" függ, melyik hitvallás szerint neveljék gyermekeiket. Ha a vegyes-házaspár nem bir e fölött megegyezni, akkor a gyermekek nevelése nemök szerint történik; sőt még, hogy ha a házasság megkötésekor „törvényes egyességre" léptek is e tárgyban a szülék, — később is van joguk azt közmegegyezéssel megmásítani. Csak az egyik házastárs akarata ellenére, vagy halála után nem változtathatja többé meg az egyességet a másik házastárs egyoldalulag. — Törvénytelen ágyból született gyermekek az anya vallását követik; — azonban, ha atyjuk elismeri őket: nemök szerint nevelendök. — Láthatja ebből ön, hogy nekünk itt Bajorországban e tárgyban észszerű határozataink vannak. — A meddig a kérdésben forgó család bajor alattvaló, — ha ugyan Ausztriában is áll az a szabály, „a mi nálunk," hogy a külföldiek hitvallási tekintetben „hazájuk" törvényei által köteleztetnek: a kérdésben forgó gyermek evang. keresztsége elé semmi „törvényszerű" akadály nem gördíttethetik. — Ez esetben a gyermeknek „szükségkép" evang. szertartás szerint kelle megkereszteltetnie, — ily eset pedig nálunk csaknem mindennapos. Teljes tisztelettel stb. Dr. Bomhard s. k. De ezzel a vegyes-házassági ügy még befejezve nincsen. A kihirdetésről és eskedtetésröli szabályok, a bajorhoni kath. és prot. egyházak közt, tökéletes viszonyosságon alapulnak. — A vegyes-házasok azon ker. egyházban hirdettetik ki és eskedtetik meg magukat, melyet öntetszésök szerint választanak és csak ott szükséges a kettős kihirdetés, hol mind a két egyháznak áldását szorgalmazzák. Itt is a törvényhozásnak annyiban lesz szabályozni valója, hogy azon törvénybe ütköző püspöki rendeletet megsemmitse, mely a kath. klérusnak megtiltotta a kihirdetési és elbocsátó bizonyítványt azon vegyes-házasságok kötésére kiadni, a hol a kath. vőlegény a prot. lelkésztől kívánna megeskedtetni. — Eme püspöki törvényellenes rendelet és a Reversalisok életbeléptetése a 44—45-diki országgyűlési törvényt és a protestánsok számára is kelt kedvező kir. helytartó tanácsi rendeletet, Budán 1845-sept. 2-kén sz. 32,958. '*) majdnem teljesen megsemmité. Hogy országgyűlésünk aztán gondoskodni fog a vegyes-házasságból születendő gyermekek szabad, azaz szülői akarat szerinti felneveltetéséröl, és ugy szintén a válperes vegyes-házasságokról is, szinte természetes és méltányos kívánság : mert eddig a prot. egyház szabadsága a kath. dogma vas-láncaira verve, aprót, házasfél a leggonoszabb házastárstól setn menekedhetetett meg, hanem mint a gályarabok, egymáshoz holtig lecsatoltattak. — Ezen prot. érzetünket oly mélyen sértő igazságtalanság ellen, annál inkább jogunk van feljajdulni, mennél világosabban bemutatja a magyarhoni történelem, hogy az 1629. évtől az 1665-kéig superintendenseink némely esperesekkel egyházi consistoriumot képezvén, a válperes házasságok fölött, még vegyes-házasságban is ítéletet hoztak, és azokat érvényesen felbontották. — Egyházi jegyzőkönyveinkből szolgálhatunk akár hány példával. Bár országgyűlésünk addig is, mig a házassági ügy zsinatilag rendezve és egyházunknak visszaadva leend, csak annyit tenne, hogy a sok szomorú eseten könyörülve, olyan „vegyes Forum" megalakításáról gondoskodnék, mely a kath. honfitársunknak hitét és polgári „jogait" tiszteletben tartván, a protestáns félnek szabadságát és polgári jogait is biztosítaná : miképen az más országokban is történik. Efféle atyai gondoskodással az országgyűlés honunkban áldást fog terjeszteni, és a concordátum által felizgatott Ö császári kir. Apostoli Felsége, magyar kir. helytartótanácsa neyében: Az ágostai hitvallást követők Bányai egyházkerületének: Az 1843—44. 3-dik tövénycikk által irányzott üdvös cél , a bevett keresztyén vallásbelik közt fentartandó béke és kölcsönös felebaráti szeretet egy részről, az itt-ott elömutatkozott súrlódásoknak elmellözése más részről, csak ugy érethetik el, ha a különböző vallásbelieknek illető lelkészeik maguk részéről nemcsak nem szaporítják az előfordulható nehézségeket, sőt inkább egész buzgósággal azon törekedendnek, hogy azok minél gyorsabban eloszlattassanak, vagy elmellöztessenek; — ugyanazért e kir. helytartótanács ezen egyházi kerületet hivatalosan felszólítja, s annak illetőleg meghagyja: „hogy a vegyes-házasságoknak katholikus" szertartás szerinti köthetésére, és az 1830-dik évi április hó 27-kén 10,942. szám alatt ismert, kelt, s mind a két szertartású kath. „érsekek és püspökökhez legfelsőbb parancs következtében bocsátott rendeletnél fogva megkívántató hármas kihirdetéseket, és az ezekről szóló bizonyság-leveleknek kiadását'^ törvényes okokon kivül, bármely „más szin alatt halasztgatni" vagy épen „megtagadni" ne engedje, és e részben felügyelése alatt levő lelkészeit, különösen e végre kibocsátandó körlevél által , egyenesen a fentidézett törvénycikknek „keresztyéni türelmet" lehellö foglalatjához képest, „hason értelemben" erélyesen utasítsa. Budán, a M. K. H.-tanács 1845-dik évi Szent Mihály hó 2-kán tartott üléséből.