Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-08 / 49. szám

megfelelő német kifejezéseket kimutassuk és megmagyarázzuk,— mindezt csak egy e célra szerkesztett műben és mü által lehet elérni." Mint előre kifejeztük, egészen egyetértünk szerzővel az idézett szavakban kijelentett igazságokra és elvekre nézve; de bocsásson meg, ha állítani merjük, hogy azokban még nincs minden kifejezve, a minek egy jó fordítási könyv szerkesztésében az embert vezérelni kell, — s igy azon kellékeknek sem elég téve, amelyeknek egy ily könyv megfelelni tartozik. A mi ez állításunkat illeti, hiányzik, csekély nézetünk szerint, a fentebbi elvekből: a fordítási könyvben, továbbá a darabok megválasztására snézve bizonyos fokozatot kell tartani, ugy hogy a könnyebb után a nehezebb következzék s ezenkívül az egészet tanmód szer íileg rendezni, azaz oly módon, hogy minden darab vagy szakasz egy-egy nyelvtani vagy szókötési szabály gyakorlati alkalmazásaul és igy elsajátithalásaul szolgáljon, mint a mint azt a latin nyelv gyakorlására nézve"— ha jól emlékszünk — Döringben láttuk és tanultuk. — Lehet, hogy szerző szándékosan mellőzte emez általunk pótlékul az övéihez csatolt elvet, mint feleslegest, — megemlíteni, a mit onnan is gyaníthatunk, mert annak első felét, hogy tudniillik fokozatosság legyen az egyes darabokban, szem előtt tartotta és lehetőleg valósította is, — de már a'másik oldalát, a tanmódszert, se meg nem említette, se nem valósította, — pedig, véleményünk szerint, ez volna s ennek kellene a könyv legelső és legkitűnőbb tulajdonának lenni. Jelesül jó volna, ha annak legalább egy negyedrésze könnyebb és egyszerűbb mondatokból alkotott darabokat tartalmazna a grammaticai szabályok ismétlése végett, hogy igy aztán az alsóbb osztályok is használhatnák, s csak azután következnének oly részek, melyek fordithatására már nemcsak a nyelvtan elemei, hanem a német szókötés és szórendezés nehezebb szabályainak tudása is megkívántatik, a mit csak felsőbb osztályoktól várhatunk; aztán meg, ha e tanmódszer az emiitettük módon az egész könyvön végig húzódnék, a tanítókra nézve is megkönnyítené annak használatát, — mert tudnunk kell, hogy kivált vidéki kisebb tanintézeteinkben a német nyelv tanítói — s ez minden kisebbítés nélkül legyen mondva — nem mind olyanok, hogy bármely darabot magok is azonnal könnyeden, biztosan és szabatosan fordítsanak, ha nem tudják, hogy ez meg ez a darab ez vagy ama nyelvtani vagy mondattani szabály alkalmazása gyanánt áll előttük, hanem egyszerre mindenikre. Azonban mi méltányosak is' akarunk lenni. A mely hiányokat megjelöltünk, egyáltalában nem olyanok és arravalók, hogy lerontsák a mü becsét; mi lehető legjobbat óhajtunk s várunk a szerzőtől, e szerint alkalmaztuk igényeinket is. Legjobbat nem kaptunk, de a mit nyújtott, elég jó arra nézve, hogy addig is, mig az mind több javításon mehet át, minden ügyes tanitó haszonnal és sikerrel használhassa. Mindenesetre érdeme a szerzőnek, hogy mint úttörőd, legelső kivánt szükségünkön segíteni, — s hogy szándéka a legjobb/mutatja az, hogy a jelen második kiadás valóban tetemes rendezésen és javításon ment át; azért is, mert a darabok elrendezésében helyesebb fokozat látszik, mint az első kiadásban, — de azért is, mert az egyes cikkek alatt több német szó és magyarázat van, mint eddig. Ily őszinte jóakarat és buzgó igyekezet megérdemlik méltánylásunkat s azt is, hogy a mü minél nagyobb elterjedést nyerjen, a mire méltó is, — de meg azért is, mert szerzőnek csak is igy leend lehetséges, hogy egy ujabb kiadás alkalmával még tökéletesebbel szolgálhasson. Segélje az Isten ! Kerekes J. BELFÖLD. EGER, nov. 17. 1861. — N. t. Édes Albert alsó-borsodi esperes úrral, s ugyancsak hivatalos felszólítása folytán Egerben, az ott újonnan alakult reform, leány-egyház mibenlétéröli tudomás- s annak rendezése végett megjelenvén, lelkünk komoly és örvendeztető megindulás érzelmeivel tölt vala meg. — Ott, hol minden lépten megannyi történeti nyomok, annyi föláldozás, annyi remény és küzdelem tárulnak a gondolkozó utas elé : nem lehet megilletődés nélkül nem járdalni. — Ott, hol ezelőtt három századdal (1560—1562) a hitéletnek oly hatalmas nyilatkozata, az egri confessiót létre hozá ; hol egy Zoltai, Kátai s Magócsi prot. főurak, — Castrensis, Hellopaeus s Praxi református prédikátorok szelleme máig is oly érthetőleg, oly biztatólag szól a hivő maradék szivéhez: szinte lehetetlen komoly megindulás nélkül nem időzni. *) Midőn „Midőn Yerantz v. Wrancsics Antal a konstantinápolyi követséget L Ferdinánd tetszése szerint bevégezte volna : azért ő 1557. egri püspökké lététett; melyben minekutána a pápától is megerősíttetett volna, az ö felettébb való buzgóságától viseltetvén, az egri evangelicusokat, és még azokat is, kik az ö megyéjében laktak, el akarta nyomni, — mint ez az egri káptalan nagy prépostjához 1560. Dec. 1. napján küldött leveléből világos. Melyet látván az egri várban levő minden lovas és gyalog katonaság, kiknek ekkor Zoltai István és Kátai Ferenc voltak kapitányaik, és minden egri polgárok, és az egész egri völgyben lakó nemesek ; megesküdtek, akármint erőszakoskodjon is a püspök, de vallásokat el nem hagyják, és magokat, a vallást illető dolgokban, az ö püspöki botja alá hajtani nem engedik. — Ezt megértvén Yerantz püspök, ugy irta le az egri katonaságot, polgárságot, és az egri völgyi nemességet s köznépet, mintha ők a Felség ellen esküdtek volna össze. Minekokáért a királyi Felség commissariusokat küldött a gyanúba ejtett egriekre, kik a dolgot szorosan megvizsgálnák stb." Lásd. TóthFer. prot. ekklézsiák históriája. I. darab. 357—363. lapokon. F. M.—