Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

nek, hogy engedje meg, ha politikai beszéd nem leend, nincs ellene kifogása. Tehát megint rendben volt minden. Vasárnap elmenvén az istenitisztelet helyére, megilletődve adáértésemre a lelkész, hogy most már meg a porosz consul egyenest megtiltotta, hogy ott a magyarok templomot tartsanak. Ez a más, talán titkosabb és célra vezetöbb ellenkezés. Nem érdemes, hogy közöljem a porosz consul, Bliicher levelét. Az emberietlen. Én mégis elmentem hozzá s megengedte, hogy tartsunk templomot, de kerüljek minden politikai szót s adakozzunk templomuk számára, a miért egy óráig helyet adnak. Jól van. Én nem azért jártam keserűséggel eltelve, hogy másutt nem tarthattam volna templomozást, mert hiszen Isten templomából, a nagy természetből senki nem tilthat ki, s nekem mint missionáriusnak senki nem tilthatja meg, hogy uton, útfélen is — ha láncot vernének is reám — né prédikáljak; de a népre való nézve nem akartam láttatni, hogy nekünk magyaroknak nincs annyi erőnk, hogy Isten igéje hallgatására imádkozni egybegyűlhessünk. — Hála Istennek, megtartottuk a magyar isteni szolgálatot; s én habár keserű érzések között prédikáltam az evangyéliumot. Hallgatóim, köztök gr. Bethlen, Berzenczey stb. megilletődve voltak, mint mondák, a fájdalomtól sajgó prédikátor szavai által.—S midőn emlitém, hogy nekünk magyaroknak még imádkoznunk sem szabad itt: a bánat gyászfátyolát láttam hallgatóimon elborulni. — Én borongtam és vigasztaltam. Felderül még nekünk : nem hagyhatja el az ö hiveit, a jó ügy üldözöttéit, a magyarok Istene! A német lelkész most is jó volt hozzánk. Urvacsorát is szolgáltattam 24 hívünknek. A perselypénz kifizette másfél óráig való isteni szolgálat helypénzét. En délután egy elválasztott házaspárt eskettem össze. Szokásom szerint másnap — nagy esőben a kórházat meglátogattam, egy ref. beteg magyart lelki áldásban részesiték, s imakönyvet hagytam a kórház felügyelőjénél, melyet gondviselése alatt tartván, az olykor levő magyar betegeknek adjon át, hogy szenvedéseik és fájdalmaik közt legyen miből imádkozniok. Már csak tudvágyból is meg kell említenem, hogy a magyar prédikáción a porosz consul is jelen volt, s templom után nagyon udvariasan gratulált a prédikációért. Galacon sok magyar és hitünk felekezeti levén, megfordult eszemben, hogy ide is gondoskodni kellene egy magyar iskola állításáról. Csak volna mivel és miből, s ne volnánk oly szegények. De mit tehet az igyekezet, ha nincs anyagi erő, mely ha nehézségek leküzdésével is valósítani engedje a szellem akaratát. Talán megszánja Isten az elhagyatottakat s megnyitja, vagy benn, vagy künn a szeretet forrását az epedésig szomjuhozóknak. Bár sokszor és keservesen csalódtam : én remélek. Most pedig azzal zárom be e levelemet, hogy Galacon mindeneket lehetőleg elvégezvén, nyugodt, bár fáradt kedélylyel ültem a hajóra, hogy a kit az élet habjai oly hiven kisérnek: menjen a habok között, a merre ragadja, merre Isten vezérli. Most Viddinben vagyok már félnap óta. Oh e hely oly sok keserűen szép emléket költött fel lelkemben. Egykoron, ezelőtt 12 évvel s néhány hónappal itt állapodtak meg a kibujdosott honfiak; s a nem keresztyén török oltalma alá vette őket. — A magyar történelem kétségkívül nem hagyandja ki e szép vonást, ha ecsetelendi a mult dicsőséget és keserűségeit. Itt hajnallik, csak harangszó kell már, A hivő nép imádkozásra vár ! Törökország. Viddin, nov. 17. 1861. Czelder Márton. Néhai „Glósius-Artner Karolina" asszony végrendelete 15. pontjában 6 gyámoltalan és „szűkölködő hazai ág, hitv. evang. lelkész," vagy gymnasiumi avagy felsőbb tanítói „tanár" részére, „kik ebbeli hivataluknak többé megfelelni nem képesek," 60 és 100 p. frt. között fokozható,— ugy szinte „8 ág. evang. lelkész vagy gymnasium avagy feltanodai tanár özvegye" részére 30 és 50 p. frt. között fokozható évenkénti segélypénz, — végre „kül egyetemekre menő két ág. hitv. evang. hittani" jelölt részére, kivált olyanoknak, kik tanárságra, avagy különösen ,mechanikára és hydraulikára" készülnek, évenkénti 50 p. frtnyi segélypénz rendeltetvén az alulirt választmány által kioszlatni: az e részben folyamodni kivánók ezennel felhivatnak, hogy bizonyítványokkal támogatott kérvényeiket f. 1861. é. december 31-ig alulírotthoz címezve bérmentesen beküldjék. Lelkészek és tanárok illető esperesük és egyházi felügyelőjük vagy gondnokuk, nem különben egy orvostól kiállított bizonyítvány által —, papi özvegyek illető lelkészük és esperesük bizonyítványával, a tanári özvegyek pedig szinte illető lelkészük és azon tanodának, hol a férj tanárkodott, igazgatóságától kiállított bizonyitványnyal igazolják föntirt minőségüket; — a hittanjelöltek szokott tanodai, egyetemi és egyházfelsöségi bizonyítványokkal. A Glósius-Artner alapítványt kezelő választmány Pesten, 1861. november 22-én tartott üléséből. Hunfalvy Pál, választm. elnök, (lakása: Pest, szervitatér 7. sz.) *) HALÁLOZÁS. Gyászhír a soproni alsó ág. ev. egyházmegyéből. Ha áll, hogy a közpályán futóknak sorsa hasonló a meggyújtott szövétnekhez, mely mig másoknak világit, önmagát emészti fel; ez igazság seholsem annyira érvényes, mint épen a lelkész életében. Az igazak bár ragyognak mint a nap, s fénylenek mint a csillagsugározás, de sorsuk is hasonló ahhoz, hulló csillagokként eltűnnek ök is előlünk. Szomorú gyászos hirrel kell kezdenem ez egyházmegyéből legelső levelemet is, de kötelességemnek ismerem — miután mindekkorig senki nem tette ezt — felmutatni a gyászt, mely esperességünkre borult legközelebb. A sopronyi alsó ág. ev. egyházmegye esperese, ns. K i s s *) Kéretnek a többi lapok t. szerkesztői, ezen felhívásnak becses lapjukba való felvételére.