Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

Sámuel szilsárkányi lelkész oct. 16-án életének 65. évében meghalt, egekbe költözött. Az úrban boldogult jeles férfiú egy volt azok közül, kik a mult idők mély alapos tudományosságát áthozva a jelenbe, értéküket sohasem vesztik el, söt hasonlítanak azon drága nemes kövekhez, melyeknek becsét a mult évtizedek csak magasabbra emelik. Mint ifjú, hév kebellel lépett a költészet terére, mely időben a korszak lelkesei az űttörő kezdeményezés nehéz harcát vívták, — részint lapokban megjelent, részint kéziratban hátrahagyott munkái költőész­rol s classicai miveltségről tesznek bizonyságot. Benső ba­ráti viszonyban állt e század első negyedében élt irodalmi nevezetességekkel, kiktől számtalan s irodalmilag is érde­kes leveleket hagyott hátra. Tudományos dolgozatai, me­lyek a mult évtizedben megjelent „Prot. Egyh. és Isk. La­pok" olvasói előtt nem ismeretlenek, — emelkedett lélek, alapos ismeret, szabadelvüség bizonyságai. Mint lelkész harminc éven túl közkedvességben mű­ködött szilsárkányi gyülekezetében, hol példás apostoli élete, jeles egyházi beszédei által soká fenálló emléket emelt magának hallgatói nemes szivében. Mint esperes alig ült két évig ez egyházmegye kormányán, mely egész időt majdnem folytonos betegség közt töltvén át, elgyengülése megtörte tevékeny lelke szárnyait. A megboldogult ravatala fölött, mint utólagosan érte­sülve vagyok, gyászbeszédet nt. Ka rsay Sándor györme­gyei esperes úr tartott, s mint a közvélemény nyilatko­zik , méltót nevéhez, melyet mi mint egyik elsőrendű csil­lagot tekintünk egyházkerületünk egéH; a jeles szónok ez­által is tovább fűzte s gazdagította hírének koszorúját egy drágakövei. A gyászos koporsó mellett két szerető fia könnye hullt a veszteség nehéz fájdalmában, s leveretve állt a megboldogult életben levő atyja, a kilencven éven túl álló aggastyán, ki jeles fiának koporsója fölött igazán elmond­hatá: „bár én haltam volna meg te helyetted. E sorok írójának s több lelkésztársainak fájdalmát a veszteségen kivül még neveli azon körülmény, hogy a ké­sőn érkezett haláljelentés miatt a végtiszteleten meg nem jelenhettünk, mig más esperességbeli lelkésztestvéreink résztvevő megjelenésükkel emelték a gyászünnep nagysá­gát, mi nem róvhattuk le fájdalom-adónkat. Mit adhatunk mi azon előharcosoknak, kik előttünk a közügyéi t, Isten országa terjesztésében fáradoztanak, mit adhatunk elesett jeleseink sirja fölé ? Hálán, elismerésen kivül semmit! Oh engedd meg dicsőült szellem, hadd tegyek itt sí­rodra egy kegyeletkoszorút a fájó emlékezet cypruslomb­jaiból, hadd állítsam sirod fölé legszebb oszlopul ez egy­házmegye áldását. Nagy-Geresd, nov. 12-én 1861. Trsztyenszky Gyula. Egy nemes lelkű férfiú, tisztelendő s tudós Kiss József, volt n.-igmándi evang. reform, lelkész ur el­hunytát óhajtóm a protestáns közönséggel tudatni, ki is folyó hó 18-án tétetett örök nyugalomra. — A boldogultban méltán könyezŐ özvegye, a szerető férjet: gyermekei a gondos édes atyát, a gyülekezet apostoli buzgóságu lelki­pásztorát , a nagytiszteletü tatai egyházmegye egyik egy­házi tanácsbiráját, s jelenleg épen egyházmegyei számve­vőségre aránylagos szavazattöbbség nyerése folytán — újraválasztás végett kijelölt egyik jeles tisztitársát si­ratja. 0 minden szent és nemes ügynek fáradhatatlan bajnoka, kitűnő tudományu s mivelt lelkű férfiú volt. Lelkészi jeles készültségének tanúbizonysága az általa 1857-ben közrebocsátott „Egyházi b e s z é d e k", mik eléggé mutatják széplelkü egyházatyát. Szónokok voltak az elhunyt koporsója felett: a háznál nt. Horvát Sámuel mocsai, a templomban nt. Décsi Bálint ácsi, a sirnál t. Pali Lajos kocsi segédlelkész urak. — Ne­kem nincs elég erőm bírálni, de ugy hiszem, a közvéle­ményt tolmácsolom akkor, midőn nyilvánítom, hogy minde­nik igen jeles volt, s igen sok nemes szivü barátnak sze­meibe csalt könnyeket. Hogy mennyire szeretett és tisztelt egyéniség volt az elköltözött, azt fényesen bizonyítja azon nagyszerű és né­pes temetés, mi a boldogult végtisztelete megadása végett gyűlt össze. Sietett mindenki leróvni hűlt hamvai iránt a tiszte­letet. — Számos világi és egyházi urak és elöljárókon kí­vül itt voltak főt. Nagy Mihály superintendens ur, tek. Sárközy József, a tatai egyházmegye segédgondnoka, és nt. László József esperes urak, kik mindannyian szent fájda­lomtól ihletett kebellel álltak a koporsó körül. Kocs, november 20-án 1861. Rózsa István, népisk.-tanitó. Sárosy Gyula arcképe megrendelhető Vahot Imrénél 1 írtjával. A jövedelem egy része a költő síremlékére fordittatik. ADAKOZÁS. T. Jánossy K. űr, kit a t. c. közönség a vallásos nép­könyvek kiadására tett szép alapítványa után ismer, mi meg olyannak tudjuk, ki mindenütt ott van, hol hazai vagy val­lási ügyért áldozni kell, e napokban következő sorokkal köszönt be szerkesztőségünknél: Szerkesztő úr ! A mellékelt két darab husz frankos aranyat azon ké­réssel küldöm, méltóztassék azt tiszt. Czelder Márton űr­höz eljuttatni, oly célból hogy abból szászkúti lelkész t. Márk Mózes urnák adassék tiz frank, tiz frank fordittassék a pitesti és ploesti egyházak részére az építésre, husz frank pedig tiszt. Czelder Márton urnák úti költségeire. Bajjon, nov. 20-án 1861. Jánossy Károly. T. Busbak M. ur Losoncról beküldött : A tályai kárvallottak részére 2 frt 25 kr. A n.­dorogi kárvallottak számára 2 frt 25 kr. Szer k. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Balla$i Mór. Pest, 1861. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem-ntca 2. sz.) Lapunk ez alkalommal tőlünk nem függő akadályok miatt késett el. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom