Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-11-24 / 47. szám
szükségességét; majd Kiss J. [űr a papnövelde magasztos hivatásáról értekezett, — fölliiván az egyházkerület áldozatkész figyelmét oly intézet iránt, mely mint koronája egyéb intézeteknek, föladatául ismeri, az emberiség vagy közelebb a nemzet biztos élete s virágozhatását föltételező, a názáretbi Jézusban és állal kijelentett Islenbeni hitéletnek ismertetését. — Más napon tek. Gondol Gábor úr foglalá el a 8 évig szünetelt jogi széket, értekezvén nemzetünknek a jog teréni észszerű határozatairól. Kiemelte különösen az ősiség, törvényhozás, megyei szerkezet s fejedelmi kormányzást illető bölcs végzéseket. — Utána tek. Szilágyi József űr, mint a class. literatura tanára tartott szép, gyönyörködtető, költői virágokkal hímezett fölolvasást a hellén nyelv és irodalom kívánatos méltatásáról. Ezekután fogadta a hivatalukba ezennel nyilvánosan lépett tanárokat, főiskolai ez idöszerinti igazgató tek. Bocsor István úr. A huszonnégy éves tanár egyszerre négy volt tanítványát fogadta kartársaul. Ki szóihatolt volna méltóbb joggal és igazabban a tanári pálya tövisei s ritka örömeiről, a tanár magasztos hivatásáról, a tanulóknak tanáraik iránti kötelességei s magok tisztjéről, mint épen ö ? ki a tanári pályán érdemekben őszült meg. — Az érett bölcs tapasztalás szólott minden szavában. — A hallottak és látottak oly benyomást tőnek mindenkire, hogy a termet azon meggyőződéssel kellelt elhagynunk, mintha mégsem volna igaz : quem dii oderunt, professorem fecerunt. Szabad legyen még egy kérdést föltennem. Miért nem lehet a dunántuli ref. egyházkerület pápai főiskolájában létező középtanoda rendes tanárait is ilyen ünnepélylyel beigtatni ? Ezen középtanodának a kerületi gyűlésből hivolt és választolt rendes tanárait, vagy épen az általuk előadott tudományokat talán nem illeti meg azon méltányos elismerés, miben részesülnek magyarhoni testvérgymnasiumaink minden egyes tanárai ? Majd talán a szűkkeblüségnek e tekintetbeni nehézkedése alól is föl fog egyszer szabadulni lenézett középtanodánk. . Szabó Károly. A TANULÓ IFJÚSÁG LÉTSZÁMA A DEBRECENI FŐISKOLÁBAN. A helv. hitv. tiszántúli e.-ker. f. évi oct. hó 1-sö s több napjain tartott közgyűlésének határozata folytán a debreceni főiskolában VI. osztályú gymnasium, 3 éves bölcseleti, 2 éves jogi, 3 éves hittani és éves tanilóképezdei tanfolyamok állapíttatván meg, — mely utolsó intézetbe ezentúl csak a gymnasium 6. osztályt végzettek vétetnek fel, — ezen különböző tanfolyamokban a tanulók létszáma az 186ys -ik iskolai évre következőleg alakult meg : I. A hittani tanfolyamban 76 II. A jogi 34 III. A bölcseletiben 164 IV. A lanitóképezdében 24 Az akadémiai tanulóifjúság összes száma ezek szerint 298 V. A gyn nasium 1-sö osztílyálan . . 112 „ „ 2-ik „ 83 „ „ 3-ik „ 92 4-ik „ 74 ,, ,, 5-ik ,, 8S összesen 538 VI. Végre az elemi osztályokban . , . 830 Ezek szerint a tanulóifjúság összes száma a debreceni főiskolában 1666 Közli Dr. Török József, főiskolai igazgató tanár. ^— KÖNYVISMERTETÉS. A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei. Rálh Károly, Györmegye levéltárnoka, t. jegyzője s a magy. tud. akadémia 1. tagjától. Győr 1861. 8r. 315. 1. Nagyon csalódnék, a ki e munkában királyaink hadjáratainak, nyert vagy vesztett csatáinak részletes és körülményes leírását, utazásaik közben talán fényes fogadtatásuknak, tartózkodási helyeiken talán koronként tartott nagyszerű ünnepélyeknek ecsetelését keresné. E munka, 15. évi roppant olvasás és itészeti búvárkodás gyümölcse, száraz 8000 adat halmaza. Nem talál itt az olvasó egyebet annál, királyaink melyik évben s mely napon hol voltak ? S méltó volt ily adatgyűjtésen 15 évig dolgozni? Az volt, igenis. Mert e munkától „nemcsak a kelttel ellátott királyi okmányok hitelessége, hanem a történetírók évtani s egyéb, históriánkba becsúszott hibák kijavítása is biztosabb uton remélhető." E célból mindent elkövetett a gondos szerző, hogy adatait főkép a királyi oklevelek keltjeiből, továbbá a történetírók-, krónikák-, följegyzések- és egyéb adatokból állítsa egybe. Ez nem volt, mint vélné tán valaki, könnyű feladat. Nehezíti azt már azon körülmény is, mi hihetlennek látszik, pedig ugy van, hogy a nemzeteknek egymáséitól eltérő régi időszámítása van. Nagyobbítja ily munkánál a bajt az is, ha az okmányban a szentnek, kinek napján kelt az okmány, „minősége vagy állása nem hozatik fel, hogy péld. püspök, hitvalló, vértanú, apostol, szerzetes, patriarcha, remete, szűz, apátnő, pápa, vitéz volt-e; mert akkor az ember nem tudja, melyik közül válaszszon. Példának okáért Sándor nevű szent, ha nem hibázom, 28 van s ha nincs feljegyezve, hogy episcopus, senex, martyr, miles, papa st., bizony az adatot békén kellett hagynom, nehogy azáltal zavart idézzek elé" (2. 1.). A napiárakban járatlanságból történelmünkbe becsúszott ilyen hibák kiirtására segédeszközül szolgál immár e munka. Hadd világosítsák fel példák e dolgot. „A „Pesti Napló" 1857-ik évi mart. 22-iki 67-2155.
