Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-17 / 46. szám

e) A tápdíjak. Az a) alaüi segélyforrásra, — nevezetesen az egyházkerület- évenkénti gyámolítására vonatkozólag a tanügyi bizottmány mellőzve a kivetés és kényszerítés útját, biztosíttatni kíván segélyezésül az egyházkerületi pénztárból évenként 300 frtot o. é. — mely kiadása a pénztárnak két ujonan nyitandó jövedelemforrásból fedeztetnék, t. i: 1-ör. Bízatnának meg a nt. esperes urak egyházkerületileg, hogy körleveleik által, vagy egyházmegyei látogatás alkalmával egyenesen ezen tápintézet javára évenkénti önkéntes ajánlatra szólitnák fel megyebeli egyházaikat, s az ezen uton befolyandott pénz az egyházkerületi pénztárba adatnék. '2-or. Régibb gyakorlat nyomán állíttatnának vissza az úgynevezett supplicatiók; tehát küldetnének ki a felsőbb tanintézetek tanuló ifjai közül supplicátorok, és pedig nem csak ezen egyházkerületbe, hanem azokba is, melyeknek kebeléből a tanodák növendékei ily célból minket is megkeresnek ; s az ekkép bejövő pénz, mint közös iskolai célokra fordítandó jövedelem szinte az egyházkerület pénztárába folyna be. A b) alatti pontot, t. i. az egyes jóltevők kegyes adományait illetőleg, a főt. egyházkerület engedelmével a képezdei igazgatóság írott vagy nyomatott felhívó levelek által keresne meg e célra leendő adakozás végett egyes tehetősebb jóltevöket, patronusokat. Ha az igy megkeresett pártfogók egyszer és mindenkorra talán jelentékenyebb összeget ajánlanának, ezek alapitványkép tétetnének a tápintézet pénztárába. A felszólítás nélkül, tehát önkéntes ügyluizgóságból eredő kisebb adományok, mint az évi költségek fedezésére fordítandó segélyek tekintetnének. Ezenkívül bizonyos időkben évenként egyszer az igazgatóság által kinevezett képezdei tanulók a szomszéd helységekbe kiküldetnének, hogy a segedelmezésre felhívott s ennek folytán a jótéteményekben buzgólkodó hívektől a lelkész és más ügybarátok segédkezése mellett a természtménybeli adakozásokat átvegyék és a tápintézetnek átszolgáltassák. A mi a c) alatti jövedelemforrást, a n.-körösi lakosoktól évenként szedetni szokott gyüjtelékeket, vagy e helyett egy felállítandó takarékmagtár létrehozását illeti, a n.-körösi ref. gyülekezet még mindig elég készséget tanúsított ezen hagyományos jótékony szokása gyakorlásában , s ezt jövőre is csüggedés nélkül gyakorolva, az igy bejövő gyiijtelékek nem épén jelentéktelen forrását képeznék a tápintézet jövedelmének. Mivel azonban a gytijtelékek mennyisége évenkint nagy mértékben ingadozik, s a siker sokféle körülményektől feltétel eztetik , célszerűnek látszanék a kéregetés helyett N.-Kőrösön egy takarékmagtár felállítását megkísérteni aláírás utján és adakozás alapján, melynek kamatjövedelme a tápintézet javára fordíttatnék. Mivel az évi kéregetés terhétől megszabadulás Körösön a tehetősebbeknek, a takarékmagtárból kölcsönzés előnye a szegényebb sorsú lakosságnak érdekében áll, s egy ilyennek felállítása nemes és jótékony céllal van öszszekötve, a tanügyi bizottmány értesülése és meggyőződése szerint takarékmagtár létesítésére Körösön biztos kilátás ígérkezik. Ezen ügy kivitelére kívánatos volna, ha a főtiszteletíi egyházkerület maga tenné meg az első lépést, meleg szavakban felszólitandván a n.-körösi egyházi elöljáróságot a szóban levő takarékmagtár mielőbbi megalapítása eszközlésére. E felhíváshoz csatoltatnék azon kérés is, hogy az egyház a tápintézetbéliek számára ebédlöteremröl, és az élelmezés kiszolgáltatásához megkívántató helyiségekről, és a legszükségesebbekkel való felszerelésről gondoskodnék, és évenként bizonyos mennyiségű tűzifát segélyezéskép szolgáltatna. KÉT ÜNNEPÉLY A SZATMÁRI H. H. GYMNASIUMB AN. A lefolyt october hóban két szép ünnepélyt ült a szatmár-németii helv. hitv. gymnasium, az egyiket october 6-án, mikor a szerencsésen megérkezett uj tanár Zombori Gedö úr ünnepélyesen elfoglalá tanári szókét. Bemutatván iskola-bizottmányi elnök Gyene Károly úr, hármóniás éneklés és az iskola papja Mandi Benjámin úr sziv mélyéig ható buzgó, iskolai évet megnyitó imádsága után, a szép számmal összegyűlt közönségnek az uj tanárt, felhívd öt, hogy ezennel tanári székét foglalja el; mit a szakavatott férfiú oly jeles, remek beszéddel foglalt el, hogy a személyéhez kötött édes bizalom valósulásához méltán nagy reménye lehet a közönségnek és szüléknek; elragadólag rajzolta tanítási elvét, hogy t. i. a történelmet ugy igyekszik tanítani, hogy a honatyák lelkes példái felbuzditsák az utódokat; — a természeti tanokat ugy, hogy az egyháznak hü és lelkes tagokat neveljen, — a természet vizsgálása a vallásosságot öregbítse. A székét ekként elfoglalt tanárt, Bartók Gábor igazgató tanár fogadá tanártársai nevében. — A mindent kedves színben felmutatni szerető igazgató tanár úr annak megmutatásával ölelte baráti forró keblére Zombori Gedö urat, quem Dii dilexere, praeceptorem fecere, meleg szavakban festvén a tanárság szép és nagyszerű hivatását. A tanárkar és elöljáróság meleg kézszoritások között, a Szózat zengedezésével oszlott szét, a jelen volt közönség teljes megelégedését nyilvánítván a választás iránt. A második ünnepély volt oct. 30-án, a Kazinczy alapítvány kamata adatván ki két ifjúnak. A liymnus éneklése után Bartók Gábor igazgató tanár szólott a szép számú közönséghez és a tanuló ifjakhoz, ez utóbbiaknak hasznos tanácsot adván Kazinczy okos követésére ; ezután megnevezé és felhivá a két tanulót: Horthi Vilmost és Váczi Bélát a kiérdemlett kamat elvételére, kik elfogadták a pénzzel átnyújtott Szatmár-Németi város és egyház történelmét, de a pénzt a Kazinczy-könyvtár nevelésére ajánlották fel, igy tettek azon összeggel is, melyet egy lelkes egyháztag Vásárhelyi Sámuel úr, saját szive sugallata folytán nyújtott a magyar irodalom terén hü szorgalommal futott ifjaknak. Záradékul I-IorUii Vilmos elszavalta Zombori Gedö úr versezetét: Kazinczy szelleméhez.