Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-10 / 45. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ÉS KIAD6-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. EXiGFIZETEEI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. SZ.-MARTON KATA, october 26-dikán 1861. Nagytiszteletü szerkesztő ur ! A tisztújítás szükséges-e, vagy épen mellőzendő a helvét vallás egyházban: e kérdés, ugy hiszem, eléggé meg van már vitatva a Protestáns Lapban • s miután mindegyik nézetnek elegendő számban találkoznak pártolói: elvégre is, aligha csakugyan a zsinatnak nem kell e tárgyban har tározni. En részemről ugy látom, hogy a mi superintendentiánk, — a honnan keletkezett mind az első hatályos felszólalás e tárgyban (a solti tractus és annak esperese Szász Károlytól), mind a leghatalmasabb retorsio, mely ridendo dieit verum (Dobostól} — alig fog itt döntő szerepet vihetni. Némelyik egyházmegye ide, második amoda látszik hajolni. A solti egyházmegye természetesen megy ifju tevékeny vezére után. A kecskemétinek legnagyobb részét ellenkező véleményben lenni tapasztalom. Csodálatos! hogy megyénk legtöbb lelkészeinek nézetei szintén találkoznak az ő öreg esperesük nézeteivel; pedig székfoglaló rövid beszédemet, melyben én (szin.tén ugy, mint Sz. K. collegám a magáéban) nyilvánítottam a tisztújítás felől való nézetemet, nem hallotta több 3 lelkésztársamnál; minthogy a szavazatok felbontása nem gyűlésben, hanem csak választmány előtt történt. Iíogy tehát az én főesperessé lett elválasztatásorn alkalmával tartott rövid beszédem többi lelkésztársaim előtt is ismeretes legyen, s ki tessék, hogy én jelenleg is hű vagyok ott nyilvánított elvemhez, mint Sz. K. collegám s barátom a magáéhoz: ime közlöm a rövid beszédet, reménylve, hogy ön becses lapjában ennek helyt engedend. Ez a következő: Nagytekintetü s tiszteletű választmány ! A nélkül, hogy szerénytelen lenni akarnék, vagy tudnék, megvallom, hogy ezen megtiszteltetés, melyben jelenleg lelkésztársaim nagyobb részének bizodalma részesített a főesperességre való elválasztás által, nem volt előttem egészen váratlan. — Azonban, ha kérdem magamtól; hogy ezt mivel érdemlettem?: alig tudok reá valamit felelni. Ugyanis, ha hiúságom talán azzal hízelegne, hogy lelkésztársaim bennem a tudományosságot s irodalmi érdemet tekintették: orcapirulással kellene lesütni szemeimet azon nagy tudományú férfiak előtt, kik egyházmegyénk lelkészi koszorújában többen tündökölnek, s kiknek nevei az egyházi irodalom mezején országszerte jóval ismeretesebbek az én csekély nevemnél. Ha azon balgatag gondolatra birnék vetemedni, hogy én talán ezen hivatalnak valami tekintélyt tudok kölcsönözni: nevetségessé tenném magamat mások előttj mert hiszen betii szerint magamra alkalmazhatom én, a maga idétlenségét érző Pál apostolnak ama szavait: én az apostolok között legkisebb vagyok. Talán hát becsületességemet vetették fontba a választásnál?.. Ennek csak gondolatával is megsérteném lelkésztársaimat, kiknek legnagyobb részéről tudom, hogy e tekintetben csak legkevésbbé sem állanak alantabb színvonalon nálamnál. Mi vezethette tehát ugyan az én tisztelt lelkésztársaimat, s az érdemes gyülekezeteket, hogy mások felett engem tiszteljenek meg szavazatukkal ? Nem egyéb bizonyára, mint az esztendők