Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

E mü tartalma: az ó-kor történetei, melyek az ó-világi Ázsia, Áfrika és Európa történeteire osztvák. Minden egyes nép történetét előzőleg annak ó-kori rövid földrajza és követöleg annak miveltségi vázlata mintegy keretbe foglalják, — s igy, hozzátévén még az egyszerű nyelvezetet, kellemes képek sora tárul el a tanuló előtt. A módszeres elrendezést emelik még a csupán magyarázatra való kisebb nyomású jegyzetek. Általán pedig el kell ismernünk, hogy a helyes tapintat, a történet szolgálatába vévén a földrajzot, az egész művön át mindent, a mit tanit, a történelem érdekében tanit, fősúlyt a főtárgyra fektetve. A 18 és 41-ik lapon előforduló „kormánylat" kitétel, nézetünk szerint nem helyes, a „kormányoz" szónak „Zu levén ragképzöje, s következéskép jósol-ból jós-lat, de kormányoz-ból csak kormány-zat lehet. A görög helyesírás ellen a következő botlásokat jegyeztük ide : a 43. 1. Thermopilae h. olv. Thermopylae: 44. 1. Sycionia h. o. Sicyonia; Lacaedemon h. o. Lacedaemon; Corynthia h. o. Corinthia; 48.1. Amphitrion h. o. Amphitryon ; Illias h. o. Ilias ; 49 l. Mytilaene h. o. Mitylene v. Mytilene; Sapho h. o. Sappho; Myletus h. o. Miletus; Phocea h. o. Phocaea; 69. 1. Bythinia h. o. Bithynia. Mint eredeti világtörténet, mely tekintettel a földrajzra és az 1861-iki egyetemes evang. „Tantervezet" követelményei szerint készült, ezen á teinpo megjelent mü, ugy hiszszük, az evang. gymnasiumok pártolására találand. Láng Adolf, a kecskeméti ev. iskolajárás körlelkésze. BELFÖLD. ANNAK AZ ,,ÖT ÖNKÉNYTES"-NEK. *) Önök jónak látták e lap 4l-dik számában azon tudósításom egyik pontjára válaszolni, melyet egyházfötanácsunk folyó évi nagy gyűlésének határozatáról ugyancsak e lap 36-dik számában közöltein. Sokkal jobban tették volna önök, ha hallgatnak s azt a Gönczi-Péterfi ügyet, — melyben önök esperesek s a marosi egyházmegye partialis synodusának egy néhány tagja oly iszonyd fiascót csinált, hogy nemcsak egyházi összes közigazgatási ügyekben egyik felső és sokrészt végkép döntő forumunk — a inéit. *) Ezen, lapunkban oly sokat hánytorgatott ügyet valóban ideje volna már egyszer e harmadszori viszonválaszszal, befejezni, nehogy különben, a feleleteknek és viszonfeleleteknek vége hossza nem levén, lapunk nagy részét rendeltetésétől elvonva, cél nélküli bizonygásokra pazaroljuk. Mindenik rész elmondta a magáét; a mi már most következnék csak puszta sértegetés és viszonsértegetés lehetne, a mint hogy az utolsó cikkek is már jobbára abból állnak. Szerk. egyházi főtanács, - hanein azonkívül is minden józan elméjű s a protestantismus elveivel ismeretes ember kárhoztató Ítéletét már rég kimondta — többé nem feszegetik. Önök teszik; ám lássák. Minden sor, a melyet irnak, önök ellen fordul vissza csapásul s legyenek meggyőződve, hogy azon hierarchicus színezetű oppositio, melyet még egyházfötanácsunk határozataival szemben is képezni akarnak, több mint nevetséges. Azon hangtól, mely önöknek hozzám s illetőleg egyházfötanácsunkhoz intézeti válaszán elömlik, valóban visszaijedek annyira, hogyha az igazságnak s egyházfötanácsnak érdeke nem kényszeritne rá, szóba se állanék önökkel, félvén, hogy az érintkezés miatt rajtam is szenny maradt Csak is ezért válaszolok, bárha tudom, hogy önökre nézve eredmény nélkül, mert én is elismerem, hogy nagy igazságot mondott ki bölcs Salamon, a midőn igy irt Péld. besz. 29. 9 : r,a ki vetekedik a bolonddal, akár megháborodjék, akár nevessen, semmi haszna sincsen." Először is önök szerint hamisan állítottam, hogy Gönczi pénzbeli visszaélések miatt szólalt föl. Valótlan vád uraim! Hadd szóljon maga Gönczi: „Többek mellőzésével csak is egy esetet hozok fel bár gyűléseink folyamát nagyobbára váló-perek tartása emészti fel, mégis — a válás rendes diján felül — egyházaink illető lelkészeik s iskolatanitóikkal élelmezési költség szine alatt 100, azaz száz pengő ftot fizetnek szerre" stb. (lásd. Egy. Lap 1860 46-dik sz. 1514-dik hasáb). Vegyék meg kérem az Indali „a b c"-t s tanuljanak meg jól olvasni, mielőtt valakit — kerülő szókkal bár — de hazugsággal mernének vádolni. Önök szerint Gönczi botlott és hencegett holmi puszta ábránd után; egyházfötanácsunk szerint önök partialisa járt törvénytelen uton s követett el jogsértést: váljon melyik a bölcsebb s tapintatosabb testület a kettő közül? . . Továbbá önök szerint, ha pap vagyok, elitéltem önmagamat, miért uraim, ha szabad kérdenem ? Azért-er mert emiitett közlésemben a polémia lefolyt mozzanatait constatiroztam ? Azért-e, mert egyházfőtanácsunk igazságos határozatáról a nyilvánosság Ítélőszéke előtt referáltam ? Vagy azért-e, mert azokat a papokat is megróttam, a kik az esperes ur eljárását helyeselték, tán csak azért, hogy ne legyenek hálátlanok az iránt, a kinek mindenható pártfogása által ekklézsiát kaptak? S hát az miféle beszéd, hogy nekem — ha világi vagyok •— nincs jogom az egyházfötanácsot egyházfő tanácsunknak címezni ? A világi elein iránti gyűlölség rí ki önöknek emez állításából, válaszfalat akarnak emelni a \atoq és xlypoq, közt, előjogokat akarnak vindicálni az utolsó számára s az elsőt még azon ártatlan szabadságtól is megfosztani, hogy egy oly testületet, mely legszentebb ügyeinek élén áll, magáénak nevezzen. Nem akarok én, uraim, sem „nagy szerepet játszani," sem „a fellegek közül intonálni," sőt hálákat adok Istennek, ha hazámnak s egyházamnak nagy tartozásaimat — bár kis részben — mint egyszerű napszámos leróhatom, de egyszerűségem dacára is önérzettel birok s valóban nem tudom, hogy önök vilipendálását és megvetését visszautasitsam-e, vagy örömmel fogadjam, tudván, hogy.