Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

megíratott: „Ha az igazságért szenvedtek, boldogok lesztek" 1. Pét. 3. 14. Azt is tudatják velem, hogy önök közt van egy-két oly legény, a ki tudja az egyházi törvényeket. Elhiszem, hogy igaz, de t u d o m, hogy kár vele büszkélkedni, mert nem igazít meg az senkit sem, a mint önökön is „figura docet." — Azoknak az irástudósoknak, kik még az ó-testamentomi törvény betűinek jármában sinlettek ; azoknak a farizeusoknak, kik megdézmálták a mentát, rutát és mindenféle paréjt, de a lélek újságát nem ismerték s az isteni szeretetet hátrahagyták, — szólott vala a Jézus: ,,Jaj nektek törvénytudósoknak!" Luk. 11. 52. Nunc venio ad fortissimum. Önök nem átallották egyházfötanácsunknak azon határozatát, mely szerint egyes papokat visszaélések alkalmával a nyilvánosság előtti föllépéstől eltiltani nem lehet, jog-és törvényellenesnek nyilvánitni, mindaddig, mig a 89-dik gelei canont el nem törlik a maga rendén. Ez állításukban először is egy nagy következetlenséget látok, a mennyiben az által azon testületet, melyet válaszuk második pontja alatt bölcs és tapintatosnak neveznek, jog- és törvénysértéssel vádolják. — De épen mert jog- és törvénysértésről van szó, melynek vádjával önök egy morális testületet illetnek, e vád sokkal több, mint következetlenség. Ha e vád igaz, azaz, ha az idézett canon csakugyan tiltja az egyes papoknak, hogy visszaélések alkalmával lapok, röpiratok, könyvek, szóval a nyilvánosság utján felszólaljanak, akkor egyházfőtanácsunk valóban prostituálva van, mert hamis Ítéletet hozott, mert hatalmával visszaélt, mert törvényt szegett s igy becsületét vesztette ; de ellenkező esetben, ha önök egyházfőtanácsunk ellen hamis vádat emeltek, azaz, ha az emiitett canon a papoktól azon jogot nemcsak hogy el nem veszi, de sőt arról az esetről még csak nem is emlékezik egy árva szóval sem, akkor a vád önök ellen fordul, akkor önök, midőn egyfelől egyházfőtanácsunk becsületét alaptalanul megsértették, másfelöl önmagukat állították pelengérre és semmisítették meg. Már pedig, uraim, önök azt a canont az emiitett esetre merőben hamisan idézik, mert abban arról nemcsak, hogy legkisebb említés sincs, de nem is lehet, egyfelől, mert azon időben, midőn az kelt, a nyilvánosság organumai gyanánt szolgáló egyházi lapjaink nem léteztek, valamint mostani sajtótörvényeink sem, — másfelől, mert azon testület, mely azon canont megállitotta, sokkal jobban ismerte és tisztelte a protestantismus elveit, a protestáns ember jogait, hogysem az által bármely esetre nézve is egyesektől a szabad szólási jogot elvenni akarta volna.—Állításomat bebizonyítandó, hogy mindenkinek tiszta fogalma lehessen az önök partiálisa által elkövetett törvényferditésröl, közlöm a kérdéses canont, mely miután a partialis synodusok tartásának idejét és számát meghatározza és az esperesek jogait nagyon is szük korlátok közé szorítja, így szól: „Si quid vero tale proprio affectu attentaverint, confratres ipsorum communi consilio piacidé ac absque omni rancore, debita cum reverentia, admonendi ipsos jus et potestatem habeant, et ni illos audiant, ad Episcopum tandem et generalem synodum, sollegiumque seniorum, rem deferre impune eis liceat. — Quin im

o privatas quoque injurias a Seniore factas unicuique ministro, si caeteri causam ejus ob respectum aliquem apud illum agere recusarint, ad Episcopum referre fas erit; qui postquam illurn necquiquam monuerit, communicato tandem cum reliquis Senioribus , vei tota etiam universitatenegotio, si monitis quoque illorum minimé paruerit, de officio Senioralus, seu dignitate inspectorali, si non etiam Pastorali, dejiciatur." — Kár volna, uraim, ezt a canont eltörölni, mert a mit mond, az mind jó és helyes ; egyes papok jogait szemben az esperesekkel nem hogy korlátolná, sőt azoknak szabadságot ád appelíálni az egyházi felsöbbségekhez is, a ki pedig önök közül az idézett sorokban egyetlen szót kap, mely a papokat a nyilvánosság organumai használatától eltiltja, annak 100 arany jutalmat ígérek s addig fogok élni száraz kenyéren és vizén, a mig kifizetem. — Nem Gönczi, nem egyházi főtanácsunk, hanem önök partialisa sértette meg a törvényt, egyfelől, midőn Gönczit bűnvádi keresetben marasztalta el, — a mire joga épen nincs, — másfelől, a midőn eljárásának igazolására azt kifacsarva, oly esetre alkalmazta, melyről az nem szólott, s jegyezzük meg jól. — nem szólhatott. — Megint idézem : „Jaj nektek törvénytudósoknak : mert elvettétek a tudománynak kulcsát, ti magatok nem mentetek be, a kik be akartak menni, azokat is megtiltottátok ! Luk. 11.52; jaj nektek, mert a szabadság törvénye által megítéltettek! Jak. 2. 12. Még egy szót.—Minthogy önök kívánságára azt is megmagyaráztatlam magamnak, hogy miért írták meg : „causa non b o n a patrocinio pejor eri t", erre csak azt felelem, hogy ha valami a világon, ugy bizonyosan az önök válasza és vádja emlékeztet leginkább a szekérrűdon ülő légy nevetséges meséjére, minthogy önök egy oly ügyet neveznek rosznak, melyet egyházfőtanácsunk pártfogása alá vett s anélkül hogy önök bölcseségéből és igazságszeretetéböl valamit kölcsön kérni kényszerülve lett volna, benne az utolsó szót kimondta s önök többé hiába vesztegetik epéjöket és tentájokat. — A mi pedig azon jóakaratjukat illeti, hogy magukat mestereimül akarják föltolni, azt igen szépen köszönöm s egyszersmind arra kérem, hogy méltóztassanak, mielőtt mást exegesisre tanitnának, gyakrabban forgatni azt a Lange-t vagy Ewald-ot s megtanulni tölök, hogy az önök által idézett vers: „nem feljebb való a tanítvány az ö mesterénél" csak a Jézus szájába illett s nem az önökébe s annak magyarázatja nem lehet más, mint a melyet annak ö ad e szavakban: „ti pedig ne hivassatok mestereknek, mert egy a ti mestertek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok" Máté 28. 8. Uraim! Fiat justitia et pereat hierarchia. Jegyem csak sajtóhiba miatt lett L., mert az mindaddig, mig önök sajtóperbe el nem marasztalnak, a minek állok elébe; mindaddig mig az öt önkénytes recruta nem tanulja meg fegyvereit több becsülettel forgatni, hogy az ember ne szégyenljen velők sikra szállani fölemelt sisakkal: