Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

nismus és realismus tanfolyamát s habozás nélkül kész az eldöntő ítélet. Azonban eleve mondtuk, hogy az életpályák illeté­kök szerint figyelembe veendők, a mennyiben lehetségös, már a nevelő oktatás alatt. Igy lehetlen nem méltányol­nunk a reál tanintézeteknek szükséges számű létezését, s oda működését, hogy a társodalom kellő mennyiségű és mi­nőségű szakértővel legyen ellátva az anyagi tőkék szapo­rítására is. Mert hisz a szellemi gyarapodás is nem ke­véssé támaszkodik azoknak kamatozására. A kérdés lényege abban áll, hogy az igazi célnak miképp lehetnek leginkább szolgálatára ? A modortól na­gyon sok függ! mondá Széchenyi: Jó lehet valakinek a­célja; de ha rosz a kovája, nem csihol ki szikrát. Ha a reáltanodák szilárd valláserkölcsi alapon valódi hazafias érzelmű, közügy iránt buzgó polgárokat képeznek: leghálásabb elismerést érdemölnek ; mert űgy, habár más ösvényen, de ugyanazon főcélra törekvést fognak tanűsí­tani. És akkor a realismus és humanismus közötti vitáknak nem igen lesz helyök, — sem irodalomban, sem a köz­életben. A reáltanodák sincsenek szűkében azon módoknak, mellyekkel a nevelés főfeladata helyesen megoldható. Val­lás- és erkölcstan mellett a szépmütan gyakorlati kezelése, űjabbkori remekmű-példányok elemzése, történeti tanulsá­gos események s jellemek élénk előállítása által elég al­kalmuk nyílik a jellemképzésre. Ezentűl a természettudo­mányok tanítása igen üdvös módokat nyújt a szellemet a teremtött dolgok ismeretéről a teremtőnek megismerésére emelhetni. — Minthogy a szellemvilágot sokszorosan ábrá­zolva szemlélhetni a természeti alakzatok képletei által: bizonyára hathatós erkölcsi oktatásul szolgálhat a termé­szet gyönyörű tüneményeinek vizsgálata, melly míg a gon­dolkodó észt hasznosan foglalkodtatja, a kedélyt sem hagyja zsibbadni; sőt az idomzatok csodaszerü változatossága s gyakran meglepő kellemessége által kiapadhatlan nemes gyönyörrel táplálja, s az érzelmeket fönnebbíti. Van azonban valami, a mivel mindezeknek értékét, vonzerejét széternyeszthetni. S ugyan mi ez ? — Nem egyéb, mint a mit a természet titkainak mély ismeretével hánykolódók mondogatnak, hogy t. i. mindaz, mi érzéke­inket olly megható bájjal igézi meg, csupán a vakeset szü­leménye , önmagától támadott jelenség és a folytonos vál­tozatoknak szeszélyes hullámzása; ugy szinte, hogy az, a mi bennünk mindezt gyönyörködve szemléli, semmi egyéb, mint egy tömegbe szorult életerő, és hogy mi emberi lé­nyek sem vagyunk egyebek, mint egy kis villanydelejesség által mozgatott gépek, gyönge buborékai az idő nagy folya­mában ömlő változatosságnak, kik egy fuvalomra szétpat­tanva, csak űgy oszlunk ismét szerte az elemek nagy kör­folyamában, mint az életünk fentartására eszközökül szol­gáló érgyek ; érző és gondolkodó tehetékeink csak fejlöt­tebb szervezetünk által kiválóbban nyilatkozni képes te­hetségei az elevenítő erőnek, melly egyébkint legfölebb némi hatványa az állati párának ! ste. Milly más színt ölt illyképp értelmezve a természet szépsége! Mintha a napfényt fogná el rögtön valamelly sötét lepel. — Borűs éjben pedig milly gyönyör lehet a legszebb virágok színpompáját szemlélni? Nagyon is sötétlepelt von az ég és föld között, ki az isteneszmét, a lélek napfényét tőle elzárja, sőt már a gyermekszívből kiöli, ki már a ser­dülő ifjú lelkébe a hitetlenség emésztő férgét, vagy a mar­cangoló kétely vészmagvát ülteti. Mit adhat illy kegyetlen tudomány kárpótlásul ama szivtelenül elrablott kincsért, mellyel együtt kárba vész az élet boldogsága ? Talán kevesen fognák hinni, ha tapasztalati adataink­kal indokolnók, mit ezennel szivleltetni óhajtunk. — Es az elámított közvélemény mégis milly gyakran tömjénez az áltudomány ily sáfárainak! — Oh milly alávaló az ember, ha az emberieken fölül nem emelködik! mondá a pogány bölcselő Seneca. Mit mondjunk azokról, kik az ép ész és szív józan sugalmai ellenére még az emberi lényegtől is megfosztják vad tanaikkal feleiket? kik a helyett, hogy a szemlélhető természet tárt könyvéből a bölcseség kútfőjé­hez vezető tudományt olvasnák ki, abból ellenkezőleg lélek-aljasitó tanokat értelmezgetnek ? A mennyiségtan űgyszólva a gondolkedástan helyét pótolja a reáltanodákban. Tantételeinek kapcsolatossága fo­galmi összefüggést és Ítéleti követközetösséget eredményez az értelmi s itélö tehetségben: ha ildomosán alkalmaztatik e célra is. Ellenben ha csupán az önző üzérködés eszközeül tárgyaltatik : szánakozásra méltó sivárságra juttathatja a kedélyt. Igy támadhat nyomán az a hidegen számító száraz értelmiség avval a szörnyen elidegenítő fásult kebellel, mellynek fagyos érzelmei legfölebb csak a kincshalmazt bálványozzák, mellynek egyedüli eszménye csak a pénz­zsák.—íme e tudomány, inelly a mindenség bámulandó cso­dái közé nyit utat, melly egy Newtont vallásos érzelmekre gerjesztött, törpe lélek fonák alkalmazása által az arany­borjű imádására is alacsonyíthatja a tévedött elmét! De illye­tén képtelen visszásságok egyebekkel is történhetnek, mi­helylt a botor visszaélés megfordítja a kellő viszonyt és a szellemit alárendöli az anyagi érdeknek. — Okosság szüli ugyan a gazdagságot: de nem szolgálja azt az igaz tudo­mány : mert a gazdagság jó szolgáló, de rossz uralkodó ; mondja példaszavunk. Nem lehetünk ugyan dicséröi olly nevelésnek, melly folytonos költői ábrándozásokban ringatja az ifjú elmét s valódi rajongóvá bódítva löki be az élet terhes viszonyaiba, hogy annak sikamlós terén minden lépten nyomon elejthető legyen: de azt a szerfölött korán érlesztést sem tarthatjuk célszerűnek. Korán okoskodó gyermek ritkán szokott meg­élni, állítja magyar közmondásunk. Azonban okoskodjék, gondolkodjék s ismerje az élet sanyarűságait, sőt érezze is, — csak ne érzelmei kárával. Vájjon a kedélymivelés elha­nyagolásával elégségös fékéül fog-e szolgálni a veszély és ösztönök rohamának a túlnyomólag hideg számításra szok­tatott értelem ? — Vájjon képes lesz-e az elsivárult szív azon rokonérzetre, melly nélkül polgárerény nem virul a kebelben ? Kívánatos ugyan hazánkban is a reáltanodák dísz­lete: de nem azon irányban, mellyet erkölcsi s így társo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom