Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-20 / 42. szám

szebben, csendesebben folynának, mint ahogy most olykor-olykor láthatni. Nem jól hat én rám annak meggondolása is, hogy mikor 1858-dik évben isk. pályámat bevégezvén, a szóban levő e. megyébe bekebeleztetésemért folyamodtam, a nt. S tek. e.-m. kormányszék sajnálkozva, a kápláni helyzetet komoly figyelembe véve, igy szólott: nem akarjuk már káplánokkal a tractust elhalmozni (pedig akkor sz. szerint hét volt), de mégis mint benszülöttet, mint féligmeddig ismerőst bevessszük.) — És rosz hatást bennem nem szült, mig eleinte arról voltam is meggyőződve, hogy még várnom kell, sőt a nt. s tek. kormányszéknek szíves részvétét meghatólag bámultam. — Ugy de alig mult ez el, a káplánok eddigi száma csakhamar kétannyinál többre rúgott fel. És a beregi helv. hitv. e.-megyében több káplán állását illetőleg oly példák voltak s vannak, milyeneket ezelőtt 2—3 évvel ingyen sem gondoltunk leendeni. 1856. 98. s 99. sz. a. (6. köri.) a főt. superintendentiáról érkeztek ily tartalmú határozatok: „a káplán tanitó nem lehet. A káplán csak szükségelt helyre alkalmaztassák," csak épen beírattak az egyházak j.-könyvbe. És itt nem egy két eset arra, hogy a káplán több helyen tanítóskodott, vagy tanítóskodik is, vagy valamelyik, tanítói hivataloskodásának mindjárt kezdetén káplánoskodik is. — Es nem egy példa arra, hogy káplán papi kötelességet mitsem végez, mivel nem szükségelt helyen áll, ugyanazért többnyire csak lovagol s szekerkézik. (Nevelő formák.) Azt kérdi valaki: miért rontja el kedvemet az ily eseményekrei gondolás ? Azért, mert én is tehettem volna ugy, ha kezdetben a törvényeket oly szorosan nem veszem. És bátran mondom, váljon én, ha jövő alkalommal kápláni állásomat változtatni akarnám, ugyan nyerhetnék-e olyan két színezetű hivatalt? Kétlem! Akkor ismét változik e rend. Oh, csak változzék is inkább ! . . . A nem szép rend kellemetlenséget szül, ez pedig üdvöt nem áraszt. Nem jól eshetik a beregi helv. hitv. e.-inegyebeli kápláni testületnek, kivéve a nevelői s egyszersmind tanítói hivatalban is levőket, az, hogy a s. lelkészi dijacskára nézve a superintendentiáról még 1859-dik évben megérkezett rendelet szinte csak beíratott, de sehol nem alkalmaztatott. Az 1859-dik évi (20 köri.) 138. sz. a. a papi s tanítói stolárék fölebbemeléséről van szó. Szinte a következő 139. sz. a. ez áll: a s.-lelkészi fizetés a tehetősebb és népesebb egyházakban legalább 60 osztr. forint, s e mellett szabad lakás, fűtés, koszt, mosás és gyertya legyen, a kisebb s néptelenebb, szegényebb egyházakban alkalmazandó s.-lelkészek díjazása, a helyi körülmények tekintetbe vételével, az egyházvidéki kormányszék intézkedésére hagyatik. A mult tavaszi gyüjés alkalmával két világi tekintélyes férfiú, s vagy két káplánféle egyén által fölemlittetett azon határozat érvénytelenítésére az lön a felelet: Beregmegyére nem tartozik; mert itt átalában csekély jövedelmű egyházak vannak. — Én azt mondom, ha a beregi helv. hitv. egyházmegyére nem tartoznék e határozat, meg se küldötte volna neki a főt. superintendentia. Azonban ugy tudom, hogy a debreceni tractusban s annak szomszéd vidékeiben is vannak oly kisjövedelmű egyházak, mint itt a tarpai, derceni, cs. papi, munkácsi, rákosi, beregszászi stb. és mégis amott tekintetbe vétetett ama határozat. Ha az elsőbb pont tetszett a t. közönségnek, mért ne tetszenék a 2-dik is, hiszen még akkor is csekélység az! A főt. superintendentia bölcsen belátta azt, hogy a mai körülmények változtatást igényelnek a kápláni fizetésecskén. — Tapasztaltam, s tudom én azt, hogy a káplán gyakorlaton a 2-dik s 3-dik akadémián van, hol kivált némely helyen, csupa betű szerinti értelemben vétetik helyzete. Én egy kissé más magyarázatot is tulajdonitok neki. Most már kívánom, hogy e.-megyénkben, minden dolgaink szép renddel folyjanak, hogy igy megelégedés uralkodjék, nemcsak itt mi köztünk, hanem az iskolákat végzendő fiatal barátim között is. Legyenek e.-megyénkről örömbeszédek, mind itt körünkben, mind a távolban I S. J., rákosi helyettes lelkész. A BEREGI HELV. HITV. E. MEGYÉBŐL, sept. 30. 1861. Két pap választás, egy a Magyar Sajtó 217. számában közlött Jeremiád és egy óhajtás. Engedje meg tisztelendöséged e néhány szerény sor felvételét kérnem becses lapjába, ha fontos közlenivalók számára helyet engednek. 1859-én sept. havában meghalálozván a V.-Naményi egyház lelkipásztora, helyettes lelkészül s. lelkész K.... P. rendeltetett oda;— a derék h. lelkész hivatalának a tractus helyes megelégedésére megfelelt, s mi természetesebb, minthogy a kifogás nélküli h. lelkész az egyházközség szeretetét is megnyerte, és elkövetkezvén az idő, midőn rendes lelkészszel kellett betöltetni a megüresült papi állomásnak, — az 1861. évi april havában tartatott helyosztó gyűlésen egy szívvel lélekkel, egyetlen szavazat megoszlása nélkül rendes lelkészül kéretett tőle. A n. t. e. megyének valának törvényei jegyzőkönyvbe beirva, melyeket hébe, hóba elővett ily alkalmaknál. — A jegyzőkönyvből ezek olvastatnak körülbelül: ,,s. lelkész oda, hol szolgált, meg nem választathatik; a káplánok között sorozat van, az első juthat megüresült állomásba; az egyházak között osztályzat van, az idősb, kifogás nélküli lelkészek jutnak a megüresült jobb egyházakba," Már most K... P... ur a meghívó egyházban szolgált, nem volt első káplán, s ily jövedelmező egyházat sokára fog még megérdemelni. Most megbövittetett ez ujolag egy cikkel, mely igy hangzik : „paphalál esetében, hogy a pártoskodás és korteskedésnek utja elzárassék, intézkedjék az elnökség, hogy a megüresült egyházi állomás két hét lefolyása alatt rendes parochiákon lakó papok közüli szabad választása által az egyházközségnek — betöltessék." FeJszólittatott ezen sa fentebb irt határozatok követ-