Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-06 / 40. szám

latlait vádaskodásra: mintha az ily nemű mozgalmak az akkori — különösen superintendensek választásában népes — synodusokban vették volna kezdetöket, vagy legalább táplálékukat. Sikerült is csakhamar VI. Károly császártól oly rendeletet eszközölni, melylyel a synodusok tartása Magyarhonban teljesen betiltatott. A betiltás kedvetlen következései között előállott azon körülmény, miszerint a megüresedett superintendensi állomások betöltésére a klérus tígybe nem gyűlhetett. Az egyházi igazgatás ezen megakadásán az egyik egyházkerület úgy kivánt segíteni, hogy az esperesek magok közöl valamelyiket leveleikkel megkeresték a superintendensi hivatal folytatására ; másikban pedig a generális nótárius halálával ugy intézkedtek, hogy a kit ezen állomásra választottak, az a megüresedendő superintendensi hivatalra minden ujabb választás nélkül succedáljon. Igy kivánt a tiszántúli egyházkerület is magán segíteni, midőn 1724-ben Debrecenben Zoványi P. György zilahi papot a püspöki hivatalrai egyenes következéssel választotta gener. nótáriusnak. A mi történt a szomszéd egyházkerületben, melynek nevezetes része kevés évvel azelőtt még az erdélyi nemzeti fejedelmek alatt állott, ugyanaz a közel testvér erdélyi superintendentiában is figyelmet ébresztett, s a hasonló okokból, hasonló kövelkezéseklőli félelmet költött fel. Igy lett az, hogy a csakhamar következett 1726. évben Nagy-Enyeden tartatott gen. synodusnak a főcönsistorium a maga követei által a fenemiitett határozat gyakorlatba vételét ajánlotta. Álljon itt a gener. synodus jegyzökönyvének e tárgyat illető kivonata a n. Bod Péter saját kéziratából most legelőször kijegyezve : *) Constitutíó syn. Enyed. 1726. A méltóságos reform, konsistor. nagyérdemű Mllgos és Tekintetes Expressusi (voltának L. B. Kemény László úr, Dániel István és Inczédi József urak) által a tiszt, aetualis Püspök urunknak suceessora iránt sz. Generálisunkhoz küldött s proponáltatott kegyes Propositióját altente pensitálván sz. Generálisunk ratihabeálja és consential abban, hogy mind successor (a nótárius választás nélkül a püspökségbe) legyen, mind pedig hogy a mostani aetualis nótáriussá a sz. Generálisnak kezdje azon successiot: ,,ea tamen conditione, hogy ha Isten jobb időket ad érnünk, a régi usus observáltassék juxta canones recepíos." Ezen jegyzőkönyvi kivonatból vette át Bod Péter a tárgyat illetőleg azon sorokat, melyek smirnai Polycarpus 169, 170. lapjaiból más alkalommal idéztettek. — És ismét: Determín. Syn. Vásárhely 1728. 5. april. De succcssione Notarii in Superintendentem. *) Az idézett kézirat teljes ezime ez: Consistorialia seu Constitutiones ac Deterjninationes Consistoriales in generalibus synodis provincialibus inde ab anno 1599 ad praesens usque tempus pro re nata factae. Quas e Protocolio superintendentiali in hunc fasciculum collegit Petrus Bod de F. Csernaton V. D. Minister in ecclesia M. Igoniensi. Anno MDCCLXI1I. „Idvezült Püspök urunk halotti tisztesség tételére öt Tractusból confluáltTiszt. atyafiak, hallván a Mltgos Fő Curator ur (volt Kemény László Tanácsosul) tiszt. Professor Szigeti István atyánkfia által azon successiórol való Propositióját, melyben kivánta ö nagysága, hogy haladék'nélkül deliberáljunk. Tetszett azért a a confluált Tiszt, atyafiaknak, hogy sz. Generálisunknak aetualis nótáriussá tiszt Bonyhai György urunk ö kegyelme, tanquam jam denominatus Episcopus actu fungáljon, s minden dolgait a sz. Ministeriumnak folytassa, a minthogy o volt elméje a fenn speciíicalt esztendőben is helyben celebraltatott sz. Generális nagyobb részének, hogy azt a successiot kezdje a mostani aetualis Generális nótáriussá. Azon munkás tisztségben való confirmatioját pedig ő kegyelmének hadja a sz. Generálisnak a XC kanon szerint." Ekkor és igy született a successio mint szükség gyermeke. Rövid létre hivta vala a félénk elörenézés,' s ime mindjárt másfél századra nyujtá életét a kényelmes visszaélés. A szász atyafiak, — kiknek pedig rendes epithetonok prudentes ac circumspecti — valamint az Unitárius egyház is megtartották törvényadta jogaikat, s szakadatlanul is használják, mind e mai napig. A magyarhoni superintendentiák a Carolina Resolutio után rögtön visszaléptek jogaik gyakorlatába és már Zoványi György is választás alá bocsátotta magát: *) nálunk pedig a gen. nótáriusnak a püspökségrei folytatott successioja még törvénytelen ivadékot is szaporított a tr aetualis nótárius okban, kik az esperesi hivatalokat kezdették a LXXXVI-dik canon ellenére örökölni. Mikor? és miként született a traclualis notariusoknak esperességrei successioja ? Erre már a Bod Péter kéziratában sem találunk semmi matricularis jegyzéket. — Ez tehát egyházi cryptogamia! Született kétségkivül észre sem véve ad anologiam et in propugnaculum successionis gen. notarii! Mily kényelmes dolog, mondhatná valaki (de csak keserű gunynyal mondhatná), hogy századon felül az erdélyi reform, anyaszentegyháznak, s benne mintegy ötszáz anyaekklézsiának, s szinte annyi papnak minden gondoskodásuk s aggodalmuk nélkül születtek egyházi hivatalnokai, és legfelebb a synodale viatieumról s vistationis taxáról kellett gondoskodniok! Ennyit a successio eredetéről: majd az egyházi történelem jellemezni fogja befolyásában. 2. §• A successio megszüntetésére a közelebbi időkben felmerült mozzanatok. Csendesen élvezték a successio kényelmét egyházi hivatalnokaink, s csak a gen. notariusok választása alkalmával fordultak elő súrlódások a föconsistorium és gener. synodus között, miután minden kijelölés nélküli püspökvá*) L. Tiszántúli püspökök élete 163. lapon.