Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

A holt s fogoly l)ö vériből, a nagy Előkelők fejéről." Üdvözt riadjatok ti, nemzetek ! Ö népinek . . . Majd megtorolja ö Szolgái véröket, ha ellenein Bosszúja el-kiége: — akkoron Ö földe, népe nyér bocsánatot *)• B. M. A nemzeti mivelödés alapja.''1

Irta Karcsanyéki Szeged, Burger Zsigmond tulajdona. 1861. 8-ad rét, 244 lap. Nemzeti nevelés és közoktatás. (Folytatás.) Minthogy a gymnasium rendöltetésénél fogva a magasabb tudományosság felé tart: különösen az ó remekek kulcsait, a latin s nyomban a görög nyelvet tekinti kiváló tárgyaiul; mig a reáltanoda az űjabbkori miveltség közlönyeit karolja föl inkább, különösen életforgalmi segédszerekiil, t. i. a nemzetin kivül: a német, francia, olasz és angol nyelveket. A két tanirányzat egymástól fokonkint távolodik. Miután tehát a pályaválasztási képesség csak idővel fejlik ki a hajlamok s tehetékek nyíltabb jelentközése utján: a gymnasiumi alosztályok célszerüleg rendözve a közpolgári pályára szándékozónak is célszerű alapot nyújthatnak a hazai történelem, természet- és számtan jó kezelése mellett. A latin nyelv elemei pedig az űjabb nyelvek könnyebb megtanulhatását segítik elő. S így a gazdálkodási szempontból tervelt egyesítése az alreál- és algymnasiumnak elég helyesen eszközölhető; főleg pedig hazai viszonyainkat tekintve, amaz az utóbbi által pótolható és kivált vidéki városainkban, — hol a tanoncok száma mérsékelten mutatkozik. Kiváló feladata levén a tanodának a lelki tehetségek kifejtése s önmunkásságra erősítése, mindkét irány az érteimi erőt a nyelv- és számtani alapos oktatással igyekszik fejleszteni, — a gymnasium kiválólag az ókori nyelvészet mélyebb elemzéseivel folyton a bólcselmi alapon haladva és a bölcseleti tudományok — mint a magasabb képzettség tetőzete felé célozva, — a reáltanoda pedig az újabb nyelveknek jobbára gyakorlati szempontú kezelése mellett főleg a számtan által töreködve a természettan mélységeibe hatolni. S e végfejlemökben mutatkozik távolabbi elváltságuk, melly az egyikre az eszmeiség — a másikra a valárdiság jellemét ölti; mellynélfogva amaz inkább szellemi, emez *) Az utósor homályos. — Ugy tetszik, hogy örömest áldásra magyarázni szerették volna az átkot; holott az áldás egészen külön szakaszban következik. A pogányok, mint most már Isten népe, szólittatnak elő, — hogy lássák Jehovának Izrael felett tartott ítéletét. Ezen népen boszulja meg szolgáinak vérét, — s ugy tisztítja meg és engeszteli magához •—• a földet, hogy ezen lakosságot eltakarítja, elpusztítja róla. H e r d e r V. ö. Bloch M. fordításával, „Deuteronomium" 230— 245. lapokon. inkább anyagi érdekeltségit; amaz inkább az időben, emez a térben leli foglalkozása körét. Ennélfogva a történelmi tanulmány túlnyomóbb amott, mig emitt a természettan sokoldalú alkalmazásaival előkelőbb rangú, és az eszmék boncolata helyét az anyag elemzése foglalja el. Mennyiségtan és vegytan úgy szólva a reáltanodák bölcsészete. De a jólszervezött gymnasium is kellő figyelembe veszi a mennyiség- és természettant: habár kevésbbé hasznossági elvből tekinti is azt; mint a szellemnek öszhangzatos képzésére hathatós befolyásuakat illő méltatásban részesíti. Minthogy pedig a tanoda saj átlag csak a tudomány elemeibe avat, még csak tanulni tanít, s így azonnal tudóssá még nem képezhet; hanem eléggé megoldja föladatát, ha minden szellemi tehetséget s hajlamot föl— ébresztött, kellő irány felé indított, sőt némellyekben az önképzés kitartó buzgalmát fejtötte ki, e vagy ama szakmának állandó szeretetére bírván a lelket: vitatás nélkül önként kiviláglik a tudományos tanodák előnye; úgymint a melylyekből sikerrel léphetni agyakorlati pályák bármellyikére, legalább nem olly nehézséggel pótolható hozzá a valárdi irányzat igénye; mi viszont a reáltanodákról nem éppen állítható. A vallás-erkölcsi képzésnek szükségképp kiváló feladata van mindkét irányban,—hisz azt a leglényegösebb rész illeti: — de az ez által célzott szellem- s jellem-képzés mennyivel több oldalról támogattatik a világtörténelmi tények s remek irodalmi eszmék behatásai által! Kant s vele nem egy bölcselő állítja, miszerint minden ember lelkében benn rejlik a tökélyes emberlény eszménye, — melly megfelel az ember azon ősmivoltának, mellyben Isten kezdetleg teremté vala, — talán ollyképp, mint az ióniai márványban egy Herkules vagy Apollon szobrának anyaga van meg—: tehát ezen emberi tökélyre való képesség öntudatát kell, hogy az oktató nevelés a növendéknek kellőleg megadja, és öt annak megvalósítására előkészítse az által, hogy a jónak minden csiráit, vagyis mindazon tehetségeket s képességeket, mellyek rügyei Istentől keblünkbeoltatva eleve ott szenderegnek, Gélszerüleg kifejlődni segítse. Minthogy e nagy feladat teljesítése az egész élet pályáját igénybe veszi: az ifjúsági nevelés egész folyama legfölebb csak az annak kiküzdésére való hajlamot, vágyat, tehát akaratot és képességet fejtheti ki; ha t. i. a léleknek szendergő állapotából való felocsúdását s kitűzött fensöbb céljának tisztább fölismerését eszközli, és az akaratot e törekvésre eléggé edzi. Ebben áll a nevelésnek legfőbb teendője. Mihezképest főfő feladata: a növendéket a szó legvalódibb, legnömösebb értelmében emberré s egyszersmind társodalmi taggá képezni; minthogy csakis emberi társaságban fejlődhetik igazán emberré, s mint illyen érheti el valódi célját, — ezentúl pedig a társodalmi különböző állások valamellyikére, a szerint, a mint a sajátos hajlamok és tehetékek meg a körülmények minősítik, minél alkalmasabbá tenni. )( «