Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

Nem nehéz azonban belátni, miképp a sarkalatos alap tulajdonképp már az elsőben rejlik. Ugyanis az emberlény és társaséleti tényező tiszta fogalma önként következteti a többit. Lehetlen be nem látnia, hogy mint tagja a társodalmi testületnek munkás szervül tartozik abban működni, s ha észszel nem, kézzel vállalkozni ollyasmire, mi által a közcélhoz üdvösen járulhat s önfentartását eszközölheti. A belátás az alkalmazást vonja maga után. Fő dolog a valódi öntudatra s önérzetre eszméltetés, az összes tehetségeknek összhangzatos kifejtése s ennélfogva az akaratnak is ollyatén szilárdítása, hogy az mind az egyéni belvilágban támadó indulatokon és szenvedélyeken, mind a kívülről kisértő viszonyokon illőleg diadalmaskodni birjon, nemesebb célját folyton szem előtt tartva semmi ollyasra ne vetemüljön, a mi lelkére nézve alacsonyító, vagy ha gyarlósága miatt elszédült is, legalább lántorodása után nemesen magához térjen. Milly terhes vállalat e nagy és fölöttébb nehéz tusára 'edzeni a lelket: érezheti mindaz, ki az ifjú kedély lázas forrongásait ismeri, ki előtt az élet sphynx- talányai nem ismeretlen jelenségek, ki e tömkelegszerü bonyodalmakat hacsak részleg is belátta. — Annál bajosabb pedig a szertelen vágyak fékezése, minél inkább tapasztalható, miképp a bűn magva—az elfajultság romlása következtében — csakugyan öröklötten száll át a nemzedékre, mint azt a ker. hit a szánnazati romlottságról való tanban fejezi ki, — s mit az „aetas parentum peior avis Julit"féle mondattal annyiszor hallunk ismétöltetni.— Erdekünkben állott s lelkiismeretünkhöz csatolt ügy buzdíta szorgalommal tanulmányoznunk mit a neveléstan különösen a jellem idomítására, az akaratképzésre vonatkozólag mond. Nyugtalanul fürkésztük e végett a bölcselkedök véleményeit: de kénytelenek vagyunk bevallani, miképp a gyakorlati téren szerzőit tapasztalati adatokkal szembeállítva az elméleteket, azon meggyőződésre jutottunk, miszerint e nehéz kérdésnek megoldásában még legsikeresebben jártak el azok, kik a valláserkölcsi oktatás üdvös módját ajánlják. — Végre is az igazán vallásos alapra utalnak még azok is, kik az akaratképzés főpontjául a lehető legmagasabb észismeretre emelést emlögetik. De nem olly rövid ennek utja, hogy a magas cél csakhamar s könnyen elérhető legyen. Hogy az érzéki hajlamokat az erkölcsi törvényeknek hódoló szellem hü segédeivé, folyton készséges és tántoríthatlan szolgáivá lehessen tenni: hosszú időn át kitartó gyakorlás, lígyszólva az erkölcsi elembe beleszoktatás kívántatik ahhoz. Jól mondja a példabeszéd: legkésőbben érő gyümölcs a gyerek. Csak röviden érinthetjük, mit a gondolkodás és tapasztalat emberei terjedelmes eszmefolyamatban adnak elő e tárgyra nézve: mint lehetséges némileg a képző és szóló művészetek legsikerültebb példányai által az érzéket az érzelmi s azontúl az értelmi körbe lassankint fölemelgetni, átszellemítni s abban álhatatossá erősítni, maradandólag otthonosítni. Miután e célra kiváltképp a kedélyvilág a szükséges közvetítő: ezt kell főleg meghódítani s általa az érzékeket a lélek hatalmába ejteni, hogy a különben alantivá törpülő vágyak fensőbb irányzatot nyerjenek, és a magasztosabb gyönyörök élvezete által a szellem szövetségébe lépjenek. Ez volna a föntebb érintött eszmének valósulata akár bölcsészeti, akár keresztényi szempontból tekintve ; —mert végleg az ész és kinyilatkoztatott tan egymással ellentétes nem lehet, mindkettőnek azonegy kútfeje levén. — Akaratunknak ollyanná képezése, hogy az a legfensőbb akaratnak : az isteni rendöletnek, melly a legfőbb törvény minden teremtvényre nézve, teljesen engedelmesködjék savval mintegy azonosuljon, — valósítaná az emberi tökély eszményét. llly tökély fogná a származati vagy öröklött bűn átal okozott hiányt kiegyenlíthetni, az érzéki és szellemi résznek nem természetszerű, csak a vétek által okozott, meghasonlottságát kiengösztelni. Általa lenne a megzavart súlyegyen ujolag hetyreütve, az egyéni belvilágban kellő öszhangzat visszaállítva. Már ha a nevelő okatás súlypontját — a szó igazi értelme szerinti — emberré képzés műtéteiére helyezzük, és a jellem idomításnak nehéz munkáját illőleg méltányoljuk : a fönnebb érintött célnak elérését kétségkívül sokkal inkább várhatjuk a tudományos irányú tanodáktól, mint a valárdi tanokkal fgolalkozóktól. Sokkal hathatósabb szerekkel rendelközhetnek amazok e feladatra. — Úgyszólva valamennyi eszközeik oda működnek: hahogy alkalmasan kezeltetnek. Ki az alantit fölemelni kívánja, le kell ahhoz bocsátkoznia. Midőn a szellem az érzéki elemet magához igyekszik emelni: leszáll, alakot ölt, érzéki idomokban testesíti meg az eszméket, hogy ezekkel azt áthatván szorosabb viszonyba hozza s összetartóbb kapcsolatba fűzze, hogy így folyton tisztulva s nemesödve az érzéki természet is mindinkább gyönyörködjék a szellemiekben s vágyait azokkal rokonítsa, az érzéki szemléletekről szellemi nézletekhöz szokjék, a szellemi körbe élje át magát s abban mintegy otthonosuljon. Az örök igének a megváltandó emberiség közé bocsátkozása s megtestesülten a legfönségösebb önfeláldozással való munkálása az emberi nöm közüdveért, hogy utánozható példányul szolgáljon az emberiségnek mind cselekvésben mind szenvedésben, fáradalom- és szenvedésteljes földi pályája s holta után az alvilágba alászállása, hogy a halál árnyékiban burongó lelkeket fölszabadítsa, s végre dicső föltámadása sat. hicikkek megannyi fönséges példák a fönneb érintöttekre nézve. Leszált az Üdvözítő, hogy az üdvözítendőket fölemelné, testi alakot vön fel, hogy az érzéki természetnek az alantiságból kiemelésére oktatna, — hogy megtanítana ama magasztos élvre: teljesítni a mennyei atya akaratát (Ján. IV. 34). A gyermeki felfogáshoz kezdetben érzékileg szemlélhető képek által férhetni, majd aztán fokonkint az idomok alatt rejlő eszmék a nyiladozó értelemhöz képest min-