Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

Látá Jehova, és neheztelőn Veté meg- ö fiait s leányait. Monda : reátok semmi gondom ! Hadd lássam, igy minő végök leszen '). Mert elfajult, korcs-nemzedék — ezek, Hűtlen, haszontalan, gonosz fiak. Nem istenökkel ingereltek ök ; Bálványaikra feltüzeltek : — ám Most én is ugy! nemnéppel ingerellek, S emésztelek haszontalanfival2

). 0 mert kigyúlt boszum kemény tüze, S leég az alvilág alapjaig. Emészti földet és gyümölcseit, Fölperzselő a bércsorok gyökét. Nyomort nyomorra halmozok fölébök ; Minden nyilam rájuk kilődözöm. Éhség emészti, saskesely lakik Belőle jól, — lesújtja döghalál, Vérengező vadak fogára jut, Kigyók dühös marása veszti el. Künt fegyver éle nyalja véredet; Belől3

) a félelem riasszon el Szép szüzeket, rernénydus ifjakat, A csecs-szopót s a tisztes aggokat. Szintén hogy elhatározám 4

) : Kivesztem Emlékezetből is kitörlöm öt! Ha ellenei gonosz beszédin el Nem szörnyedek . . . Hogyan nyomorgatóik Kajánul igy beszéljenek : ,,Kezünk Hatalma ; nem Jehova müve ez!" Mert esztelen, botor s tanácstalan Nép az, kiben sem ész, sem értelem. Ó bár eszök legyen ! megérteni, S tudják meg: egykoron mi éri őket? Miérthogy egy ezert szalaszta meg 5

) ? szövetség, a nemzettel szövetkezett vódisten; — ós ezen védisten ugy gondoltatik, mint gyöngéden szerető atyja a népnek. ') Ugyan hova jutnak azon úton ? *) Sajátlagos szójárás, — a törvényhozónak lelke mélyéről: — gyermek, ós nem gyermek; Isten, és nem istenek ; nép, s nem-népek. Egyetlen igazi állam szerkezet az, melyet ő felállít vala ; — a többi — rendezetlen — népek előtte semmi, barbár néphordák. 8) Kivül és belől, — a házban és a városban, — mindenütt. 4) Más nemzeti védistenek ellenében, emberi féltékenységnek indulatával buzgólkodni — mondatik itt Jehova. Egyszerre átteszi magát a nagy látnók népe szomorú jövőjének siralmas képei közé. ... S mily pontosan, mily huzamosan kitartott borzadályok közt teljesült e látomány! S ezt ő neki már látni, — sőt előmondania kell; — ily szomorú kilátással epeszteni lelkét s emész teni fel — sanyaruságok között elfogyatkozott — élet-Hogy kettejök tízezret üldöze: Hanemha elhagyá Védistenök, És mert Jehova kézbe adta volt. Védistenünk nem oly, minő övék . . Bár lássa meg tulajdon ellenünk SzŐlötövük Szodom tövére költ, Gomorha tériről a fürtjök is: Méreg szemek, bogyói mind epék, Levébe' sárkány mérge forr, — dühös Kigyók ölő mérgével habzik az. Nem elhatározám-e titkosan? Szekrényfiókban elpecsételém: „Enyém a bosszú, és enyém a torlal Már lábuk ingadoz, Közéig itéletök; Emitt vagyon! mi lesz velők?" Jehova ügyvivője népinek S bírája ; bánja, hogy családa — ök. Im látja, hogy kezök lelankadott, Hogy nincs, — de semmi sincs belőlük! S igy kérdez ö : ,,hol vannak Istenid? A véd, kiben bizalmatok vala ? Kik áldozatkövéridet nyalák, S ivák boráldozatjaid levét: Hadd keljenek fel, és segéljenek most! Oltalmad ök hadd légyenek, — nosza! Lássátok! én, — csak én vagyok, És nincsen Isten kívülem, velem. Én ölhetek, s viszontag — éltetek; Sebez, de ám gyógyíthat is karom, S tőlem ki mentne, óvna, — senki nincs. Kezem föl égre tárom, És szólok: Én, ki élek és vagyok Örökre, véghetetlenül! Ha villogó kardom kiélezem, S törvénytevő kezembe markolom : Én ellenimre bosszúm árja száll, S toriám azokra, kik gyülöltenek 2

). Vérben lerészegül nyilam hegye, Holttesteken szablyám kövéredik, erejét. . . Végzet ez ! — a melyet csak oly sziklarendületlen jellem, — vallásos lelkületű népvezér,--mint Mózes, viselhet el. A népatyák és látnokok jutalma ez ! ? *) Herder szerint, — Bloch Móricétól eltérőleg — még ezen szók, s az egész ének mind végig — átok, volna, melyet — az atyai érzést meg nem tagadható — Jehova végtelen keservvel mond népére, — kik egykor gyermekei valának. — Itten alkalmas közvetítés cé— loztatott a mennyiben t. i. a szöveg-hűség engedi. Ez is még Izrael-népről, mely elvetendő, s helyébe felfogadtatnak a pogányok.