Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

Egyetlen Isten ö, ki nem hazud, Hü és igaz; nem áltató, csalárd. Hajh! ök bizony nem jó fiak Gyalázatul szakadva tőle el : — Az elfajult nép ! hűtlen gyermekek ! Haladatul — Jehova Istenednek Hát igy fizetsz ? botor had — ó te, nép! Nem ö atyád ? ki nemze, — és Urad, Kié vagy, ő sajáta, nemzete 2

) ?! ... Gondolj a régi jó napokra most, Az évek és a nemzedékeken. Kérdezd atyádat, elbeszélheti, És véneid reá tanítanak 3

). Fölséges Ur midőn kioszta sok Népek hazáit: — elkülönze; a mint Határ közé jelölt biralmakat : Izráelünk hol férjen el? kinézte 4

). Ö népe szent Örök gyanánt vagyon Istennek, — és osztályos illeték — Jákob családa, törzse ö neki. Kietlen utakon találta meg 5

), Sivár helyütt, vadak tanyáin . . . Ugy útban tett intézkedési ellen ; — most a felséges Urnák pártjára áll Mózes — azt tanitván, hogy Ábrahám óta lett valamennyi Ígéreteinek teljesüléséből semmi el nem maradott. Éz a kemény szófűzet — bizonyosan eredeti és igaz, mert többször is előjön (17, 21 v.), s mintegy átható lelke az egész éneknek. Isten örökhü atya ; — ők elfajult, rosz gyermekek, — s ezért kell, hogy lakoljanak : — Megvetik gyermekei az atyát ? az viszont gyermekeit . . , s melyikre nézve szomorúbb a következés ? s) Mózesnél már itt, — mint a későbbi prófétáknál mindenütt — található ezen fogalom, hogy Isten izraelnépet — Ábrahám törzsatyában — saját népéül szerzé, mintegy szülte. Mózes alatt és által szerzé s hozta ki az egyiptomi szolgaságból; ennélfogva már most Uri- és Atyaijogon sajátította el. Mennyire találó és igazi ezen különböztetés — Atyai- és Uri jog! a történelmi két időnek szelleme és körülményei összevetésében is ... ! Majdan következik, hogy miről beszélhetnek — utódaik előtt — az atyák. Mózes fölhatol egészen azon korba, midőn szétrendezé Isten a föld népeit ... és minden többiek lakóhelyeinek határvonalait azért szabta oly pontos mértékre, hogy a legfőbb, mert saját-nép számára kellő téres maradjon fel. Mily nagygyá lesz a 12 törzs e magasztos fogalomban! O a föld java, — és hazája a középpont (meditullium). Minden nemzet szemeiben ily becses az ő honfölde. 4) Az oly igen „nagy számú" Izrael-törzsek részére ugyan kitűnő hely s nagy terület kívántatik. A pusztán keresztül bujdosás közben. A verestenger partjain — mintegy föltalálja, megleli őket Isten, és vezérli a dúsgazdag Básán hegyhez, melynek áldott termékenysége itt folytatólag szintén rajzoltatik. E kifejezés, hogy senki más Isten nem volt vele, azt jelenti, hogy csupán ós egyedül Jehova-Védisten szabaditá meg s vezérli őket. Felfogta és vezérelte karjain, Szemfénye-ként, őrizte, óvta öt. Mint sas, befödve szárnya enyhivei Fészkét, lebeg fölül kicsinyjein : Akként kitárva szárnyait, vevé Fel öt, magasra szállva röptiben; Ugyjhordozá Jehova, — 0 maga. És senki más Isten nem ö vele. Hegyeknek ormain felül vivé, S izlelteté a föld gyümölcseit ; Mézet hagyott szirtből kiszopnia, — Számára — kőből — szirtolaj csepeg'; — Tehén vaját, juhok tejét adá, — Básán-kosok s bárányaik kövérét 0 néki, — huskövért, kenyér javát '), Es bort — a fürtök tiszta vériből. Akkor Jesürun 2

) elhizalkodék. Telt és kövér levél, kirugdozál: Elhagytad Istened, ki népéül Jelölt, — üdvöd szirtjét csekélybe nézted 3

). Felingerülni készteték hazug 4

) S utálatos bálványaikkal őt, Nem isten — ; ördögöknek áldozók, Nem is tudott ál isteneknek, — oly, Csak tegnapon került, Elohimoknak s

) : — Nem tisztelegtek őseid nekik 6

)., És öt, ki nemze, szirtedet — felejtéd 7

); Istent feledted el. ki éltetöd. Kevéssé eltérve az eredeti szövegtől, mely „a búzának vese-kövérét" adja itten. A részletes folszámitgatás annál hitelesebbé teszi az énekben foglalt s megtörtént dolgok valódiságát. És annyi ideig kietlen pusztaságon bujdosva, mily elyzioni táj lön ama hegyes vidék ! s mily ódeni étkek annak termékei ! *) Kegyenc neve Izraelnek. E néven szólítja őt, mint szerette gyermekét, Jehova. Előjön ez még Mózes áldásában és Esaiásnál. ®) Ismét észlelhető különböztetés : — Izrael népe Ábrahámban — mintegy fiusitva — felfogadtatik ; — Mózes által már szolgaságból kiváltott — szabados, jogszerű tulajdonná lesz. 4) Mózesnek szigorú, de alapos felfogása a bálványozásról. — A bálványok — hasztalan semmiség, utálat, és izrael-néptől idegen: bölcseimi, erkölcsi és nemzeti hármas alap-ok a leghatározottabb kárhoztatásra. Jehova az egyedül igaz és tiszta jó, és nemzetősi védisten, kihez Sinai hegynél is ujabban hűségre kötelezték magukat. 6) Ősatyáknak ősrégi Istene, kiről és a kik felől az ő korát sokkal megelőző időkből vannak tudomásai Mózesnek. Hiszen ő ekkorra már szinte változtatott az alapfogalmon is, mely őseredetileg — pásztorian — szelíd vallás volt, — s ő az, ki a bizalmas egyszerű jó gyermeket szolgaivá növelte. 6) „Nem irtóztak tőlök őseitek." Bloch M. — Irtózatosnak gondolták volna, az igaz Isten tiszteletétől ezekhez elhajolni. Hanem ez irtózatot nem érzék, mint a kik híven maradtak az igaz Isten mellett. 7) A „szirt" most itten tulajdon értelemben veendő, mint