Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-15 / 37. szám

De elég. Lesz talán még több ellenvetés is ezután ; s lehet, újra igénybe kellend e becses lapok terét vennem e tárgygyal, mely az egyházkormányzati reformok közt, megvallom, annyira szivemhez van nőve, hogy sikerülése esetében nyugodt örömmel fogok a térről lelépni s elmondani: „nem hiában éltem.4

4

Szász Károly. ISKOLAÜGY. CLASSICA LITERATURA. Kedves szerkesztő barátom! Engedjen [ön egy pár hasábot lapjában vén barátja , bár utóbbi foglalkozásától eltérőnek látszó kedvteléseinek. Tudja ön, hogy nekem legkedvesebb tantárgyam a theologia; — tudja, hogy ezt tartom minden emberi bölcseség s tudomány koronájának; — tudja, hogy én minden szellemi működést, s annak minden tudományos eredményét úgy tekintek, mint az emberiség erkölcs-vallásos nevelésének segédeszközét, és így a valódi theologia alapját; tudja , hogy ily nézettel mozogtam harminc év óta tanári pályám változatos mezején, —s e nézet tette azokat reám nézve virányokká. — Most sorsom egy kis mezőre terelt. — Kis mezőmön virágokat keresek, — keblem kedvenc érzelmeitől nem idegeneket: im elmondom, miként. Mit önnel s minden nemesen érző^ protestáns kebellel együtt oly buzgón ohajték, hogy iskoláinkban a valódi humanitas önállólag képző műhelyei visszaállíttassanak: hála az egek urának! im tizenegy évi panaszaink után valahára azt elértük. Nekem visszaállott rendszerünkben, a sajátlagos bölcsészet mellett, visszahelyezkedésünk ez első évében még egy kedves szakmány jutott : másodéves bölcsész-tanítványainkat Horác-cal megismerkedtetni. Alig mozogtam kellemesb téren életemben, mint ez. Sokszor olvastam, sőt tanítottam már Horác munkáit, s a régi jó szokás szerint, nagyrészét könyvnélkül is megtanultam : de annyi szépet s jót még soha benne nem láttam, mint mostani szememmel; s örömmel látom , hogy ifjaim is azon szépségeket, melyeket elüttök felmutogatok, élvezettel fogadják. Kiemelek néhány pontot azok közöl, mikre én Horácban leginkább figyelek és figyelmeztetek; — jelesen : 1) Horác minden müveiben, akár eszméi füzetét, akár egyes szavait tekintsük, valami panoramai kellemet találunk, melynek lencséi s tükrei az egyszerű gondolatot s szavak jelentését, földi s emberi alacsonyságból egy magasabb világ fényébe varázsolják át, — s e művészi tényezők fénykeretéből az egyszerű eszmék, ámulva figyelő leikeink előtti kibontakozása s ismét visszamerülése legédesebb merengés. 2) Horác a régi görög költészet magasztos eszméit álülteté honfiai közé, — s hogy azoknak ódon íze, szaga kezei közt el ne veszszen: 3J Megtartá azoknak ősi ruházatát is; értern nem csak az ős mythosokat, de még a társadalmi illemre vonatkozó régi görög nézeteket is; s csak így megfogható, miként vegyülhet játékai közé még a paederastia is, mely, tudjuk, hogy nem Rómáé s nem" Horác koráé. 4) Főcélja volt pedig átültetni honfiai közé a görög lantos költészet gyönyörű alakzatát, — értvén az ódáknak mind szellemi szerkezetét, mind saját mértékes zengzetét, s ebben kereste ö legfőbb dicsőségét, mert ő romanae fidicen lyrae, — mert ő nyert spiritum grajae camoenaey — mert a spiro- et placeo-i mondhatta magáról. 5) Azonban én Horác munkáiban a költészet virágai között a bölcsészet gyümölcseit, s a bár keresztyéni alap nélkül összefüggő és kielégítő egészet nem tevő, de eldaraboltságában örök becsű stoicai maximákat tartom oly gyöngyöknek, melyekkel Ő a római költök között első helyet vívott ki magának. — És ennek kapcsolatában 6) Utoljára említem azt, mi Horác költészetének legszebb koronája, vagy koronájában legékesebb gyémánt, t. i. hogy ő mint múzsák papja , épen e cím alatt : „Musarum sacerdos" az ó görög költök papi tanait is átültetve Rómába, az isteni félelemnek, a vallás-erkölcsiségnek hirdetője gyanánt lépett fel s szerepel honfitársai közt. — Az ódák Ill-ik könyvének hat első számai alatt állnak azon közelismerés szerint legszebb énekei Horácnak, melyekben vallásos és erkölcsi, ódon zamatű, de örökérvényű tanítások és intések találtatnak, melyek cyclusa egy összefüggő szent beszédnek tekinthető. Az első a kegyes szív megelégedését , — a második , három , u. m. katonai, polgári és vallásos erénynek. — a harmadik , mely az egész szent cyclus magköve, az állhatatosságnak gyakorlatát ajánlja, mint a rómaiak saját erényének, mely által engeszteltetének ki az istenek a hitszegő trójaiak (Laomedon s a t.) unokái iránt, s melynek hív követése s a trójai bűnbe viszsza nem esés (Trója ujolag fel nem építése) föltétele alatt engednek és engedendnek Rómának virágzást, hatalmat; — a negyedik, a szép művészetek által istenek előtti kedvességet, mint a durvaság által istenektöli megvettetést tanít; — ötödik ének tartalma rokon a harmadikéval variált alakban; — a hatodik-ban végre hathatósan inti Horác honfiait az istenek tiszteletére, kiknek megvetése volt minden eddigi szenvedéseik kútfeje. — Megemlítem röviden, hogy a Ill-ik ódába szőtt felséges episod (Juno beszéde az istenek gyűlésében) csak az általam imént röviden érintett eszmék összefüggésében tartja meg gyönyörű lyrai érvényét; mely egészen elvész, ha arra gondolunk, mint némelyek akarnák, hogy talán a költő Augustust akarná csinosan visszatartóztatni azon gondolattól, hogy az újra fölállítandó Trójába tenné által birodalma székét. És már ezen vallás-erkölcsi szempont az főként, melyből kiindulva bátorkodom az Egyh. és Isk. Lapok hasábjain Horác körüli kedvteléseim számára egy kis tért kérni ki. Hadd álljanak itt magyarul a pogány ,,Múzsák papjának vallás-erkölcsi tanításai, a keresztyén vallás-erkölcsi eszmék számára szenteltetett lapban, habár csak imezekkeli párhuzam tekintetéből is. De talán mint Iskolai Lapban, a hason mértékeken áttétel megkísértése is nem lesz érdektelen. Én megvallom, a lyrai költészetet és mértékek feléledését magyar költészetünk terén nagyon ohajta-