Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-15 / 37. szám

léki, mind más h. h. egyh. kerületekben legközelebbről több egyházmegyék részint elvileg kimondták, részint tettleg is életbe léptették azt, de az idő rövid volta még ez intézkedésnek sem mellette, sem ellene nem bizonyithat elég nyomosán, — köztudomásu tény az, hogy hazánkban a testvér ág. Hitű felekezetnél a tisztújítás több egyházmegyékben gyakoroltatik már egypár évtized óta minden veszély és minden botrány nélkül; s még inkább az, hogy külföldön épen azon országokban látjuk amaz elvet elfogadva, hol az evangeliomi egyházban a Krisztus szelleme legélénkebb, legmunkásabb. Schweizban, a mi egyházunk bölcsejében, rendszerint gyakoroltatik az; jelesen Zürich kantonban az Antistes (consistoriumi s zsinati elnök és superintendens) valamint a consistorium tagjai, négyévenként választatnak ; Genfben, Neufchatelben, zsinat és consistorium négy-évenként, újíttatnak. Szintigy Skóthonban a zsinat elnöke zsinatról zsinatra választatik, esperesi és superintendensi hivatal pedig a közlelkészek közül kiválva nincsen is. A westfáli evang. egyházban négy-évenkénti, a hollandi egyházban három-évenkénti teljes tisztújítás van stb. stb. Es még sem olvastuk soha, hogy ezen országokban az evangeliomi egyház veszedelem felé sietne! Sőt, mivel az egyházi élet és hatalom súlypontja nem zárt körű s mozdithatlan hivataltestületek bureaucratiájára, hanem a gyülekezetekre van fektetve, — ugy látjuk, hogy a Krisztus teste, az egyház, — az ige, szabadság és tevékenység élénk vérkeringése által tartatik fen és erősíttetik ! A solti egyh. megye annyira meg van győződve mindezek igazságáról s átalában az egyh. tisztújítás evangeliomszeríiségéről, hogy azt nemcsak maga körében autonom jogánál fogva már életbe léptette, még pedig közértelemmel, mind a tisztviselők, mind a lelkészek, mind a gyülekezetek megegyezésével, — hanem annak életbe léptetését a többi testvéregyh. megyéktől, sőt magától az összes egyh. kerülettől teljes hittel reméli és várja. Fölkéri ennélfogva először is az egyes lelkészeket s egyházakat, vessék e fontos kérdést érett vizsgálat és bírálat alá, s ha e szerény inditványnyal egyértelemben vannak, „sürgessék az egyházmegyén annak elhatározását." Fölkéri továbbá a nagytiszteletü egyházmegyéket, „foganatosítsák ez eszmét saját körükben ; képviselőik és az azoknak adandó egyenes utasítások által pedig sürgessék az egyházkerületen.'4 Fölkéri végre magát a főtisztelendő egyházkerületet, — tartozó tisztelettel, de meleg bizalommal kéri föl egyh. megyénk: — „méltóztassék ezt komoly tárgyalás alá venni, s ha elfogadhatónak itéli, — min, az idők jeleit és a közvélemény nyilatkozatait tekintve, kétkednünk sem szabad, — életbe is léptetni. Végre, mint önként értetőt, csak érinteni akarjuk, hogy visszaható erővel semmi törvény sem bírhatván, a jelenleg hivataloskodók, menynyiben élethosszig választattak, tisztújítás alá nem eshetnének. Istennek Szent Lelke legyen velünk s anyaszentegyházunkkal ! ! ! A'solti h. h. egyházmegye 1861. május 22. és 23-án tartott gyűlésének végzése és megbízása folytán s az egyházmegye nevében : Szász Károly m. k. Végh Ferencz m. k. föesperes. aljegyző. Tisztelt szerkesztőség! Midőn tisztelettel felkérem, hogy a h. h. solti egyházmegyének az egyházi tisztújítás érdekében a dunamelléki egyházkerület minden egyes egyházához, egyházmegyéjéhez s magához az egyházkerülethez intézett körlevelét becses lapjában egész terjedelemben közölni szíveskedjék, egy kis helyet kérek egyszersmind következő soraimnak is. Hogy ezen körlevél, mely eredetileg csak igen rövidre volt számítva, ily nagy terjedelmet nyert, oka: mert időközben a tárgy, részint egyházmegyékben, részint irodalmi téren, több oldalról vitattatott; szükségesnek látszott azért, ezen felszólalást mind történelmileg, mind egyházszerkezeti szempontból lehető alapossággal indokolni, mind az eddig fölmerült ellenvetések némely sulyosabbjait vizsgálat alá venni s elhárítani. Sajnálom, hogy a körlevél már sajtó alatt volt, midőn e lapok 34. számában Makiári Pap Lajos ur „Tisztújítás az egyházban" cimü cikke megjelent, — erre annálfogva a körlevél fogalmazója figyelmet már nem fordilhatott. Szabad legyen ez alkalmat felhasználnom s az általam mélyen tisztelt iró állításaira, némelyeket, egész szerénységgel megjegyeznem. Szorítkozom csak azokra, melyek a körlevélben érintve nincsenek. Állítja M. P. L. ur, hogy „az egyház mindig föltalálja a sok érdemes közül a legjelesbet snehazen feltehető, hogy pl. 3 év elteltével jelesb uj egyén álljon elő." De hisz épen az a baj, hogy az egyház sem csalhatatlan s vá-