Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-15 / 37. szám

ben, melyek egyenes zsinati kánonok által nem határoztatnak meg — akár kánon, akár, ha tetszik, statutum név alatt — intézkedéseket tenni. —Külpnös is volna, a még igen is határozatlan kilátásba helyezett zsinat puszta nevével az egyházi élet fejlődését gátolni, sőt lüktetését is megállitani akarni; és pedig épen a magyar protestáns egyházban, melynek legnevezetesb s törvényalkotó zsinatai is legtöbbnyire csak részletes zsinatok voltak, hol például, minket kötelező komjáthi kánonok is csak néhány megyék egybegyűlt zsinata által hozattak; hol az erdélyi s tiszántúli hitfeleinknél érvényes Gelei-féle kánonok szintén nem az összes egyházéi s még nálunk is csak kisegitőkül használtatnak, egyébiránt pedig berekesztésükben, a részletes zsinatoknak is, szükség esetébeni változtatásokat engednek; hol az utolsó — 1791-diki budai — zsinat végzései sem a fejedelem által megerősítve, sem az egyház által tényleg beállítva nem lőnek s azóta már 70 év alatt zsinat nem tartatott s Isten tudja meddig még nem tartathatik. Meg vagyunk azért győződve , hogy quoad régimén ecclesiae minden egyházkerület maga körére határozhat, s kell is — egy zsinattól másikig, midőn az századról szászázadra megy, előforduló szükség esetében határoznia. A mi épen az egyházi tisztújítás szóban forgó kérdését illeti, szükség annak történeti állására egy tekintetet vetnünk, mert magyar protestáns egyházunkban a jelen és jövő mindig a mult alapján áll, a mult gyökereiből nő ki; itt az eszmék annálfogva lassan érnek s nem szabad rögtönöztetniök. Kánonaink sehol az egyházmegye és egyházkerületi tisztviselők élethossziglani hivataloskodását követelőleg nem rendelik, s hogy ez most igy van, egyedül gyakorlat. Mind a Komjáthi, .mind a Gelei-féle, mind a régebbi (1567) Melius-, mind az ujabb (1733) Zoványi-féle kánonok, mind más egyházi rendelkezéseink érintetlenül hagyják az örökös hivataloskodás kérdését s egyedül a vétség esetébeni elmozdithatóság kimondására szorítkoznak. Bármily sejtelemteljesnek lássék is e tartózkodás , különösen a Gelei Katona kánonainál, midőn történelmileg tudjuk, hogy ezek s különösen a LXXXV. Canon, az episkopalismus ellenében presbyterianismusra törekvő Tolnay- és Megyesipárt elleni visszahatás szüleményei, s mégis az örökös hivataloskodást határozottan meg nem állapítják, — nem akarunk ezen tényből sem többet következtetni, mint a mennyit világosan bizonyít. De lett légyen e tartózkodás akár a fenálló gyakorlat elismerésének, akár a már regi időben fölmerült kérdés — egyelőre eldöntetleniil hagyni akarásának következménye — annyi bizonyos, hogy bármely egyházkerületnek, ha intézkedni jónak látja, keze egyenes kánon által megkötve nincs, s ürügye sem lehet a zsinatra napolásnak. Ilogy pedig az egyházi tisztújítás eszméje nem mai szülött, arra magyar protestáns egyházunktörténete számtalan példákat tudna felmutatni, mik csak azért nem köztudomásúak, mert egyházi jegyzőkönyveink s egyéb kútfőink legtöbbjét a századok pora takarja. De egy pár példa sokak helyett szolgálhat. A szathmári egyh.-megyének 1679—1799 hozott statutumaiközött, már az 1708. julius 25-kén Nagyszekeresen tartott zsinata végzései 6. pontjában az esperesi hivatalt szabályozó statútumok közt találunk erre : (Senior) „singulis annis valedictionem renovet;" tehát az évenkénti tisztújítás világosan rendeltetik, s később az egész század alatt, nem látszik nyoma, hogy ezen statutum ellen egyh.megye vagy egyh.-kerület ellenkező törvényt hozott volna. Még nevezetesb, mert okadatolva s régibb egyh.-jegyzőkönyveinkben fölötte ritka kimerítésével a tárgynak, van írva a debreceni (azon időben legnagyobb s az egész két hazában legtekintélyesebb) egyh.-megyének 1681. oct. 22-és 23-kán Debrecenben hozott végzése, holott is esperest kellvén választani, mielőtt ez történnék: „piacúit Rrvrdis Dnis Fratribus . . (hű fordításban) : „'Tetszett a Tdő Társaknak a jobb rend s a hatalmaskodás kikerülése okából, a most választandó esperest bizonyos esperessségi szabályozatokkal írni körül, melyeket következőleg adnak írásban elő. Főleg három dolog kijavítandó, melyekből mint kútfőkből az esperesek sok hibái s ezekből a lelkésztársak sérelmei és panaszai erednek: I. Az esperes elmozdithatlansága vagy örökössége; honnan: a) elbizakodása, vagy