Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-08 / 36. szám

ellátott cáfolatban Gönczi ur eljárását, — nem a méltatlanságot szenvedett igazság méltányos hangján, hanem a szenvedélyességnek egy morális testület elnökéhez épen nem illő nyelvén a nyilvánosság előtt aljasnak és törvénytelennek nyilvánította, — s öt — dacára annak,5

hogy jogában épen nem állott •— a partialis synodus által tetteért bűnvádi (!) kereset alá vetette, mi ellen az immár vádlottá lett vádló az ön lapja f. é. 22-ik számában tiltakozott is. Az elfogulatlan olvasó is hamar észrevehette, hogy melyik részen van az igazság, ha nem egyébből, az esperes és illetők szenvedélyes feljajdulásából; az pedig, a ki az erőszakoskodást és visszaéléseket szerető Péterfi-faj bizonyos tagjait már a régebbi időből is ismeri, könnyen így szólhat: ,,Gönczi uram, a mit tett, jól tette." — Az ügy a zsinat elébe kerüli, s az két határozatot tett: egyiket azt, hogy az illető esperes a partialis synodusi költségek gyakorlata iránt adjon fölvilágosítást, s igyekeznék mentül kevesebb rovatallal terhelni az egyházakat; a másikat azt: hogy az egyes lelkészek ezután nem hírlapi, hanem az egyházi félsöbbségek utján igyekezzenek a sérelmeket orvosolni. — Az első helyes, de a másodikon csodálkozni lehet, mert az az egyes lelkészek egyéni szabadságának egy sarkalatos jogát akarná korlátok közé szorítni s azokra nem kevesebbet, mint morális pressiót gyakorolni. Melyik hatalomnak lehet joga betiltani, hogy az egyes lelkészek — ha nekik tetszik — a sérelmek orvoslására a nyilvánosság organumait használják? Mi ellenkeznék inkább a protestantismus szellemével, mint a nyilt vitatkozások eltiltása ? . . . Bár volnának minden egyházainkban oly lelkészeink , kik a sok évekig tartó visszaélések eltörléseért ne félnének nyilt harczot kezdeni; igaz, hogy egyházi életünk sok szomorú titkáról lenne ellebbentve a fátyol, és sok eddig eltakartan vérző sebet látna meg a világ: de avagy nem követeli-e azt azok meggyógyulásának, az igazság győzelmének érdeke? A 16-ik század reformatiója megtörténhetett volna-e, ha Luther csak az egyházi felsöbbségekhez , s nem az egész világhoz apellál ? ... Egyház-főtanácsunk a zsinat második határozatából a hírlapok utjáni folszólalhatás eltiltását eltörölte. L. ISKOLAÜGY. RÖVID TUDÓSÍTÁS A NAGY-KÖRÖSI REF. TANITÓKÉPEZDÉRÖL , AZ 186%-dik ISKOLAI ÉVRŐL. Az 186°/t

-dik iskolai év nevezetes helyet foglal a nagy-körösi ref. tanítóképezde történeti lapjain. Azok előtt, kik az ezen intézetről évenkint megjelent tudósításokat figyelmükre méltaták, tudva van, hogy a nagykörösi tanitóképezdét ezen egyházközség közjó iránti meleg részvéte, buzgalma s áldozatkészsége kelté uj életre, s oly időben, midőn az egyházi életünket fenyegető vészek elleni biztosításra közremunkálni minden jóravaló protestáns szent kötelességének érzé; tudva van, hogy ezen confessionális intézetet féltékenyen sietett az éber egyházi elöljáróság azonnal a f. t. egyházkerület védszárnyai alá helyezni, mely azt melegen karolá fel, s igéré, hogy szellemi s anyagi pártolása alá veszi. A nehéz idők nyomása alatt azonban az egyházkerület csak egyikét teljesitheté Ígéretének, a szellemi pártolást ; másikát, az anyagi gyámolitást, csak akkor válthatá be, és igy teljes mértékben való gondoskodását ezen tanintézetre csak akkor terjesztheté ki, midőn autonorn jogaiba lett visszahelyhezkedése által törvényadta jogait egész mérvben gyakorolhatá. Igy lön, hogy midőn a mult évi-september havában a 4 ref. egyházkerületből Pesten összejött tanárok és más megbízott iskolai képviselők egyetemes értekezletén a ref. tanitóképezdék alapszervezete kidolgozásával megbízott választmány munkálatát elkészítette, az erre csakhamar következett d. m. egyházkerületi közgyűlésnek, — melynek ekkor épen egyik legfontosabb feladata vala a kebelében levő felsőbb tanintézetek autonomicus rendezése, iskoláink anyagi és szellemi jóllétének szabad fejlesztésén erélyesen munkálkodó superintendensünk f. t. Török Pál ur, a nagy-körösi képezdének is uj lendületet s emelkedést adandó, e munkálatot terjeszté elébe, mint olyat, mely szakértők által dolgozva, a közgyűlésnek a nagy-körösi képezde újból szervezésére s végmegszilárditására kiinduló pontul szolgálhat. Meg is állapitá ennek alapján a f. t. egyházkerület újból ezen képezde tantervét, s feladatát az eddiginél tüzetesebben s szabatosabban körvonalozá. Belátván egyszersmind, hogy kétéves tanfolyam nem elegendő az intézetnek kitűzött feladata megoldására, az eddigi két éves cursust hároméves tanfolyamra terjeszté ki. A növendékek ekkép szélesebb alapra fektetett képzése ismét a tanerők szaporítását tevén szükségessé, egyikét a helybeli gymnasiümi azon két tanszéknek, melyek az egyházkerület pénztárából fizettettek, a képezdébe rendelé áttétetni, s mindezen határozatok azonnali életbeléptetésére intézkedéseket tett. A képezdei ifjak anyagi gyámolitására rendelé, hogy a pesti theologusoktól kimaradó legatióknak fele része mindenkor a képezdei tanulóknak adassék. A f. évi májusi gyűlésben pedig ugyancsak a képezdei szegényebb sorsú növendékek számára rendezett tápintézet felállítását határozá el, megbízván az egyházkerületi tanügyi bizottmányt egy erre vonatkozó tervjavaslat elkészítésével, s ennek a jövő közgyűlésre leendő beadásával. A képezdei oktatásnak a superintendentia által lett szabatosabb meghatározása, a tanfolyam kiebb terjesztése, a tanerők megszaporitása,a szegény sorsú ifjak anyagi gyámolitására tett intézkedések, mint meg annyi együtthatói a képezde szellemi életének, mind a mult iskolai év gyümölcse levén, ezért lehet a lefolyt 186°/i-dik isk. évet a nagykörösi képezde egyik legnevezeteseb, legfontosabb történeti évének mondani. E szerint tehát már 4 rendes tanár működött a képezdében. Nagy László igazgató tanár tanította átalában a paedagogia, gyakorlati képzés és nyelvtan, — Ballagi Károly a mennyiségtan és természetiek, — Borostyán Sán*