Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

gával foglalkozó — nemes lelkének, mely ő iránta a szegénységet örök hálára kötelezi, t. i. az, hogy mindig tudott oly jövedelmet, oly keresetmódot — a mostoha államviszonyok dacára — kigondolni, melyből a köztartozásokat a nép befizethette. És ha más módot nem talált, egyik pénzvagy magtári passivum a másikbani activum által törlesztetett le; de mégis segitve volt ideiglenesen a népen. Gyönyörűség volt látni, mi nagy passióval osztogatta ilyenkor a népnek saját — de a véletlenség miatt meglepő — előre már külön pakétokba csinált és a computust kimutató borítékokkal ellátott öszvegecskéit. Egy szóval ö egészen egyháza népének élt; egyházközségünk mintha csak egy család lett volna, ugy élt az ö bölcs kormányzata alatt; ö volt e népnek — melyet korán elhunyt két gyermeke helyett felfogadott — atyja, osztoztató, békéltető compromissionalis bírája. — Boldog volt a mi egyházunk másokhoz képest az ö kormányzata alatt a kisértet és megpróbáltatás gyászos korszakában is, mert mi minden prot. egyházi alkotmányos jogainkat élvezhettük, mikor korlátlan hatalom uralgott kint a nagy világban. És ez képes volt enyhíteni a szenvedés sanyaruságát nálunk. A jó rendtartást átvitte ő az egyházi egyetemből a részekbe is, a külön községi igazgatásba s a birtokossági jövedelmek kezelésébe; rendszeresítvén mindenütt és mindenben az évenkénti pontos cs szigor* számadásokat. Rendtartó — és a vidéken közönségesen elismert jó gazda vala ö saját házánál. Cselédeit jól fizette, de heverni nem engedte. Több szegénynek csinos és kényelmes lakokat építtetett, ezeknek szükségéről ő maga gondoskodott, de ment is az ö gazdasága télen nyáron, mint egy jó szerkezetű gép. Hálátlanság volna tőlünk elhallgatni, mikép a nagy veszteség fájdalmát felerészben hordozó kegyes özvegye szül. Sebők Mária asszony, nemcsak a házi, hanem a közdolgok vitelében is áldozatkész fele-segítője volt férjének, kiről elég most kiválólag annyit emliteniink, mikép az ö nevét is egy 400 p. ftos alapítvány örökíti egyházunk jegyzökönyvében. Más prot. egyházak iránt sem volt ö részvétlen, nem bocsátván el soha egyet is, valahányszor felhivatott, maga s egyházunk részéről tett segedelem nélkül; noha büszke volt arra, hogy mi ö alatta külsegélyt sohasem kértünk. A s.-pataki tanitóképezdére 300 p. ft. alapítványt gyűjtött egyházunkban, melynek ugyan egy harmadrészét maga adta. A haza iránti kötelességét szinte tettleg teljesité, részt vévén annak önvédelmi harcában. — Tudomány, művészet, irodalom egyik pártolója halt el benne; — a népszerű lapokat előbb maga, majd a község pénztárából rendelte meg a nép számára. Látnivaló ezekből, hogy a mi egyházunk valóban nagy, de közvetve a haza és az egyetemes prot. egyház is nem mindennapi embert veszített el Bodon Antalban, és hogy méltán nagy a mi bánatunk, kik az ö halálának gyászhirét, a résztvevőkkel, közöljük t. i. a felső-vályi egyesült ref. egyháznak mélyen megszomorodott tanácsa. NEVELŐI FIGYELMEZTETES. Kilenc év óta fenálló finevelőintézetemet ezután is állandóan fen kívánván tartani, azt a t. e. szülék becses figyelmébe ajánlom. Nevelői régibb törekvéseim mindenkor ugyanazok fognak maradni, t. i. növendékeimet Öngondolkozds- s Önmunkásságrci szoktatni, értelmiségoket kifejteni, a jó erkölcsiségben megerősíteni s általában magyar nemzeti szellemben nevelni. Növendékeim a vezetésem alatt álló helvét hitvallásuak pesti nyilvános iskolájában nyernek oktatást. A nevelés egyéb ágaiban pedig, milyenek: a testi ápolás, a külső és belső műveltségre vezérlés, az öntanulásra szoktatás, az élő nyelvekben való gyakorlás, tánc, úszás, zene stb. nevelőintézetemben magam és nevelősegédem felügyelete alatt részesülnek. Finevelőintézetemben a magánnevelés és. közoktatás előnyei ilyen módon levén egyeztetve; felfogadhatom intézetemben a hat éves kort bevégzett s a tizenhat éves kort még meg nem haladott növendékeket, kiket koruk szerint a négy osztályú elemiiskola, vagy a hat osztályú gymnasium valamelyikébe osztok be. Az intézet szállása van József-utcában 1. szám alatt. — Pesten, augustus havában 1861. Gonczy Pál, nevelő és tanár. Kerestetik a „Prot. Egyh. és Iskolai Lapok" 1859-ik évi folyama. Egy ép példányért adunk 8 o. é. ftot. A ki el akarja adni, sziveskedjék szerkesztőségünknél jelenteni. A Glosíus Sámuel és Dániel-féle ösztöndijak ügyében. A Glosius ösztöndijak osztogatásával megbízott választmány gyűlést tartván a f. év julius 3l-ik és aug. 1-sö napján megvizsgálta a bizottmányokat s ugy találván, hogy a tavali díjazottak közül azok, kik még kint maradnak, helyes és kielégítő kimutatásokat küldtek be, meghagyja a díj élvezetében Jezsovics Károlyt, Kovács Jánost, Török Gyulát, Thebusz Jánost, Zsilinszky Mihályt. A jövő évre pedig újból a következő ifjak részesittetnek benne: Benka Gyula, Chowáts András, Korén István, Lányi Józsa, Major Lajos, Steiner Imre. Miután ez az eset adta elő magát, hogy egy díjnyertes ifjú csak félévet töltött az egyetemen a másodikban pedig magánfoglalkouást vállalt; miután a választmány a végrendelet értelmében köteles tudomást szerezni az iránt, váljon megfelelnek-e a díjazottak a megállapított követeléseknek, határozattá lett, hogy a dijt csak azon theologus vehesse föl, ki as első sikeresen kintöltött félévről a bizo-* nyitványokat, a második már megkezdett félévről pedig a leckelátogatási ívet küldi be. A díjnyertesek tartoznak magukat a kiutazás előtt a választmány elnökénél bemutatni. — Kelt Pesten a választmány ülésében. Haberern Jonathan mint jegyző. Felelős szerkesztő g kiadó : Dr. Ballagi Mór.