Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

-mutatta, hogy a szabadság megalapítója Krisztus, és hogy az általa szerzett szabadságnak csak így juthatunk birtokába, ha niszünk benne és pedig ugy, hogy ez valódi élő és isten előtt megigazító hit legyen. De mivel a hit a vallásból, az Isten igéjéből származik az apostol szerint, a belső szabadság okvetlenül megkivánja, hogy a szentírás hirdettessék, olvastassók, terjesztessék s e körül szabadsággal birjon az egyház, hogy visszautasítson minden emberi tekintélyt, mely az Isten igéjén kivül a hit dolgában zsinórmértékül akarná magát feltolni. De ez ismét azt kívánja meg, hogy az egyház mint testület is szabad legyen, azaz hogy akkor, midőn eszközök és módokról gondoskodik, hogy kül-és beléletét a keresztyén alapon kifejthesse, szabály és törvény csak az legyen, a mit az egyház egyeteme képviselet utján maga tesz azzá s hogy itt minden illetéktelen állami befolyást eltávolithasson. Mivel, ha az egyház szabadságának egy részét egyes, az egyházon kivül álló személyekre ruházza, legyenek azok bár egyháziak is, akkor már elvesztette szabadságát. A mi a második részt illeti, ott e kérdést intézi a hallgatókhoz a szónok: Megmaradtunk-e e szabadságunkban ? s imádság közben vállá be, hogy nem, de igenis törekedtünk arra, mint törekedett az egyház háromszáz éven keresztül folytonosan. Kikel azok ellen, kik a legnehezebb időben a helyeit, hogy az egyház szabadságát védenék, azt elárulták, beszédeikkel elámították a külhoni testvéreket, kiknek segedelmükért bár többszöri eljárásukat nem helyesli, háláját fejezé ki. Hogy az egyház folytonosan törekedett a szabadságra — úgymond — világos abból is, hogy oly férfiakat állított az egyház élére, kik az egyház szabadságát védeni képesek. Ilyen volt-e a megdicsőült ? Igen, ilyen volt, mert megtudta ós meg is védette az egyház szabadságát. Mi által tehette azt? Az ö elvei által, ezek adtak neki erőt, akaratot, szorgalmat és utasítást arra nézve, hogy miként cselekedjék. Ha az egyház — ugy végezé — Sztromszkynak el nem múló emléket akar állítani, az által teheti azt, ha sajátjává teszi azon elveket, melyek Sztromszkyt vezérelték. Ezután tót ének következett s nagytiszt. Szvati Mátyás, trencséni esperes ur által tót prédikátió tartatott, nem csekély épülésére a híveknek, dicsőítésére Szlromszkynak, és általa Istennek. A befejezőének elhangozván, a hívek ünnepélyes renddel a megboldogult emlékezetét szívökben mélyebbre vésve távoztak el. Aug. 22-dikén az esperességek papi és világi képviselői reggeli 8 órakor a lyceumi könyvtár termében egyházkerületi gyűlésre jöttek össze. Itt az egyházkerületi felügyelő mélt. Szentiványi Márton ur rövid beszéddel nyitotta meg az ülést, melyben a fölötti örömét fejezé ki, hogy az oly sokáig üresen állt elnöki széket elfoglalhatja, Istenben helyezett bizodalommal tekint a kétséges jövő elé. — Ezután a választási jegyzőkönyv olvastatott fel Nagy Elek ügyvéd ur által, melyből kitűnvén, hogy Geduly Lajos ur választatott el föpásztorul, az elnök kérte Istent, hogy öt tartsa meg sokáig, mit a jelenlevők háromszoros éljen! rivalgása viszhangoztatott. Az esküforma és utasítás felolvasása után az elnök bizottmányt nevezett ki, mely mélt. Osztroluczky ur vezérlete alatt a távollevő két föpásztorért elindult. Rövid szünet után megjelentek a jelenlevők éljenzései között s miután azeS-küforma az uj főpásztor előtt felolvastatott, ünnepélyes rendben megindult az összes esperességi képviselőség a kerületi főnökkel egyetemben, az uj főpapot a templomban hivatalába bevezetendő. Az ígtatási ünnepély 9 órakor vette kezdetét. A közönség a szentlélek segítségét hívta fel német énekben, mire nt. Raabe Kár. Ágoston esperes ur a szószékre lépvén, német szónoklatot tartott. Ritka szépségű, meglepő szónoklatában dicséri a superintendensi hivatal magasztosságát, kiemeli nehézségét is, hisz hogyne volna nehéz a szolgák szolgájának lenni. A lelkésznek szolgának, hűnek és alázatosnak kell lennie. Oly szívből fakadt tökéletességgel rajzolta a papi hivatal magasztos voltát, hogy az alacsony keblek szégyenülve dobbantak meg s megtanulták bámulni azon hivatalt, melyet ezelőtt felfogni nem tudtak; becsülni tanulták azt, mit azelőtt talán nem becsültek, s megtanulták, hogy az ö anyagiságuk megsemmisül a szellemi nagyság előtt. — Felszólítja a szónok a föpásztort, hogy küzdjön méltólag azon nehézségek ellen, melyeknek özöne állja útját, s melyeknek elhárítása magasztos hivatalának bivatása. Ezt egy szláv énekversnek elzengése után nagytiszt. Teszák Sámuel, nyitrai esperes ugyancsak a szószékről tartott tót beszéddel váltotta fel. Miután a szláv nyelvet fájdalmamra nem birom, e szónoklatról méltólag nem referálhatok s nem ítélhetem meg. Azonban nyomosabb az én szerény nézetemnél a közvélemény, mely a szónok jeles tehetségéről tesz hiteles tanúságot. Rövid magyar ének közben nagy tiszt. Lesko Mihály pozsonymegyei al-esperes ur az oltár elé lépvén a felavatandónak kiszolgáltatá az Urnák szent vacsoráját, mielőtt dörgő szózatával megmagyarázta az illetőnek az urvacsorának mibenlétét, célját és hasznát. Miután az illető a szentséggel oda illő áhítattal élt, rövid magyar ének végeztével az igtató bányakerületi superintendens, jobbján ntiszt. Szvati Mátyás ur bibliával kezében, balján nagyliszt. Hollerung Károly, pozsonymegyei esperes ur az eskümintával az oltár elé lépett.. A következő jelenetet méltólag leirni képtelen vagyok, mert nem volt az csak formaszerinti külső cselekmény,hanem méltó vallásos eljárás a legméltóbb ügy körül.— Az igtató röviden végezte beszédét, de abban minden gondolat a sziv által átérezve jött nyilatkozásra, minden eszmét vallásos ihlettség emelt. A felavatás külalakja olyan volt,mint a milyennek a nem rég lefolyt időkben két ízben voltunk tanúi. Azaz, miután az avató befejezé szónoklatát, kérdést tesz a jelenlevőkhöz, mint a kerület képviselőihez, hogy készek-e megválasztottjukat az evangyéliomi egyház szellemében fŐpásztoruknak elismerni ? Mire azok igennel felelvén, a megválasz-