Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

nyiben a gyűlés ideje alatt több napokig kellett várakozni, ésígy költeni is. Ide járult az a körülmény, hogy több városokban ezek közöl kath. egyház is létezvén, kényes dolognak látszott a város lovait reform, esperes alá adogatni; mert ebből az atyafiak is hasonló igényt formálhattak a maguk espereseik számára. Az is különösnek tetszhetett, hogy ámbár minden egyház fizette az elöfogati díjt, mégis csak ama 7 nagyobb egyház hordá mindig az esperest. — így e nagyobb egyházak is kezdék apródonként megváltani pénzül a bevitetés terhét : mignem végre az in natura való beküldetés teljességgel elmaradt és most már mindegyik egyház elöfogati díjt fizet, a mi évenkint valami 90 o. é. forintra megy. Most már, miután a vasúton kényelmesen lehet Debrecenbe menni és onnan kijöni, és a vasúti állomások sem messze vannak azon nagyobb egyházaktól, melyekből szoktak lenni rendesen az esperesek, mert Karczagnak, Kis-Újszállásnak, Török-Szent-Miklósnak, Mezö-Tűrnak épen alatta visz el a vasút, — ilyen elöfogatokra különben sem volna szükség. A mi pedig az esperesnek a vasúti állomásig és azon Debrecenig való utazási költségeitilleti, azt már fentebb a kivetendő 2

/5

kr. közköltségbe beleszámítottam. Ez a 90 forint tehát beleolvadván ama 2

/5 kr. közköltségbe : annak életbelépése esetére ez a cím bízvást elmaradhat. Annyival is inkább , mivel volt aránytalanság ezen kivetésben ; mert mig Karcag , Kis-Ujszállás egyenkint 10 frt 50 krt fizet, addig a majd \ annyi Mezö-Túr csak 8 forint 40 krt adott, ésígy csak annyit, amenynyit a nálánál több mint kétszerte kisebb Kunhegyes és Madaras,, és több mint háromszorta kisebb Törok-Szent-Miklós. — De ha ama 2

/s

kros kivetés nem sikerülne is, ezt a 90 forintos elöfogati díjt továbbra is meghagyni csakugyan nem egyez meg a valósággal, mert ma 5-szöri bemenetel sem kerül többe 49 — 50 forintnál; és valamint eddig ki volt vetve a 90 forint, úgy e 49 forintot most is kivetés útján kellene beszedni, de nem osztályozva, még pedig nem egészen jól osztályozva, hanem lélekszám szerint. Esnék pedig e szerint 1 lélekre krajcár , mely szerint Mezö-Túr akkor is 8 forint és 2 krt fizetne : ámde Karcag csak 5 frt 70 krt, Kis-Újszállás csak 4 frt 90 krt. — Kunhegyes és Madaras csak 3 frt 55 krt, Török-Szent-Miklós csak 2 frt 35 krt. Végre Ugh. csak 26 krt. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A NAGYHONTI ÁG. EV. EGYHÁZMEGYÉNEK 1861-ik ÉVI KISASSZONYHÓ 6-án TERÉNYBEN TARTOTT KÖZ* GYŰLÉSÉBEN. Egyházmegyei főjegyző és Prandorfi lelkész Schmi dt György emlékezetébe hozván, az egyházmegyei közgyűlésnek , mikép e f. évi sz. Iván havának 6-dik és 7-dik napjain Thurócz-Szent-Mártonban néhány szlávajkú egyén összegyűlvén — hazánk szlávajkú polgárainak nevét bitorolva — abbeli megállapodásukat voltak elég vakmerők a haza köztudomására juttatni, hogy a magyarországi szlávajkú lakosok által lakott megyék az anyahontól elkülöníttetvén, ezekből egy külön szláv-kerület alakíttassák, s tisztán szláv nemzeti autonomia létesíttessék, hogy az ezen megyék területén létező, s még ezután felállítandó iskolákban kizárólag a szláv-nyelv alkalmaztassék, s hogy egy feljebbviteli külön törvényszék állíttassák, melyben a tárgyalási nyelv, kizárólag a szlávnyelv legyen s a t. — Ünnepélyesen kijelentvén, az 1000 számot meghaladó tisztán szlávajkú híveinek megbízásából és nevében, mikép hívei igenis ragaszkodnak a nyelvhez, — melyet anyáiktól tanulának, — s annak élvezése tekintetéből megadatni kívánják a törvényhozás által mindazt, mi a nemzet területi épsége s törvényes önállása sérelme nélkül igazságosan és méltányosan igényelhető ; azokat azonban, a mik a thurócz-sz.-mártoni csoportosulatban a magyarhoni szlávajkú polgárok nevének bitorlásával mondattak, — a haza integritása elleni, tisztán az ott jelenvoltak senkit nem kötelező — és semmitérö vétkes merényletének, — legjobb esetben idétlen ábrándjának tartják, és bizton remélhetni hivén , — mikép az egyházmegyének minden szlávajkú egyháza, egyházával s lelkésze ö vele a Thurócz-Sz.-Mártonban történtekre nézve egy értelemben van; Feliratot indítványoz az országgyűléshez, — melyben ezen a hazafiúság szempontjából annyiszor gyanúsított, sőt vádlott egyházmegye szlávajkú népének a thurócz-sz.mártoni csoportulat megállapodásai elleni ünnepélyes tiltakozása s honpolgári érzelmei szinezetleniíl fejeztessenek ki. — Indítványozó lelkész úr hazafiúi érzelmektől magasúlt előadását a közgyűlés általános lelkesedéssel, s amennyiben ez épen a lelkészi kar részéről tétetett őszinte örömmel és méltánylással fogadván, az országgyüléséhezi föliratot egyhangúlag elhatározta , amint következik: Mélyen tisztelt képviselőház! A hír és sajtó, elmodák a hazának — a f. évi sz. Iván hó 6-ik és 7-ik napjain a Thurócz-Sz.-Mártonban történteket. — Csak e kútfőből birunk mi is azoknak tudomásával. Egyházmegyénket 31 egyházban 25,000 igen kevés kivétellel tisztán szlávajkú honpolgár képezi. Köztudomású: mikép sebeink alig birható fájdalma, melyeket 12 éven át az önkény vaskeze vágott rajtunk, — napjainkban újabbal, mindnyájánál égetőbbel önvéreinktöl lön tetézve : az elszakadás-, külön nemzetalakítás-, szóval a hazafiútlanság gyanúja-, sőt vádjával. — S miért ? Mert a nyelv, melyen anyáink gondolatainknak életet adni tanítának ;

— szláv. A közelmúltnak szenvedései s válságossága előidézte önfentartási — lehet, hogy tévesztett, de ártatlan célú mozzanatai a szlávajkú protestánsságnak — félreértetének. A gyanúsítás- és vádnak nem vala, és nincs alapja! És ezt bebizonyítandó, tartotta egyházmegyénk mulaszthatlan honpolgári kötelességének a Thurócz-Sz.-Már-