Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

rinttal évenként: és ez is hajdan csak váltóban , darab idő óta pedig o. é. forintban. — De hát valljon elég-e csak a mon? dott hivatalnokokat díjazni ? és a mi azoknak adatik, illő jutalma-e az az ö fáradságuknak ? megfér-e ez a szűkmarkúság egyházmegyénk rangjával, mely a 13 egyházmegye közt népességre nézve 2-ik ? — Kétlem, hogy találkoznék, a ki álta lne látná, hogy ez bizony egy kicsit sem nem illő, sem nem méltányos. Én tehát követvén az egyházkerület példáját, óhajtanám ezt is rendeztetni az egyházmegye által, még pedig ily módon : 1) Esperesi fizetés 120 forint. 2) Főjegyzői fizetés 60 forint. 3) Ülnöknek 4-nek 10 forint — 40 forint. 4) Egyházmegyei pénztárnok 40 forint. 5) Az esperesnek közgyűlésre Debrecenbe való menetele Karcagról minden bemeneteit és kijövetelt legalább 8 forintra tevén és legalább 4-szeri bemenetelt számítva 32 forint. 6) Debrecenbe menő egyházmegyei papi képviselőknek, minthogy ezeknek napidijt az egyházkerület nem ad, minden egyszeri bemenet és kijövetért legalább 16 forint és igy legalább 4-szerént 64 forint. Ezenkívül még 7) Papiros stb. 10 ft. Összeg 336 ft. Lenne e szerint az egyházmegye rendes kiadása 366 ft. Most már az a kérdés, honnan kerüljön ki ezen összeg? Eddig a tractus szükségeinek fedezésére évenként a 4 ugymondott poenitentiális vasárnapon, u. m. a böjtit és piinköstit kivévén, a többieken templomi hirdetésből begyült summa, vagy alamizsna szolgált. Ez a rovatos tábla szerintamult évben 25 forint 49 krra ment és igy annyira sem, hogy abból a közhivatalnokoknak eddigi csekély fizetése is kitelt, nemhogy még egyébre is jutott volna. Pedig, jegyezzük meg jól a 4 poenitentiális vasárnapon, már akár azért, hogy akkor többen jelennek meg, akár, — a mit inkább hiszek, valami vallásos homályos ösztönből többet adnak a hivek, mint a többi rendes vasárnapokon. Mitévő legyünk hát, hogy a kivánt 366 forint bekerüljön. Szerintem vagy a hivek adakozásbeli buzgóságát kellene jobban felgerjeszteni, vagy pedig valami mesterséges fogással kellene őket a bővebb adakozásra kényszeríteni, vagy végre, mint a superintendentia cselekedett, itt is az egyenes lélekszerinti megadóztatást kellene igénybe venni. Az első, ugy hiszem, eddig sem mult lelkésztársaimon. De híjába! Az idők gonoszok. Az adakozásbeli buzgalom nagyon meghűlt. Lehetne talán azt is tenni, hogy mint még gyermekkoromban Losoncon láttam, az egyházfiak predikátio alatt egy hosszú pálca végére csinált s alul csengetyüvel ellátott perzselylyel elindultak (ez az igazi persely, Börsel, kis erszény, nem pedig a mi kis ládácskánk, melyeket a templomajtóba kirakunk) és azt megrázván, minden hallgató eleibe oda nyújtották: mi is e divatot behoznók. Igy hiszem, hogy jóval több jönne be : de nekem e mód sem igen tetszik, részszerint azért, mert némi kicsikarás szinét viseli magán, és mig a nem-adókat vagy keveset adókat könnyen megszégyenitené addig a gazdagoknak és hiúknak képmutatásra nyújtana alkalmat. Nem marad hát itt más mód hátra, mint a melyet az egyházkerület is elővett, i. t. a lélek szám szerinti egyenes kivetés. Ennélfogva, ha minden lélekre V5

kr. vettetik, vagyis ha a superintendentia által kivetett 3

/5

egy krra emeltetik abból a 980 forintból mind az a gentialis 582 forint, mind a tractualis 366 ft,ésigy összesen 948 forint szépen kitelik s még marad is 32 forint. Azonban fájdalommal kellett hallanom, hogy ezt sokan, — még a jobb érzelműek közű! is, mint a nép által elviselehetetlen terhet ugy képzelik. Ezeket én arra kérem, gondolják meg, hogy minden nyomás és terheltetés mellett is nem nagyobb-e most a fényűzés, mint volt hajdan? Nem többen isznak-e kávét és néni többen járnak-e drága divatos ruhában, mint azelőtt, még pedig nem csak a gazadagok, hanem a szegények között is ? Vagy talán épen azért nem telik vallásos célokra? — No ! már igy nem szólok! Azt is kérdem még: Kiket lsajnálnak ők a szegényeket-e, kik két kézi inunkájokkal keresik kenyeröket, vagy a gazdagokat? Ugyan mondják meg: nem fizetnek-e ők ennek a szegénynek, tartáson kivül 50 krt egy napi munkájáért, ha ugyan megnyerhetik azt munkára ? Hát ebből az 50 krból egy 3 gyermekkel biró családos napszámosnak is 5 krt az egyházkerületi és megyei közszükségekre elszakasztani oly rettenetes teher? Mondják meg még azt is, vájjon kapnak-e, mikor szükségök van rá cselédet, szolgálót, napszámost azon annyira kiméit és sajnált szegények közül ? és ha kapnak is, nem tulcsigázott áron kapnak-e ? Vagy talán magokat, vagy a gazdagokat sajnálják? Ugy de ez nem a vagyonhoz levén mérve, azokra sem lehet nyomasztó. Félre tehát mind az idétlen, vagy farizeusi sajnálkozással, mind a sivár, szükkeblüséggel! Qui vult finein, debet velle média ! Ha rendezett egyháztársaságban akarunk élni: akarnunk kell annak költségeit is viselni! És ha nem tudunk vagy nem akarunk oly summákat összesíteni az önkénytes adakozás által, mint a quackerek vagy a skót presbyteriánusok : tehát ne irtózzunk az önmegadóztatástól! — Végre tekintsék meg hitfeleim a hazánkban levő ágostai testvéreinket is, vájjon 1 krnál nern sokkal nagyobb egyházi adót rónak-e ők magokra, hogy az efféle közszükségleteket fedezzék. Hát a mit ők megbírnak : mi abba belehalnánk ? Azon esetre már, ha ezen 1 kros indítványom elfogadtatnék : bátor vagyok az egyházmegyénkbeli lelkek számának is uj pontosabb összeiratását ajánlani; mert én ugy veszem észre, hogy e részben némely hiányok mutatkoznak. Nevezetesen, semmiképen nem fér fejembe az, hogy midőn a közelebb lefolyt 24 év alatt egyházmegyénk egyházainak nagyobb részében a lelkek száma tetemesen, t. i. minden 1000 lélek után 100-al, sőt többel is szaporodott: ugyanazon idő alatt és hasonló körülmények között lévő néhány egyházakban nemcsak nem szaporodott, de még fogyott volna. Igy például a kunhegyesi egyház mondott 24 év alatt szaporodott 800 lélekkel: az épen oly nagy madarasi egyház pedig fogyott 126-al — A karcagi egyház fogyott 690 lélekkel, Nagy-Rév 141-el, Szent-Imre 203-al, Szőllős 104-el. — Én tehát azt óhajtanám, hogy a lelkészektől kívántatnék be a közelebbi 24 évek alatt \