Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

mek van. Midőn ezen mindenünnen összetarlózott csemeték legközelebb vizsgálatot adtak, szerettem volna ez érzékeny jelenet látására meghivni önöket, mint az enyém, az önök szíve is hadd sirt volna örömében a missionak egy fél év alatt, hacsak ennyi eredményén is. A két egyház és iskola teljes rendben tartásásával — ott nem létem alatt t. i. julius elejéig, tehát a legközelebbi időkig tisztában nem lehetek, szóval nem volt minden ugy, a mint szerettem és kellett volna. Pitesten nem hitfelekezetünkbeli tanitó volt, s igy sem egyházi szolgálatot nem tehetett, sem a gyermekeket protestáns szellemben nem vezetheté. Ploesten szintén nem volt kiben teljes bizodalmat helyeztetni, mert a szerencsétlen természetű tanitó, ki csakugyan visszaesett elöbbeni szokásaiba; ha neki áradt, mindent összezavart s mint a zavaros folyam, mindent beiszapolt. Isten megsegített, hogy most már máskép vannak a dolgok. A pitesti tanitó mint vallásunkkal megismerkedett s annak nemcsak hivése, de terjesztésében is reményre jogositó református, tehát hitsorsosunk, Ploesten van. Pitestről pedig Erdélyből ottlétem alkalmával egy theologiát is végzett nős tanitót is hivtam, ki már bejött s el is foglalta helyét, kit később, ha látom, hogy megbízhatok benne, egyszersmind segédlelkészül is fogok alkalmazni. A ploesti tanítóval is — még részletesebben, mint eddig tevém — megtanítván öt a téli napokban majd minden szükséges theologiai ismeretre, ha Isten segit és megáld, vele szintén azt teendem. Egyébiránt anyagilag is tisztességesen kellett őket biztositanom. A pitestinek 5, a ploestinak 4 arany és élelmezés jár havonként s hálát adok Istennek igy is, ha mindkettőben folytonos buzgólkodó segítő, társakat birhatandok. Mennyi gondba kerül nekem ez és az, mit nem lehetne, nem is szükség elősorolnom. Csak a némi sikert, de a verítéket ne lássa és ne tudja más. — Magyarországról pár hóval előbb vettem volt egy jő szándékú fiatal tanitó igérkezését Oláhországba tanítóul; de oláhul nem tudván, vele célt nem érhettem volna; mert itt oly becsben áll a nemzeti nyelv, hogy nem lehet nyilvános iskola, melyben az is nem taníttatik. Nálunk kevéssel ezelőtt még a nemzeti iskolákból is majdnem számiizeték a nemzeti nyelv. Mily különbség! Mostani tanítóim három nyelven: magyarul, oláhul, németül tanítanak. A magyar a fő, de német prot. szegény gyermekek is lévén, a német nyelv ezért, az oláh pedig, már elébb emiitett ok miatt még azért is szükséges, mert vannak eloláhosodott magyar születésű gyermekek, kiket az oláh nyelv által kell ismét magyarrá tenni, s máskép nem lehet. A Prot. Lap 27-dik számában jól esett olvasnom ön tapintatos és helyénvaló jegyzését, melyben pár szóval a hazai ágost. hitv. testvérek figyelmébe is ajánltatik a missio ügye. Én az ottaninál nem csekélyebb okot hozhatok fel a kérés méltányosságára. Nem is említve, hogy mindenütt, hol járok, ép oly ügyelettel vagyok ágostai testvéreink elliagyatottaira, mint azokra, a kikért jöttem: hol nekik imaházuk nincs, a mienkbe gyűjtöm őket; gyermekeik iskoláinkban ép oly lelkiismeretes gonddal taníttatnak, mint a mieink, s ha árvák, vagy csak szegények, minden dij nélkül még könyvet, s ha kell, ruházatot is kapván. Keresztyéni dolog ez uraim, s más által ezt nem tudván, ha én önöket erről egész tisztelettel tudósítom, épen ne vegyék dicsekedésnek. A római katholikusok árváival szintén igy teszek ; mert bármily kereszteket, ceremóniákat és külsőségeket nem szerető puritán pap vagyok: a protestáns keresztyéniséggel az egész keresztyénségnek kívánok szolgálatot tenni , minden vallásfelekezetei tekintet nélkül minden megtalált árvát, elhagyatottat Isten országa felé vezérelvén. Ha azért a magyarországi ág. hitv. főt. superintendentiák s egyes buzgólkodni szeretők valami kegyes adománynyal járulnának a missio ügye anyagi támogatásához, s legközelebb a pitesti templom felépithetéséhez, mely szintén ugy fogadandja be az ágostai testvérek elhagyatottait, mint a mienket, s katedrájából, ha Isten engem éltet, épen ugy nyerik az evangyéliomi világosságot, ha ehhez valamivel járulnának, s midőn mi testvérek vagyunk, segítenének: nagy köszönetet mondanék testvéri szolgálat fejében a testvéri jótéteményért! Folyó hó elejétől Ploesten levén, innen irtam Magyarországra a négy főt. superintendentiák főtiszt, superintendenseihez, kérvén a még talán be nem küldött kegyes adományok beküldését; kérvén egyszersmind, kegyeskedjenek előterjeszteni és eszközölni, hogy a missio ügye mindaddig, mig más alapot szerezhetünk, évenként gyámolittassék a főt. superintendentiák s egyes nagylelkű buzgólkodók részéről, kik között vajha több nagy adakozó nagy nevével is találkozhatnánk! Magyarország főurai, protestáns nagyjaink! kiket a sárospataki jog-tanszék megalapításánál oly lelki örömmel Iátok seregelni: kik még nem juttattak talán semmit is e nemzeti és protestáns szempontból kicsinek látszó, de nagyérdekü s a jövendőben nagy hasznu célra : ne bántsa önöket, ha a szegények és árvák prédikátora az evangyéliom és nemzetiség szegényeiért nem ezreket, nem is százakat, de kevesebb adományt kér ; s kér azért, mert kérnie kell; kér azért, mert midőn e célra a kevesbbé jobb módúak is megjelentek jótéteményeikkel, nem hiheti, hogy a nagyok, kiknek sokat adott Isten, ne jelennének meg a könyöriilet és irgalmasság áldozataival. Még egy felelettel tartozom. Ön figyelmeztetett, hogy talán sokba is kezdtem. Igaza van. Egyszerre helyet venni, máshol templomot építtetni, a mellett az iskolákat folytonos rendben tartani, mely szinte költség, Ploesten házat fizetni; nem kis dolog; s megvallva az igazat, én arról sem gondoskodtam, hogy ha majd jŐ a tél, — melyre már a gondos ember takarit éhség és hideg ellen, mint tartsam fel magam. De hiszem, hogy gondomat viseli az Isten, s ha ezen hitem folytonosan nem gyarapszik, eddig már nem tudom hová kellett volna lennem. Ha a hideg észre hallgatok, soha meg nem kezdem a missiót, s most talán semmi sincs. Ha betű szerint megtartom, a mit az evangyéliom Lukácsnál mond: „Ki építeni akar, elébb üljön le s szápénzét," akkor megőszülök addig, mig építéshez