Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

szép egyetértéssel az érdemekben szinle osztakozó, lankadatlan szorgalmú, erélyes iskolatanitó Somogyi Sámuel ur is, ki mintegy kiegészítő része a magasztos célnak, szent törekvésnek: a hangjegyek (kóták) fogalmazásában, a hangok dispositiójában elválhatlan úttörő, buzgó segédtárs ! . . . Az énektanulás mellett gyakoroltatnak hasznos könyvek értelmezése, — a Vasárnapi Újság és Hírmondó népies lap olvasásában, erkölcsöt nemesítő, szívetképzö elbeszélések — s hol kell, magyarázatokban is. Igy telik a a bagosi ifjúság között a két jeles belső hivatalnok működése mellett, az ártékony mulatásu estvélyezések helyett, a téli unalmas óra. Oh vajha más helységekben is követnék e szép példát, és akadnának ily erős akaratú lelkes vezetők! A sz.-bagosi nép templomgyakorló, buzgón siet örege, ifja, nagyja, kicsinyje, mind reggel s estve, az Isten hajlékába, hogy ottan a szívélyes éneklés mellett buzgó imát rebeghessen a menny s föld urához és hallhassa kedves lelkipásztorának kenetteljes erkölcsi szónoklatát, — nyári köznapokon is a jobb rész, kora reggel a templomban megjelenve, ballag ki istenesen mezei munkájára. Vándor! ha Sz.-Bagoson mégysz keresztül, ne mulasd elmenni az Istennek házába, ott, ha csak az érzékenységnek egy kis szikrája van kebledben, szent érzületté fogsz átolvadni az orgona hangjával párosult őszhangzatos ének magasztos hallására; ha szenvedésekkel s nyomorral küzdesz, uj vigasz balzsamát kapod szívedre, mely erőt ad Istenben, a legjobb gondviselő atyában, a szent hit ereje által mint örömben ugy bánatban is bízni, remélni! ..... Elragadó hallani, midőn a sz.-bagosi közrendű, mindkét nemen levő ifjak, mezei munkás kezökben kótát tartva, a hires angol hangszerkesztő Hándel nagy müvét, ama fontos variatióju Istenhez mennybe ragadó éneket:,,Hozzád óh véghetetlen, járulunk reménynyel! Ki az ég kárpitján országolsz dicső fénynyel! stb". . . . oly pontosan s öszhangzólag képesek énekelni, mi bármely fötanodai tanuló-testületnek méltó díszére válhatna! Már több ünnepélyes gyűlésen, templomszentelésen, Sz.-Somlyón is a Széchenyi-gyászünnepélykor stb. dicséretet aratott ezen mintegy 40 számú egyénekből álló énektársulat az ottan megjelent főranguak előtt is, a midőn a szent hajlékban többek közt a szózatot is a szív mélyéből hangoztatták. A szép ének valójában Istenhez emeli a lelket, vigasztalja a csüggedöt, s az erkölcsi szelidülésre is ennek tanítása, mint a sz.-bagosi szép példa is tanúsítja, a köznépnél nagy hatálylyal bir. Áll az is mindig, hogy „qui devote canit, bis orat." Van emez énektársulatnak szíves adakozások utján egy kis pénztökéje is, melyből a szükségelt költségek, gyertyavétel, ujságjáralás, könyvek stb. födöztetnek. A jó öreg lelkész ur annak idejében egy kis szívderítő mulatságról sem feledkezik meg, tudván, hogy olykor egy kis üdítő szórakozás is jól esik az ifjaknak, kedvesen hat az emberi kedélyre! Tavaszon, piros Pünköst utónapján, a szöllöhegy koszorúzta zöld lombok alatt, az úgynevezett Sión hegyén (mely a jó tiszteletes ur birtoka) majálist tartanak, hol ártatlan lakoma, vidám zene, fürge tánc, magyar dallamok fűszerezik a muló életet! . . . Ugy a farsangon is egy jó lakomával párult táncestély szokta emlékessé varázsolni a téli időszakot, mely mulatságokon az itteni szép egyetértésben s egymással példás baráti viszonyban karöltve álló intelligens osztályúak is megjelennek ; a hü atya pedig áldozatokat nyújt, nem sajnálja kenyerét, borát, pecsenyéjét s egyéb szükségleteket is, csakhogy minden jó renden álljon s mindenki megelégíttessék. Kiterjed az ő jótékonysága minden rendüekre, helybeli és vidékiekre is, ö nála a szegény, a beteg, a jövevény táplálékot kap bármely időben ; — ö, ha a tanítója nőtlen, ingyen kosztozza, s mivel csak lehet, segéli, a jó ta nács sem marad el. Elvégre még azzal zárom be szerény soraimat, hogy adjon a kegyelemnek Istene a két testvér hazában a sz.bagosihoz hasonló sok jeles lelkipásztorokat, kik által a ker. anyaszentegyház fönállása, a nép erkölcsi jólléte előmozdillassék s gyarapodjon mind az időknek végéig írtam Körösvölgyön, 1861-dik évi juliusban. Bády K. József 'f isk.-tanitó. KÜLFÖLD. MISSIOI LEVELEK Dr. BALLAGI MÓRHOZ. XIII. Egymást érik missiói leveleim; ne sokalják önök, ha talán fárasztom becses figyelmöket. Az általam képviselt s a magyar ref. anyaszentegyház részéről oly lelkesen pártfogolt ügy s a proteslantismus előhaladó szent érdeke kívánja ezt; ha tudósításaim különben kevés figyelmet érdemelnének is. Én folytonos harcban vagyok az evangyéliom fegyverével, türelmével és bátorságával; munkálkodásomnak nem lehet megállapodása ; csaknem rohanó sebes folyam kell ez, hogy legyen, sem tövisek, sem kövek, sem gátak által fel nem tartóztatható. Bágyadt szolgálat nem arat sükert. Itt a lélek minden szikráit szét kell szórni, hogy megtartassék, a mi elveszendő vala. S remélem, Isten segit, hogy meg fog tartatni. — Lesz lesz süker majd, bizonyosan lesz, még most csak gyenge tavasz van, annak is sziklákon kellett áttörnie életerejét, s kiküzdve tört át, midőn életre jött, itt is küzdeni kell lassú, de folytonos szélvészekkel. Mult levelem a pitesti templom alapja letételének leírásával végződött; s mig ugy is elég tárgyam volt, szándékosan feledtem ki az iskolákról való részletes tudósítást. Ezen iskolák Pitesten és Ploesten vannak, hol ez év kora tavaszán tétetett le az egyházi élet alapja ama benső szegletkövön, a Jézus Krisztuson. Mindkét helyen immár egészen rendezett iskola van mindenféle szegényekből, elhagyatottakból, egy-egy ref. magyar iskola, de mely vallásfelekezeti különbség nélkül minden elhagyatott árvát, hogy Istennek s a keresztyénségnek felnövelje, ápoló karjai közé fogad. Pitesten 30, Ploesten 41 ily elhagyatott gyer-