Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

talan állitások, adatok fordulnának is elö helylyel-közzel sorai között, nem volna megbocsáthatlan bűn, mert hiszen ha „tévedni emberi dolog," még inkább dolga a magyar, kivált egyházi történésznek, mint a ki előtt még a tér mivéletlen, s a használható kincsek nagy részét százados por fedi, és ha a biráló használná is szigorát a történelmi miven, de a fiatal történész iránt kimélö lenne. Örültem én is, s ily gondolatok futák át kebelemet, midőn a nevezett müvet kezembe vevém, szomorkodtam és sajnálkoztam, midőn letevém, szomorkodám, mert valamint az egyes emberek között legtöbb baj s szerencsétlenség okozói nem az egészen együgyüek, hanem a tudni látszó, magokat okosoknak gondoló semidoctusok: igy a nemzeteknek is egyházunk s nemzetünkkeli teljes ismeretlensége kisebb calamitás, mint azoknak fonák ismeretsége; sajnálkozásomat pedig felébreszté szerzőnek vaksága s fiatal Írónál ily mértékben ritkán tapasztalható rosz akarata. Szerző főművét , t. i. a magyar evang. lutheri egyház történelmét (430. lap) elosztja hat időszakra, u. m. az 1-sö tart: a reformatio keletkeztétöl a reformált (vagy kálvini) egyház keletkeztéig Magyarországon 1517 —1564-ig; a 2-ik : Miksától I. Lipótig 1564—1657,; a 3-ik: I Lipóttól II-dik Lipótig 1657—1790.; a 4-dik: II-dik Lipóttól Haynau tábornokig 1790—1850.: az 5-dik: Haynautól az 1859. september 1-ji pátens megjelenéséig 1850 —1859.; a 6-ik: 1859. sept. l-jétől a mainapig, azaz, 1861. húsvétig. Én e munkát két részre osztom, az egyik rész tart 1517—1800., a másik 1800-tól a mainapig. Az első részt jellemzi szerző történelmi alaptalansága, s a más vallásfelekezetek gyülölésével összekapcsolt tulszigoru lutheri felekezetiessége; — a második részt áthatja szerző „magyarfalóismusa s Thunismusának, vagyis a magyar nemzetiség iránti szenvedélyes gyűlölet, s a sept. 1-ji pátens iránti végetlen tisztelet szelleme. E felosztás s jellemzés igazolása, s igy egyszersmind a mü részletesb ismertetése, némely itt felmerülő hamis állitások megcáfolása végett kénytelen vagyok kissé bővebben szólani, habár távolról sem célom a könyv minden ferdeségét helyreigazitni akarni. Minden történetírótól követeljük azt, hogy a korábbi irók hibás állításait, nézeteit a történelmi kútfők tanulmányozása folytán javítgassa és a tudományt valamivel tovább fejlessze, bővítse : Borbis urnái ez nem történik, hanem összeolvasgat—mint látszik—nem kevés történelmi müvet, különösen Ribinyit, Kleint, Merle d'Aubigné által kiadottat, Kuzmányit stb., és ezeknek azon részeiből, melyek a lutheri egyház előnyére, ennek az ismert szellemű Németország, s a bécsi kormány előtti kedvező szinben feltüntetésére, s a sept 1-ji pátens utegyengethetésére szolgálnak, egy kivonatot készit, áthozván abban hiven azon hibákat is, melyek a korábbi szerzők müveiben részint az ö korukban még ismeretlen adatok hiánya s az akkori világnézetek miatt, részint azoknak tán szándékos ferdítéseik folytán becsúsztak. Igy lesz, hogy szerző szerint Magyarországon a reformatio négy első tizedében csak a szigorú lutherismus virágzott, 1550 felé már lesznek kryptocalvinisták s kryptozvingliánnok (sok lelkész vala már ez időben t. i. 1554. körül Déváin kivül, mondja Borbis, főként a magyarok között, kik külsőleg ugyan, hogy kenyerüket el ne veszítsék, a lutheri tanokat vallották, de alattomban annál több zvinglo-calvinisticus elemet szívtak be, és gyülekezeteikben Luther értelme szerinti tanitás szine alatt azon elemieket terjesztek 19. lap), kik az óvári zsinatban (1554.), hol Tordai Demeter első evangel. (?) superintendenssé választatott, — már kezdenek nyíltan előlépni, — a debreceni összejövetelben 1557-ben Melius a zvinglo-calvini tanok követői elé terjeszti aláírás végett a Torgauban 1556-ban megjelent helvéthitvallást, a csengeri zsinatban 1557 — 58 egy reformált hitvallás készítésének gondolatával foglalkoznak (lásd 20—21. lap) mig nem a tarcali (1563.) zsinatban „das schweizerische Element unter der magyarén zum völlingen Durchbruch kommt." Hogy a németek s szlávok hívek maradtak a lutherismushoz tulajdonítja Borbis a közöttük elterjedve levő Hussismusnak , hogy pedig a magyarok Schweizhoz csatlakoztak a köztük messze elágazott Manichheismussal párosult Albigensismusnak (29. lap). Néhány lapon ennyi badar beszéd, badar felfogás, a nyilt keblű magyar reformátusoknak ilyen szinbeni feltüntetést, a zsinatok éveinek felcserélése (Csengerben volt 1570 Debrecenben 1567.) tárgyalásinak elferdítése, vagy nem ismerése ! — Ily ismeretlenséget árul el szerző a 82-dik lapon, hol azt mondja: „a szlávoknál nem találunk, mint a magyaroknál politikai zavargásokat, sem az összeesküvésben (Vesselényi-féle) Tököli-féle felkelésekbeni résztvevőst, kivévén a miavait stb., hát midőn Pikai Gáspár alatt 1671—73 két izben fellázadtak, s midőn 24 evangelicus falusi tót bíró húzatott a császári parancsnok által karóba (1. Szalai V. köt.); továbbá a 88-ik lapon, hol II. Rákóczy Ferencet ugy rajzolja, mint a protestánsok egyik legdühösebb ellenségét (volt ám a jezsuitáké), ki az ónodi gyűlésen, melyen a kathol. rendeken kivül egykét elégületlen protestáns is volt (talán több is?) hajlandó lett volna magát I. József alá vetni, de az összeesküvés fejei semmiféle királyt nem akartak; — 89-dik lapon, hol az 1708-ban tartott pozsonyi országgyűlésről azt állítja, hogy abban a Rákóczyánerek közül nem jelent meg egy sem, s a magyar rendek is — kivéve a protestáns nemességet s az evangyélicus városok küldötteit — igen gyéren valának képviselve, s hogy ezen gyűlés határzatai által a két protest. egyház állása tetemesen javult; e néhány sorban három állítás van mi nem való, először nem igaz, hogy a Rákóczyánerek nem magyarok lettek volna, másodszor, hogy protestánsok kivált reformátusok a pozsonyi gyűlésen nagyobb számmal lettek volna, s harmadszor az országgyűlés semmi kedvező határozatot részünkre nem hozott, mert mielőtt hozott volna, a dögvész szétkergette, hanemcsak I. Józsefnek volt egy kedvező leirata az országgyűléshez, ha ugyan szerző, mint patentalista ezt nem akarja , már 1708-ban egyenlővé tenni az országgyűlési törvénynyel; — a 98-dik lapon, hol