Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

3-ik Károly második resolutioja szerint mindegyik protest. felekezet kell, hogy négy superintendenssel birjon, — ez persze megint egy könnyitö pont volna a septemberi pátenshez, azonban Károly azt sohasem rendeli, hogy négy legyen, hanem hogy szervezzék magukat s akaratukat vele közöljék. — Szinte igen hibás véleménye van az 1790—1-ik országgyűlés felöl, melyen—szerző szerint—a király egy prot. s kath. tagokból álló bizottmányt neveztetett ki vallásügyi törvényjavaslat készítés végett (129. lap), — ez a Magyarországgyülések természetével s történetével nem volna összeegyeztethető; de még hibásabb azon nézete (141 1.), miszerint a bécsi s linci békekötések azért valának rövid ideig érvényben, mert inkább politikai, mint egyházi törekvések szüleményi valának, ellenben az 1790 — 1-ik 26-ik cikk azért nézhető egyházunk magna Chartája s Palladiumának, mert ez nyugodt megfontolás után egy nemes s bölcs királytól önkénytesen adatolt. Önkénytesen (ex gratia et clementia) adott ám I-sö Lipót 1681., 1687-ben, továbbá 3-ik Károly s Mária Therézia, s hogy mi köszönet volt bennök, ismeri s inegirja szerző is, de az 1790 — 1—ki törvénycikket királyi önkénytes ajándéknak vagy adománynak nem tekinthetni, s nem is azért nézték ezt a protestánsok Palladiumnak, mert önkényt adatott, hanem mert a bécsi s linci békéken alapul. Elég legyen ennyi bebizonyítására annak, miszerint szerzőnek történelembeni alapossága korántsem oly nagy, mint más — kivált a testvér reformált-egyház iránti ellenszenve. Mellesleg megjegyzendőnek vélem, hogy én a saját confessiohozi ragaszkodást,s a valódi vallásosságot igen összeegyezhetönek, sőt bizonyos tekintetben egymástól elválaszthatlannak hiszem, valamint én hitvallásomat, felekezetemet jobban szeretem, többre becsülöm, érdekeit inkább lelkemen hordom, mint a többieket, ugy mástól sem veszem ezt rosz néven, sőt becsülöm benne, csak lelkikevély s elbízott, más felekezetet megvető, gyűlölő s igazság elferdítő — kivált a történelem mezején — ne legyen. És ha most már kérdi az olvasó a sok hiba mellett, mi jó van az eddig tárgyalt részben ? s mi ujat tanulhatni belőle ? Szerintem jó benne az, mit a korábbiakból jót s igazat átvett. Olvassa el Ribinyit, Merle d' Aubignét, s tudni fogja azt, mit Rorbisból tudhat, én legalább nem találtam benne semmi ujat, mint a felosztást, de a melynél helytelenebb — a 3-dik periódust kivéve — alig képzelhető. Most menjünk át a másik részre, vagy az 1800, szorosban 1791-től a mai napig történt események leírására, melyben talál a kegyes olvasó eddig még soha nem hallott, s képzelt dolgokat; látni fogja az áldozatokat, melyek az Antimagyarismus s Thunismus kétfejű sárkányának oltárára halommal hordatnak, ide vezettetnek tömjénezni az evangel. Wochenblatt, protest. Jahrbücher, Dr. Hurbán „Unió" s több ily müveknek számtalan szenvedély nemzette idétlen szülöttei, ide vonszoltatnak az erőszakkal megszeplősített történeti igazságok, a nyakaszegett, csonkított s eltorzított tényállások, — szóval a német nemzet s doctorainak jámborsága s hivékenysége — kik pedig mint tudjuk e mi terra incognitánkról sok tücsköt bogarat beszednek — a legnagyobb próbára kitétetik. De beszéljenek a tények. A bécsi kormány 1792 óta mondja Borbis a legjobb szándékkal volt a magyar protestánsok iránt, de a helytartóság, megyék, clerus által s a törvény s király ellenére számtalan sérelemmel jogtalansággal illettettünk ; — a protest. világiak s egyháziak közt éles súrlódások fejlődvén ki a valllásosság, egyháziasság, rend s erkölcsiség igen alásülyedt, ugy hogy ezen s a fentebbi ok miatt számos elvbaráta volt Berzeviczinek az evangel. tiszai kerület nemes iuspectorának, ki a protest. egyházat csak egy Bécsben felállítandó, protest, s cathol. világiakból álló s a protest. egyházi ügyeket a magyar Clerustól s Dicasteriumoktól teljesen függetlenül kezelő s igazgató királyi comissiok által reményiette felvirágoztathatni (1. 195. lap). — Felébred 1825-ben a magyar nemzetségi szellem, s most minden vallás és egyház, a protestáns nemesség, papok egy része, iskolák, tanárok, ennek szolgálatába szegődnek, arte et Marté mindent magyarizálni akarnak. Gr. Zay Gencral-Inspector 1840-ben megkezdi a protest. unió létrehozását, melynek Magyarországon egyedüli célja az evangel. szlávok s németek megmagyarositása (209), — 1842-ben a pesti evangel. Conventen Kossuth, Benyoszky s a sok pesti juratus letorkolták a buzgóbb lelkészeket s számtalan jogtalanságot követtek el a szlávokon (209 folyt.) — az iskolák mind meg annyi magyar propagandák, — a lelkész s tanitó alkalmazásnál nem nézik a hitet, vallásosságot s képességet, csak azt, hogy magyar-e ? Ezekhez hozzágondolva a sok rendetlenséget p. o. a legújabb időkig az evangélikusoknál csak a nagyobb városokban volt presbyterium, ennek tagjait — három egyház kivételével a helyi gondnok nevezte ki (184 1.), — a tul a tiszai reform, tractusokban a papmarasztás egész 1859-ig divatozott s 3 év múlva a lelkészt hivei ha csak nem kunyorált elcsapták (189 lap) stb. — hozzá gondolva iskoláink hiányait: lesz vallástalanság, egyháziatlanság, erkölcstelenség, tudatlanság oly mértékben, minőt még a világ nem látott; a papok, tanítók, nem képesek a gyülekezetek hitét ébreszteni, növelni, miután magok is hitetlenek, — a fő- s alsó nemesség rosz példája eltántorítja a hivő népet is, — templomba nem járnak, a crucifixet egy lelkész kíméletlenül behajtja a sekrestyébe, — egy nemes vonakodik adakozni egy temetőben felállítandó keresztre, — egy másik nemes szemébe mondja a papnak, hogy ő a sz. háromságot nem hiszi (237—38 1.) és történnek ezer ilyen dolgok, de hiszen nem is lehet másként, miután nálunk az egyház „war zum Mittelpunkt magyaris-politisch-nationaler Bestrebungen geworden" (240 1.) — Jött az 1848-ki év, melyben a magyarországi szlávok, erdélyi szászok az uralkodó házhozi hüségökért a magyaroktól borzasztó üldöztetéseket szenvedtek, — majd a Haynau-féle ostromállapot; s ezek még nagyobb mértékben alá ásták az egyház vallásosságát, erkölcsiségét, abban a rendet, s nevelésügyet, mig végre a magas kormány hozzá kezdett egyházunk felemeléséhez kiadván (az 179°/i 26 art. 4. §. szerint öt megillető, de eddig csak nominális legfelsőbb felügyelési jogánál fogva) 1849-ben, foganatosít-