Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

Nézzük e pontokat egyenként: Ad 1) Hogy miért viselné az önálló seminárium azon színezetet magán, mintha nem tudná, váljon dressirozzon vagy neveljen-e, azt tudósitó ur elfelejtette megmondani. Vagy talán a gymnasiumoknak tulajdonit egyedül üdvezitö nevelési képességet! Lehetetlenség! Hisz mint bizottmányi tag, s igy mint szakértő férfiúnak tudnia kell, hogy például Németországban a nevelés ügye a legtöbb elemiiskolában sokkal jobb lábon áll, mint akármelyik Fridrich-Wilhelmstádti-féle gymnasiumban. — Vagy hol gondolnak kevesebbet az ész fejlesztésével, — hol vetik meg inkább a methodikát, mint a mely csak elemi szellemeknek, t. i. iskolamestereknek dukál, — hol examinálnak, hol doceálnak, hol tradálnak, hol papolnak többet s igy hol mozdítják elé legkevesbbé az önállóságot, a szellemi s testi erők harmonicus fejlését, hol uralkodik nagyobb ismeretlenség a modern nevelészet feladatával, mint épen e gymnasiumoknál ? Különben azt is tudnia kell t. tudósitó urnák, mint szakavatott férfiúnak, hogy jelenleg Németországban még a legparányibb államocskában is léteznek önálló képezdék. Honnan e tünemény, hogy még a gymnasiumokkal egybekapcsolt képezdéket is önállósítják s összeköttetésüket a gymnasiumokkal szélylyeltépik ? S különös az, hogy ott az irányadó tényezők igen jól tudják, váljon mi jobb: dressura-e vagy nevelés ? Igy pl. Wengemann ur Bonmann s Comp. egyetemben Raumer, Stahl, Hengstenberg urakkal kezet fogva halálig harcolnak a dressura mellett, mert csak ez által lehet kegyes embereket, hü jobbágyokat nevelni, mi ellen Diestenveg, Graefe, Lüben, Lange az egész inivelt világgal a nevelés, a fejlesztés mellett küzd. Vagy talán ezen tudatlansággal a két magyarhoni ev. tanitóképezdét akarta sújtani, vagy azokat, mikép azt az E. W. 14. számában tevé, elvtelenséggel vádolni ? Az ilyen vádakat egyszerűen visszautasítom, mert lehetetlenség, hogy oly férfiú, ki a tényállást, az irányadókat ismeri, ilyesmit állítani merhessen. Ad 2) Tudósitó szerint az ismeretes föld a gymnasium, az ismeretlen a képezde, melybe növendéket átplántálni nem tanácsos. Ugyan következtessünk egy keveset. Mivel a legismertebb föld az elemi iskola, a növendéket a gymnasiumba átültetni nem kell, vagy mivel a gymnasiasta csak a gymnasiumot ismeri, az egyetemet pedig nem, tehát ne menjen az egyetemre. Ugyan kérem, mondja meg, van-e ebben logika? vagy talán meg tudná mondani, hol van az a különös „átmenö-hid," mely az elemi iskolából a gymnasiumba s onnan az egyetembe visz.—Vagy talán valamennyi tanintézetnek nem kell-e ugy szervezve lennie, hogy annak egyik tagja a másikkal szoros kapcsolatban legyen, s hogy az elemi osztály, az algymnasium, az egész gymnasium stb. önálló egészet képezzenek, melyek egyike, vagy másika bevégzése után az ifjú az élet rögös pályájára léphet? — Bocsánat, ha ily okoskodást felfogni nem tudok. Ad 3) Tudósitó azt véli, hogy a negyedik gymnasiális osztályból kikerülő ifjú nem érett arra, hogy magának tanpályát válaszszon. — Nem akarom tagadni, hogy nem egy ifjú képtelen arra, de kérdem: segitve van-e ez által a bajon, ha a tanpálya választása hatodik osztályba helyeztetik, holott a tapasztalás bizonyitja, hogy sok ifjú még a 8-dik osztály bevégzése után is határozatlan, hogy mily pályára lépjen, minek ellenében sok 12 éves tanuló van, ki tökélyesen határozott e tekintetben. És ha még az életpályát tekintjük, mit látunk ott? A földmives gyermekét már 10 éves korában veszi ki az iskolából, ugy mint a szegényebb iparos is, gyermekét azon pályára adva, melyhez annak legnagyobb hajlama van. Nem cselekedhetnék-e ugy a negyedik osztálybeli gymnasiasta is szülei beleegyeztével ? Ez érvet szintén fel nem bírom fogni. Ad 4) Azt mondhatnám: Venio nunc ad fortissimum argumentum, mert a jelenben, bárcsak papiroson létező szabadság, testvériség, egyenlőség korában az, ki a kastok eltörlesztését hirdeti, legalább részben számolhat pártolásra. Sajnos azonban, hogy itt a kastok eltörlésének értelme nincs, hacsak azt nem akarja a tudósitó állítani,1

hogy a doctorok, theologusok stb. mind meg annyi kastot képeznek, kik egymás mellett meg nem férhetnek, s egymás ellen küzdenek. Azt pedig tudom h. t. ur nem akarta mondani. Hátra volna* még, hogy a hetenkénti tiz órai seminariumi toldalék-tanitásról szóljak, melyekben tizenegy tantárgy „adatnék elő." Ehhez pedig szólani nem akarok, mert olyan nézetekkel, melyek az önálló képezdéket ,beteges intézeteknek" tartják, tökéletesen megegyzö az ily tanterv. Nyiri János. KÖNYVISMERTETÉS. Die evangelisch-lutherische Kirche Ungarns in ihrer geschichtlichen Entivicklung nebst einem Anhange über die Geschichte der protest. Kirclien in den deutsck-slavischen Landern und in Siebenbürgen von JoJiannes Borbis Cand. theol. et corresp. Mitgliede des voigilándischen alterthumsforschenden-vereins, mit einer Vorrede von Dr. theol. Chr. Ernst Luthardt ord. prof. d. Theol. an der Univers. Leipzig. Nördlingen 1861. Negyedrét 520 lap. Minden magyar protestáns, ki a magyar protest. egyháztörténelem mezejének kopárságát s azon nagy setétséget, mely egyházunkat a külhoni tudós szemek elöl a legújabb időkig elfedezé, csak kevéssé is ismeri, bizonyosan kettős örömmel olvasandja a fentirt címet. Egy oly egyén, mint szerző, ki érti a magyar protest. egyház három, t. i. magyar-, német-, szláv anyanyelvét, ismeri a magyar prot. egyházat kivül-belől, mint a melyben több évig helyettes lelkészi hivatalt viselt, jelenleg egy virágzó egyetem tanárinak s ifjúságának , a közel kor leendő képviselőinek testvéri körében él, egy oly egyén, mondom, történelmi alapos tanulmányozással nemes buzgóságot s jó akaratot párosítva kiszámithatlan hasznot tehetne egyházunknak, s ha tán tévedések, nem helyes nézetek, alap-62