Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-08-04 / 31. szám
PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ -hivatal: A lipdt és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. BUNSEN ÉS BAUR. III. (B. M.) A ritka munkásságu élet vége felé közeledünk. A kórnak, mely élete fonálát elmetszendő vala, előjelei mutatkozván, az orvosok tanácsára a hidegebb évszakban déli, melegebb éghajlatot kellett fölkeresnie. Igy történt, hogy az utolsó két telet (1858 — 59 és 1859 — 60.) a Provenceban, a kies tengermelléki Cannes városában töltötte. Ott érte Bunsen az olasz háború kezdetét, melyet ő annyival nagyobb lelkesedéssel üdvözölt, minél drágább volt előtte a nemzet, melynek kebelében legszebb éveit élte le. O, ki Olaszország bomlott államviszonyait ^s a társadalmi életnek abból folyó rohadt állapotát, s a nemzet minden gyöngéi mellett annál magasztosb tulajdonait közelről ismerte , — ö leginkább tudta, hogy ott mindennek okvetlen ujjá kell alakulnia. Bunsen erre már 1832-ben figyelmeztetett, azt folytonosan várta, s a lelkesedés, mely a nemzeti függetlenségre ébredt olaszok mozgalmát jellemzi, elfelejteté vele az ellenszenvet, melylyel ö Napoleon beavatkozásai iránt viseltetett, a szabadság iránti előszeretet elhallgattatá kebelében a diplomata számitgatásait. Egyébiránt jegyezzük meg itt egyszer mindenkorra, hogy a hol, mint nálunk, a nemzeti akarat egyenes ellentétben áll a hatalommal, ott birunk államférfit képzelni, ki egyszersmind a szabadsági ügynek is legyen őszinte barátja. De ez nem igy van mindenütt. A diplomata Bunsen lelkesült vonzalmat érzett Garibaldi iránt, kinek antik erélye és erényétől várta az előtte oly kedves classicus félsziget fefszabaditását. Annyira igaz az, hogy a nagy lelkek, bármennyire különbözzenek is életcselekvőségeik irányban, és az eszközök megválasztásában: a célra nézve, mely az emberiség tökélyesitése, mindig találkoznak, a mint hogy legszólóbb példáját láttuk ennek hazánkban Kossuth és Széchenyi személyeikben. Eletének utolsó napjaiban Bonnban telepedett le s ott érte utol a halál is, mely, bár testi életszerveire nézve végperciglen egészséges volt, még sem lepte meg. Szeretett volna ugyan még tovább élni, hogy elkezdett munkáit, leginkább pedig bibliai nagy művét bevégezhesse, de itt is az Isten akaratjában való megnyugvása nagyobb volt saját akaratánál. Egy éjszaka hirtelen roszul lett s érezvén közel halálát, fölkelt nyugszékéről s igy sohajtott: „Istenem! a te kezeidbe ajánlom lelkemet.u Rögtön hivatta családjának Bonnban levő tagjait, s igy szólott hozzájuk: „Gondolatim hirtelen megváltoztak, nem ugyan halhatatlan lelkemet, sem Jézusom egyetlen idvezitőmet, hanem testemet illetőleg. Érzem, hogy meghalok." Megható szavakkal erre megáldá gyermekeit, köszönetet mondott hű éltepárjának s igy szólott: „Benned, a mi örökkévaló, azt szerettem. Isten áldja meg barátimat! Isten áldja meg Német- s Angolországot, áldja meg az egész világot; Istentől minden áldást a porosz herceg- és hercegnének! Köszönet Niebuhrnak !u Miután szolgájának fáradozását valódi megilletődés hangján megköszönte volna , arcán mennyei kifejezéssel , beszédét igy folytatá:
