Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

jogosítása mellett küzdeni: hanem csakhamar a humanismus ócsárlására mennek át, s annak irányzatát túlságosan becsmérölgetik. Hazánkon kivül valóban tanúi voltunk több illy éles megrovást érdemlő jelenségnek, még pedig hírneves tanintézetekben. — S az efféle tünemények, mellyek persze csak félszeg tudománytól telhetnek, vesztögetik hitelét a real irányzatnak. Nálunk is kezdött már berzenködni ezen szellemfuvalma. Ahumaniorákbizonyára már érzik csökkentő hatását. Nagy része a gymnasiumokba fanyalodott ifjúságnak inkább unalmas tehernek tekinté azoknak előkelőbb tárgyait, semmint valódi szellemi tápnak, semmint teljesebb kiképeztetésére szükségös alapnak. — Sok körülmény szolgált ugyan ürügyül, vagy ha ugy tetszik indokul arra, hogy hazai ifjainknak csak igen csekély része vala némileg megnyerhető az igazi tudományos érdeknek : de számosak alapos véleménye szerint leginkább a túlzó realismus által elanyagiasodott közérzületben sarkallik az a fanyar ellenszenv, az a búsító fásultság, melly amaz iránt mutatkozék. — Igaz, hogy a tanulmányi túlterhelés meg egyéb okok miatti kedvetlenség is sokszoros akadályul volt; mert hiába mindenben van jóllakás mint Isokrates mondá, meg vajmi sok függ az adományozó hitelétől s szándékától. De a sokszor emlegetött gyanúsítást elhárithatá egy részről azon tény, miszerint az 1848-ki magyar kormány szinte illyetén tanrendszert igyeközöttéletbe léptetni; sőt a görög és német nyelvnek taníttatását tényleg meg is kezdeté a behozott szakrendszerrel, mit a hazai értelmiség régen követelt vala már; más részről pedig a tantárgyakkal tultömést szinte a realismusnak tulajdonithatni, úgymint melly az erőszakos érlesztést és a megemészthetlen tömeggel tele-gyúrást gépleges gondolkodása szerint hiszi célszerűnek, nem tekintve a szerves működésű természet törvényeire, melly a lassan, de biztosan haladást tanácsolja. Tagadhatlan tehát végre is, hogy a : „mi hasznom ebből" s.t.e. ellenvetés, és a hasznosság elvének a közvetlenül anyagilag gyümölcsöző eredményre számitgatása szomorú tanúságot tesz az érzület elsilányodása felöl; ha mindjárt némi indokul veszszük is az elszegényültség alábbitó jelenségeit. Régi közmondásunk szerint, előbbre való a becsület a töltött káposztánál.—És ez azon betegségea kornak, melly ellen kifogásaink vannak, — melly már korán elsajátítva s a gyöngéd érzelmekbe beoltva bőven megtermi gyümölcseit — a vásári lelküség annyi tömérdek jelenségeiben. — Vájjon a szellem és főleg az erkölcsi jellem aljasodásának olly sok leverő példáit látva, nem kényszerül-e az aggódó lélek azon meggyőződésre, miszerint a romlást mérséklő s gátló eszközök mindegyikéhöz mintegy görcsös ragaszkodással kell szítanunk? Ez okból foly, hogy mi a humanismusnak mint a főcél alkalmas eszközének kiváló értéket tulajdonítunk. Mondják ugyan a másik fél hivei is, hogy irányuk szintúgy alkalmas a szellemképezésre, sőt a valósággal foglalkozásnál fogva még komolyabb gondolkodáshoz szoktató, mint a nagyánt aesthetikai képezés; mi elméletileg igen szépen be is bizonyítható. Sőt akárhány példánya mutatható föl a szellemi emelködöttségnek s jellem-nömösségnek a valárdi tanok emberei között: véleményeink azonban még sem omlanak. — Nagy elismeréssel viseltetünk mi a tudomány mindegyik ágazata iránt, melly az emberi szellemet díszíti, a társodalmi életet nemesíti, boldogítja; még a szaktudós némi egyoldalúságai iránt is méltányos kíméletet óhajtunk : de jogos kifogásaink vannak olly tudósság ellen, melly a helyett, hogy szellemmel kezelné az anyagot, azt ennek alárendöli. Nem tagadható, hogy az ó remekekkel való egyoldalú foglalkozás szertelensége is oda tántorodott már néhutt, — hol kizárólagos szakma gyanánt annyian űzik, — a hová a céltévesztött realismus visz, t. i. a hit-erkölcsi kiürültségre: de ártalma aránylag sokkal csekélyebb mérvű lehet, s veszélye korlátoltabb hatású, mint az anyagelvies realismusé ; meg mint szellemi foglalkozás több ellensúlyozó elemet fejt ki saját körében. Melly oknál fogva az ókori irodalom tanulmánya nem is érdemié, hogy különösen bűnbak gyanánt szemeltetött ki, mint — Gaume szerint — „a társadalom testén rágódó féreg." A visszaélés miatt sok jót gyanúsíthatni. Aztán végre a fehér5

liliomnak is fekete az árnyéka, meg a napnak is van foltja! Mi a realismust sem kívánnék kizárólag felelőssé tétetni a korszellem bűneiért. Inkább tulcsapongásai ellen, mellyek a társadalmi élet boldogságát aláásni segítik, nyilvánítjuk rosszalásunkat. És hogy a fattyú kinövések első csiráit kimutassuk : az oktató nevelést vesszük némileg vizsgálat alá. Csak futó pillanattal röppenünk át a közoktatás folyamatán, a mint az már az ujabbi szervezet szerint nálunk is gyakorlatban van. A nevelés első elemei annyira közösek, hogy a nömi különbség sem igen vet közbe szorosan elkülönítő határvonalt. Ennek főleg a szülök körében, különösen az édes anyai szárnyak alatt kell történnie; mely pótolhatlan jótéteményt azonban ma már a dajkák, nevelőnök, kisdedóvodák által iparkodnak helyettesíteni ott, hol annak módját ejthetik — több kevesebb jó sikerrel a szerint, a minő az eltávolító anyai szív, meg az azt pótló gondozás. Az elemi tanodák feladata a nöm szerint már elkülönitött gyermekeket a tüzetös pályára való tekintet nélkül a bötük és számjegyek alapján vezetgetni be a léleknemesitö tudomány előcsarnokába. — Szemléltető tanítás utján fejlesztetik a fölébresztőtt valláserkölcsi érzelem sértelmi tehetség: hogy a látható tüneményeket a természetben, azoknak viszonyát, Összefüggését térben és időben, tőle telhetőleg felfogja és fogalmait anyanyelven szabályosan kifejezze. Igy gyakorlatilag a nyelvtudomány alaptörvényeinek ismeretébe avattatik be; mig másrészt a számtan sarkalatos szabályaival ismerködik meg. Jól rendözött elemi tanodák mérsékelt számú gyermekeket 4 éven át elég helyesen képezhetnek a további tanfolyamra alkalmasakká. Itt elágazó tanösvény nyilik a tanuló elé. Azon szakképeséget tartva szem előtt, mellyet a tudomány, művészet s ipar mai fejleme igényel, ugy véljük az elemi oktatás után, melly a bötükkel és számjegyekkel való bánás kezdeményével veti meg az átallag szükségös oktatási alapot, a tanítás a külön hivatásokhoz képest ketté választható; hogy a mennyibenlehetségösazon