Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

siam revocanda. Otiosam enim functionem quidam tueri maiunt, quam fructuosam: quidam licentiam pro Christi libertate induxernnt, quasi ab Evangelio stent, quicunque iugum pontificium abiecerint. Aliqui vero, id est plerique omnes animadvertentes rem Christi in dies abire in peius, optarent quidem restitutam auctoritatem ministrorum; sed aut veram eius reparandae rationem ignorant, aut eam videntes desperant prorsus. In Calvini Epist. pag. 7.—Auditis enim, Tyranni esse voluistis in liberam Ecelesiam, voluistis nóvum pontificatum revocare, atque id genus contumeliarum. — Ugyanott. Nam frenum prorsus excussit multitudo, quae adsveta est et educata propemodum ad licentiam, quasi auctoritatem pontificiorum frangendo, vim verbi, Sacramentorum, et totius Evangelii avacuaremus." Ugyanott. Bucerus pedig; de animarum cura pag. 141. ezt mondja: „Et quis negare potest, cum omnium peccatorum, quam atrocia illa sintadeo nulla increpatio, castigatio, aut poenitentia est in Ecclesia, hinc fieri ut iuventus et plebs eo leviores reddantur ad omne malum. Pudor et dedecus abeunt, homines efferuntur, redduntur omnino impoenitentes, dedunt se libidini, omnique vanitati, denique vita ista petulanti atque perdita satiari nullo modo possunt. Ugyanott pag. 178. igy ir ? Si crassiora delicta severiore poenitentia compensarentur , ut Sanctus docet Apostolus, utque in Sancto atque Salutari usu fűit Ecclesiis veteribus bene constitutis: maior inde apud omnes Dei filios peceatorum fuga et detestatio, maiorque vitae Christianae zelus existeret, quam proli dolor! hodie apud nos deprehendimus. — Épen igy kiált fel Zvingli és Bullinger, amaz in Explanat. Art. 31. et 32., ez pedig in Matth. 18. és 1. Cor. 5. Csúthy József. (Vége köv.) —O-Osv-ISKOLAÜGY. A PESTI ÁG. HITV. GYMNASIUMBAN folyó hó 8-dik, 9~ik, 10-ik s 11-ik napjain tartották meg a nyilvános vizsgákat a nagy számmal egybesereglett gyülekezetbeli tagok, szülék s egyéb részvevők jelenlétében. A tanítványok rendes magaviselete , értelmes feleletei meggyőzték a hallgatókat, hogy a remények, melyeket e tanodának a lefolyt tanév kezdetén újjászervezése költött vala, nem voltak homokra épitve, s hogy a kimutatott eredmények után Ítélve a jövő tanévben megnyitandó ötödik osztálynál is jó sikerre számithatni. A soproni evang. tanitó-képezdében az 186%-dik tanévben 67 növendék nyert oktatást, kik többnyire mind az intézetben láttattak el lakással és élelmezéssel. Ezek közül a harmadik, gyakorló tanfolyamban csak nyolcan vettek részt, miután az elméleti tanfolyamot végzettek azonnal alkalmazást nyertek. A jelen tanév folytában négy növendék nyert alkalmazást, négyen pedig a tanév végével képességi vizsgát tevén le, szinte azonnal alkalmaztattak. Három évi létezése alatt az intézet összesen 35 növendéket bocsátott ki, kik részint mint rendes, részint mint segédtanítók a haza különféle vidékein működnek. Pdlfy József, igazgató. KÖNYVISMERTETÉS. A nemzeti mivelödés alapja.1

1

Irta Karcsanyéhi G. Szeged, Bitrger Zsigmond tulajdona. 1861. 8-ad rét, 244 lap. Nemzeti nevelés és közoktatás. (Folytatás). Volt azonban egyéb ok is, melly a szítogatott real buzgalmat másrészt hütögette, — és a gymnasiumi tantermeketa kiürüléstől mogóvta. Még a német nyelv által vetött akadálynál is nyomasztóbb valami nehezült a reáltanodai ösvényre,— mit különösen az anyai érzéköny kebel vesz zokon. Az ettől tartózkodás kezdé ismét némileg fejleszteni, vagy tán inkább kényteleniteni a vonzalmakat olly pályák felé, inellyekre a gymnasium szolgál küszöbül. Igy jelentköztek lassanként a lelkészi pályára kivánkozók is süriibben; holott az erre vállalkozás előbb már felötlőleg gyérült volt. Mindemellett szükségösnek látták a belátóbbak több izben szót emelni a szellemképzö tanok mellett. A Pesti-Naplónak köszönhető leginkább az ellenörködés. Több példából tudjuk, mii Iy hatást tőnek különösen Gönczy Pál tájékozó cikkei. Már ha fölszint tekintjük a lefolyt tüneményeket: nem látszik ugyan, mintha nálunk a realismus túlsúlyra vergődött volna, — hisz nem egy gondolkodó kevesli még a magyar reál-iskolák számát; sőt mi magunk is jónak látnók, ha nagyobb számmal volnának;—mert utóvégre is több iparos, kereskedő s. t. e. szükségös az országban, mint társodalmi vezérszerepvivö : — és mégis a figyelmesebb vizsgáló kénytelen belátni, miképp a csupán szellemképzö tanok iránti őszinte hajlam köztünk nagy mérvben megfogyatkozott. V A külföld jeles tudósai azon szemrehányást teszik a realismus embereinek, hogy ök nem eléglik tanaik illetékös