Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

fogva pénzhiány miatt nem folytatható, 1200 ft. tartozás fedezetlen áll. Hogy t. Jánosy ur nagybecsű ajánlatát be nem fizette, ezen csudálkozom, ismerve, tapasztalva az ö lelkes buzgalmát az egyházi dolgok körül lefolyt nehéz időkben, — tudva, mily szempontból tette indítványát és ajánlatát; — talán oly akadály szülte a fizetés elmaradását, mi könnyen elhárítható lesz, és Jánosy ur ápoló karjaira fogadja gyermekét, s nem hagyja örökre meghalni kedvelt szülöttjét, az áldott eszmét: hogy mi is mozogjunk, mikor mások sebesen haladnak. Az egyházkerület számítása biztosnak látszott a népkönyvtár kiadása ügyében, ez igaz, de előre féltem tőle, hogy a kivitelben meg fog bukni, mert a végrehajtó esperes urak nem fejtenek ki elég erélyt: s ime az eredmény meg is mutatta, nem akarok példákat említeni fel, hanem azt mégis nagyon szeretném, ha a szerkesztő és kiadó urak számadása világ elébe bocsáttatnék oly tiszta kimutatással, hogy abból mindenki láthatná, melyik egyházmegye hány példánynyal vett kevesebbet, mint tartozott: ugy hiszem, lesz elég, kivált ha még az is figyelembe vétethetnék s elkülönittethelnék, hogy egyes lelkesebb egyházak hivei a biztosítani tartozott Összegnél mennyivel vettek többet, mert egybeolvasztván, ezeknek részvétök, buzgóságok pótolta más egyházak híveinek részvétlenségét és hidegségét, mely részvétlenség és hidegség honnan ered, nem fejtegetem, mert hiszen ugy is tudja mindenki. Ily kedvezőtlen körülmények között, hogy több zavar ne idéztessék elő, jól tette a föt. superintendentia, hogy megszüntette a népkönyvtár kiadatását; — de a megszüntetés csak felfüggesztés legyen, mielőbb hozassék tisztába ez ügy, és a jövő 1862-dik évre indittassék meg ujra. Legyen szabad esdekelve kérnem a superintendentiát a népkönyvtár ujolagi megindításáért, mert ugy hiszem, nálamnál jobban átlátják, mily szükséggé vált hazánkban prot. híveink kezébe gyönyörködtetve tanitó vallásos olvasmányt adni. — Ha némi módosítás kívántatik a szerkesztésben, ám tétessék meg, a mennyire lehet tétessék elég a különféle kívánalmaknak, csak a legfőbb cél, a nép vallásos ismeretének protest. szellembeni mívelése, emelése, a tiszta erkölcsiség felvirágoztatása soha szem elöl ne tévesztessék; ezért, ha szükség, külhoni, idegen nyelven irott munkák is fordíttassanak át s adassanak ki. Ha a sárospataki tudományos füzetek folynak szép rendben, miért ne folyhatnának a népkönyvtár füzetei is, hiszen ennek több olvasója volt és lesz. Az egyház és vallás jelene és jövője megkívánja, hogy az üdvös vállalat phönixként uj életre ébredjen és a szennyfolt letörölve, a támadt hézag, a nagy hiány kipótolva legyen. Ha egyátalában nem birná fentartani a tiszántúli superintendentia, egyesüljön a négy, vagy az összes magyarországi protestantismus ; közös a szükség, közös a kötelesség, egyesült erő nyújtson balzsamot és erőt. Ezek igénytelen szavaim, uraim! egyházunk elöljárói! a népkönyvtár ügyében, ne feledjétek Jóel próféta szavait: „Elvész a nyáj, melynek élése nincs," azért hát Pál apostol tanácsa megtartandó: „Viseljetek gondot az egész nyájról, melyben a szent lélek titeket vigyázókká tesz az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, mert jönek ti közitekbe gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, söt ti körületek is támadnak, kik ellenkező dolgokat szólnak, hogy a tanítványokat eláltassák." Csel. 20, 28. 29. 30. Midőn bizton hiszszük, hogy a fentebbi sorokban közlött szomorú hir, mely egy közhasznú és népszerű vállalatnak részvéthiánya miatt történt kora megszüntetését oly méltó és igazi protestáns szellemtől áthatott feljajdulással adja értésünkre, velünk együtt minden jó protestáns keblét fajdalommal tölti el,—megkell vallanunk, hogy e fájdalom súlya ránk kétszeresen nehezül, a mennyiben a közügy veszteségén kivül még egy minket közelebb érdeklő ügyet is aggasztólag juttat eszünkbe. Nagy és fontos s talán egy szebb jövő küszöbén állunk, ugy nemzetileg, mint egyházilag; országos alkotmányunk szerint épen ugy, mint egyházunk autonomicus szerkezeténél fogva a legszélesb alapra fektetett népképviselet alapján immár a nép tetemesb része is jogokkal bir, hogy a legfontosabb politicai és egyházi ügyek intézésébe, vagy mint választó, vagy mint választott, tehát közvetve, vagy közvetlenül illetékesen befolyhasson. Ugyanazért, ha a jövőt kockáztatni nem akarjuk, sohasem volt nagyobb szükségünk rá, mint épen ma, hogy népünk öntudatát, érettségét és önállóságát minden kitelhető módon felébreszszük, kifejtsük és megszilárdítsuk. S ime, midőn azt lehetne hinnünk, hogy a hazának minden hű fia át van hatva a honfiúi kötelesség azon érzetétől, melynél fogva buzditás, ajánlás és pártfogás által minden oly vállalatot támogatni és biztositani tartoznék, mely a közhasznú ismereteknek komoly és lelkiismeretes terjesztését tűzte feladatul; midőn azt kellene reménylenünk, hogy protestáns egyházunk minden tagja, átértve vallásunk szellemét s különösen ma, midőn egyházaink országszerte a valódi népképviselet alapján szerveztetnek, egész apostoli buzgósággal azon van, hogy minden olyan vállalatot, mely népünknél a keresztyéni tudatot, az egyház iránti nagyobb érdekeltséget s a valláserkölcsös élet fejlesztését és nemesítését tűzte feladatul, pártol, ajánl és terjeszt, s ha ilyen nem volna, annak létesítését sürgetné: szomorúan azt kell tapasztalnunk, hogy egy